Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-30 / 35. szám

mondani, követelni az állodalom szinte úgy mint j más felekezetek irányunkbani kötelességeit. Midőn egy keresztyén állodajpn a' felekeze­tek egyházaihozi viszonyait meghatározni,^nem csak azt akarja, hogy ezeket zsoldosaivá fogadja fel 's aljasítsa le , nem elég az, hogy csak rövid két sorokban mondja ki az egyenlőség a' viszo­nosság elveit , mellyeket igy formulázva a' ko­rábbi német fejedelmi szövetség actái között, 's e1 századbeli majd minden törvényhozások chár­táiban, söt az absolut kormányok alatt is—keve­set kivévén — már eddig is feltaláltunk, de épen a1 Protestáns Egyház mit sem nyert ez Ígére­tekkel , mellyek a' római curiával titkos és nyilvános szövetségben volt állodalmak kormá­nyai által életet, vidor életet soha nem nyertek: a' separat edictumok, pápai concordáták szorító, magyarázó szabályai miatt a1 protestantismus nem fejlődhetett, söt meg sem élhetett; nemcsak, de még a' catolika egyház szabadabb mozgalmai is magok a' protestáns kormányok által nyomat­tak el: de mellőzve a'külföldet, nincs Európában olly állodalom, mellynek törvényhozása szebb, több, nagyobb szavakban mondotta, ígérte volna a' Protestáns Egyház szabadságát mint a' magyar, bécsi, linzi 's több pacificatiók és ezeket békés úton megerősített fejedelmi eskük , és országos törvények; még sincs a' protestantismusnak se­hol nyomorúbb állása mint Magyarhonban, melly lételét, nemzetiségét , alkotmányát az ennyire üldözött protestantismusnak, 's ennek sok nyil­vános és titkos keseritéseknek ki tétetett, jutal­makból, tisztességekből kirekesztett áldozatkész féríiainak köszönheti. — Csudálnánk annyi ünnepélyes szavak ered­ményetlenségét, annyi sok jó szándéknak, melly a' koronás fejedelmek és országiárok magas jel­lemükből olly gyakran kítündöklött, annyi meg­feszített országgyűlési törekedéseknek sikeret­lenségét , ha nem tudnánk, és csak mondjuk ki nyíltan, mert most nem szabad titkolódzni, hogy ennek oka egyedül a' római katholika egyház papjainak túlgazdagságában, országlati befolyá­sában rejlik , és fekszik; nincs is, nem is lehet okos reményünk ahoz, hogy míg ez valósággal meg nem fog szüntetni, addig az ige valaha testté váljon; mert ismérjük a' múltak történeteit, mel­lyek tükröt mutatnak jövendőre is. Nincs az újabb törvényekben semmi új adomány, semmi ígéret, melly már háromszáz évek előtt ne adatott, ne mondatott volna. Sok fejedelmek, sok ország­gyűlések éppen olly tiszta szándékot bizonyítot­tak, mint a' jelen törvényhozás, az 1606-iki idők, körülmények hasonlók voltak 1848-ikhoz Ámde a' hatalmas, gazdag és jesuítai szellemű clerus megmaradt dicsőségében, az országgyű­léseken, fötörvényszéken, kir. helytartói tanács­ban vármegyékben és mindenütt, soha nem szűnő munkássága nem fáradt ki a' hozott törvények sikeretlenitésében 's az egész világ gúnnyára és botránkozására kivitte azt, hogy a' magyar nemzet ünnepélyes szavát meg nem tarthatta. Ha előbb már megtette, megtenni ereje és ! akaratja volt a' törvényhozásnak azt, hogy az egyenlőség törvényben kimondott elveit az erösebb részre alkalmazta, életbe hozta : akkor, de csak akkor van joga a' gyengébbet áldoza­tokra hívni fel, különben felelőssé teszi magát az erkölcsiség ítélő széke előtt, 's hátha a* mul­tak történeteiből nézünk a' jövőbe, majd nem is tudhat felelni, mert az időt nem használta fel? Polgártársaink! nem protestánsok! ministerek ! magas jellemű tiszta szándékú férfiak! ha nem bíztok, ne háboríttsátok fel a' protestantismust, melly a' politikai szabadság iskolája, ha nincs idö, erő az ujalkotmányban több biztosságot adni szá­munkra, hagyjátok meg a' Pacificatiókat és az 1790-ki törvényt, mert ez pactum Conventum, szentnek kell lenni annak az ellenség előtt is; ha van erő és bátorság kebletekben, ám legyen meg részünkről az áldozat, hagyjunk fel a' harczias szövetséggel, de urai legyetek a' nemzet szavá­nak. — Még eddig puszta szónál egyebet nem hallottunk, kell, hogy tettek előznék meg szemé­lyes megjelenésöket a' protestantismus azon kép­viselőinek, kik még bátrabban és nyomatékosab­ban fogják kérésöket, követelésöket okadatolni, — addig is elég és számos új adataitok vannak, mellyek bátor lépésekre jogosítanak, söt ösztö­nöznek. Szükség mindenekelőtt a' római katholika egy­háznak státushozi viszonyait megváltoztatni, meghatározni, aztán tudhatja magát tájékozni a' protestáns magyar egyház, fogja tudni, kivel van dolga, mi az az új magyar állomány és kormány, őszintén fog szólani egy minden balitéletek fe­lébe emelkedett nemzettel, melly ne legyen töb­bé regnum marianum, 's mi örömest elhagyand­juk az alkudozások hangya munkáját, különben tartózkodók, zárottak és hidegek maradunk a' pacificatiók sánczai megett kedvetlenül, 's vá­runk jobb időkre ! de ne hidjétek, hogy néhány forintokért, mellyekkel papjaink szegénységét szüntetni kívánjátok, ezek a' lelkes férfiak is egyházunk szabadságát feláldozzák. A' római katholika egyháznak státushozi vi­szonyait határozó törvényt formulázni nem a* mi dolgunk, óhajtásunk csak az lenne, hogy a' ma­gyar apostoli király ministere tollát és lelkét pápai titkos vagy nyilvános concordáták ne ve­zérelnék, mint a'német protestáns kormányokét; mert históriai hitünk szerint a' római pápáknak a' magyar egyház dolgaiba avatkozni semmi jo­guk sincs, 's valamikor azokba avatkoztak, kipó­tolhatlan kárt és veszélyt hoztak a' hazára. Kívánnánk azonban megnyugtatásunk végeit a' formulázandó törvény vázlatát tudni, csupán azért, hogy a' protestáns egyházról hozandó*

Next

/
Thumbnails
Contents