Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-23 / 4. szám

mennyi teendőt saját ereje 's igyekezete határozza meg, elég módja levén itt megérdemelni, hogy hívnek találtassék. Sz. Pál elégnek tartotta ezt, mert tudjuk, az ö apostoli utasítása is igen kevésből állott. — 0L

Ss loirrov £>/teivai , . e' határozatlan tétel magyarázatának kulcsát az 1 vers kezünkbe adja, nevezetesen az úr és szolga, az Isten és titkainak sáfára közti viszony feljogosít azon állításra, miszerint a' hűséget szolgájától az úr kívánja meg, t. i. Krisztus, hogy a' lelkész a' neki adatott majorságban fáradozzék, a' gondviselése és számadása alá bizott nyáj felett őrködjék. E1

mellett még a' majorságnak is tekintetbe kell itt jőni, mert szellemi és mennyei majorság ez, melly szigorú bírálat 's szabad Ítélet után veszi be az általunk előadott elvet, nézetet, tudományt; igényeit, ha maga elönkbe nem szabná, még körülményeiből, helyzetéből 's miveltségi fokozatából is ki kell vennünk, a1

mi semmivel sem tesz kevesebbel, mint azt, hogy hűséget ö is kívánhat. — Társulati összeköttetései vannak többfélék a" lelkésznek, szeretete, közremunkálása, jóakarata mindenütt szükséges, de hivatali hűsége főleg e' kettőhöz költetett. — Szükségkép áll itt ezen apostoli nyilatkozat, logikai egyensúlyba teszi a' jogot a1

kötelességgel; különben tág kapu nyittatnék arra, hogy a' czim és név mellé szolgai félelemmel kevert tiszteletet követeljenek a1

lelkészek magoknak mintegy feltétel nélkül, azaz így : adjatok a' nélkül, hogy ők adnának, tiszteljétek a' nélkül, hogy kötelesség-teljesítési hüségök érdemel adna rá. A' lelkésznek kettős oldalról szükségesített hűsége áll hivatala minden ágának lelkismeretes megismerése- 's teljesítésében, mint olly feltételekben, mellyek egymás nélkül nem lehetnek, mellyek nélkül feltételezett nem lehet. — Még pedig e' hűségnek magasabbszerünek kell lenni minden más hivatali hűségnél, hol a' haszoncsatorna a' hűség fokozatával szokott párhuzamban szélesedni, vagy szűkülni; mert az illy hűség némileg önzés, mellette jólét, kényelem forog kérdésben, nem pedig az Úr ügye, holott a* lelkész előtt, ha érzi hivatását, első és utolsó czikk az anyaszentegyház boldogsága. — Nem ok nélkül emelte ki sz. Pál apostol a1

lelkésznek minden eredeti és szerzett tulajdonai közt a' hűséget, mellyel — egyéb jelességeit mellőzve — maga is több helyen szerényen ugyan, de önelégülten dicsekszik, mert jól tudta ö azt, ini keveset ér a' leghatalmasabb egyéniség hűség nélkül, 's mi sokat tehet a' hü parányi erejével is; jól tudta, mi vár a' hü és mi a' hűtlen sáfárra. — Valóban, ha nehéz lesz a' számadás köz emberre nézve, miután a' legjobbnak sincsen igazsága, mivel Isten előtt megállhatna, bizonyosan terhes lesz a' hűtlen lelkészé. Távol legyen tőlem a' hit, hogy a' hallgatók bűne a' lelkésznek volna beszámítandó; de ha igaz, hogy ö is a1

szerint veszi el jutalmát, a1

mint jót vagy roszat cselekedett, akkor hiszem azt is, hogy hivatali hűtlensége, melly sokaknak lelki kárát eszközlötte, — neki kétszeresen beszámítandó. — A' hü ellenben birja azon eszközt, mellyel Istennél érdemet, embereknél szeretetet 's tekintetet nyer, 's általa oda emelkedik, hol sz. Pál apostol áll következő nyilatkozatában : 3 és 4. Efioi ős etg eXa/iörov. . . N. Gergely moraljábani nyilatkozata szerint: „Quando quisque se minus ridet, eo minus sibi displicet, quanto maioris gratiae hímen recipit, tanto amplius reprehensibilem se esse cognoscitSzomorú következést lehetne ebből Pál apostolra húzni, ha akár a' 3. verset, — mellyben egy tekintetre nem apostoli szelíd bátorság, hanem magaveti felfuvalkodottság látszik — a' 4-töl elválasztanánk, akár a' kettőt együtt egyoldalúlag vennénk. — Valóban, hogv sz. Pál apostol rangot és méltóságot, emberi Ítélet, 's jellemzésen felülit hitt, ebből rá lehetne fogni. — De ha összes munkálataival viszonyítva vesszük vizsgálat alá, egészen másként kell Ítélnünk. — Ugyanis ismerve az ö éleiét, nem lehet át nem látnunk, hogy a' fölebb idézett tételek inkább mellette, mint ellene vannak ; sőt egyenesen az ö életéből merítvék, mint ki sokszor legérzékenyebb 's keserűbb hangon panaszkodik az ö teste, 's az abban lakó gonosz ellen, ki büntetésre méltó voltát elismeri, tökéletlenségét soha sem palástolja. Valamint szinte akkor is felmentendjük e' vád alól, ha elgondoljuk, hogy öt a' keserűség *s tiszta lelkismeret bátorította fel e' nyilatkozatra, melly Calvin szerint : „est non vulgáris testificatio" Starke szerint pedig: „Seliger Zustand! sichnichts bewusst se in. und sicli doch in Demirth nicht rechtfertigen így egyenlítve ki a' dolgot, e' két vers értelme ez : hivataloskodásomra nézve, — és így nem életemre nézve, melly gyarlóságokkal teljes, — felette vagyok Ítéleteteknek és minden emberi ítéletnek, még a' magaménak is, melly épen ugy tévedhet mint a1

tiétek; azaz emberi ítéletre, emberi kegyet vadászva magas ösvényemről sohasem térendek el; mert semmiben nem vádol engem az én lelkem, azaz: hivatalom körében semmit sem mulasztván el, mivel mesteremnek tartoztam, és semmit sem tevén, mivel czéljának kárt okoztam volna, nyugodtan tekinthetek mennyei vezéremre, kinek, még lelkismeretem tisztasága által sem igazulhatván meg, egyedül tartozom számadással. Két viszony fejlődvén ki e' szerint: felemelkedettség a' világ előítélete, és megköttetettség annak irányában, a' kihez a lelkismeret köti, — értekezésünk folytán kifejtendjiik, mint áll sz. Pál apostol e' kettős viszonyhoz és e"1

kettő egymáshoz, megjegyezvén, hogy e' felosztásra ismét a1 kezünk alatti rész 1. verse jogosít fel. Mi a'világ? eszmék,meggyőződések,'s érdekek vegyületéből kevert, 's épen e' belső különbö-