Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-23 / 4. szám

stol : „(JVTOJQ . . F.ÍVÖT)]QIIOV *s benne ki van mondva a' lelkésznek hivatali állása, ki van mondva, minél többnek és kevesebbnek nem lehet, nem szabad öt tartani, 's neki tartatni. — Nézzük meg közelebbről. — Ugy Ítéljen mi felölünk az ember = tartson bennünket a' világ Krisztus szolgáinak és Isten titkai sáfár-inak. .AV&QWXOC, itt az összes emberek vagy is embervilág helyett áll. Krisztusnak szolgálni tesz : Krisztus földi országában hivatalt viselni, fáradozni a' végre, hogy innen minél többen menjenek át mennyei vagy nem e' földről való országába. Édes örömmel nevezi a' világ e' néven a1

lelkészt, lelkészeink pedig, ha szinte látják is sokszor a' gúnyt, édes örömmel elfogadják sajátjoknak 's bátran kimondják maguk, hogy a' pap ne tekintessék ollyannak, ki uralkodhatik a' földnek határain 's minden rajta levő embereken; de ne is gyülekezet béresének, hanem sz. Pál apostol szerint Krisztus szolgájának. — Isten titkainak sáfára az : ki ex professo, csupán arra szentelvén 's áldozván életét, az ige felett elmélkedik, azt népszerű nyelven gyülekezetének szivébe beszéli, 's a' kegyelem eszközeit is híveinek kiosztja. Ott,hol az ige kiváltságos kezek közt forog csupán 's a' kegyelem-eszközök egészen más színben tűnnek fel, mint nálunk protestánsoknál, rendén van a' dolog : de nálunk, hol az igét kincsül bírja mindenki, elmélkedik belőle, legalább szabadságában áll, ollykor ollykor furcsa nézetek keletkeznek a' sáfárságról. . . Az igaz, hogy vannak, kik önerejükkel is képesek sokat megtanulni a' vallásból; de az isigaz, hogy illyenek nagyon kevesen vpnnak. az is igaz, hogy ez a' kevés a' nagy tömeg mellett tekintetbe se jöhet : az is tagadhatatlan, hogy többnyire az illy vallás-tudósok az ugy nevezett féltudósok, kik veszedelmesebbek a' tudatlanoknál, mert bölcseknek látszanak magoknak, 's. ezek azok, kiknek sokszor meg kell felelni az ö bolondságok szerint; az is igaz, hogy a' kik tudnak is vallást a' hívek közöl, nem más, hanem saját üdvösségükre tudják azt; így hát igaz levén, hogy ex professo vallási dolgokkal csupán a'lelkész foglalkozik népe javára, tagadhatatlan az is, hogy a* lelkész kizárólagosan az Isten titkainak sáfára, tekintessék illy módon Krisztus szolgája- és Isten titkai sáfárának. E' vers kisebb nagyobb mértékben Krisztus egyháza minden felekezetének nézetét lerontja. A' katholicus clerus roppant uraságának 's méltóságának ellene van, mit az idö, fejlő 's perczenként hatalmasodó szelleme — bizton várhatjuk — valaha, — tán a' világszerte megindított mozgalmakból következtetve— nem sokára épen oda szállítand le, hol e' vers szerint állnia kell; mert a' magának önállóságot vívott lélek és észszabadság ezután csupán a' vallás- és észszerűt tisztelendi. De ellene van a1

protestáns papság 1 0 állásának is, melly nem mindenütt ugyan, de a' magyar egyházban és sok más helyen igen messze van attól, a' millyennek kellene lennie. 'S épen ezért igyekezzenek ök magok, de minden külső erőre támaszkodás nélkül, csupán magokba bizva az említett 's ezután említendő eszközök segítségével oda vinni a' dolgot, hogy az apostoli örökségben jutott, apostoli értelemben vett magas állást apostoli módon víjják vissza. Kevesebbnek tartatnak, mint kellene. Mielőtt tovább mennék, csodálatosnak nyilvánítom sok igen jeles régi és új Iheologusiiak azon megrögzött eszméjét, miszerint a1

papság tekintélye megbuktával a1

vallás tekintélyének 's hatásának szükségkép alá kell sülyedni; 's csupán azért nem foghatom ezt meg, mert körömszakadtig az ellenkezőről vagyok meggyőződve, nevezetesen, hogy a' vallás megbuktával vagy irántai közönyösséggel bukik meg az Isten titkai sáfárainak tekintete. A' papság különködése, organisált állása, egyfejüsége, 's ennek kezére dolgozás századokon keresztül marokban tartotta ugyan a" szivet és észt, de ez akkor sem a' papnak, hanem a' kezei közt letett isteni titkoknak hódolt. Ebből szomorú eredményt húzhatni ki, t. i. azt, hogy azon vallás, mellvnek papjai gazdagok, fényesek, uralkodók 's állítólagos helyettesei a' Krisztusnak — legjobb, legtiszteletreméltóbb és állandóbb : ellenben szegény, ügyefogyott vallás az, mellynek papjai szegények 's világilag jelentés nélküliek. — Maga Krisztus vallásáról azt mondja, hogy rajta a'pokol minden kapui sem vesznek diadalmat — méltósága tekintete egy marad, az apostoloknak pedig ezt soha sem igérte, sőt az ellenkezőre eleve elkészítette — 's így világos, hogy a' vallás soha sem támaszkodhatik a' papokra, ha bár lelkismeretes eljárásuk a' vallásra nézve sokat tehet is, ellenben ezek amazért tiszteltetnek. — Lehet, hogy meggyőződésem alaptalan és megczáfolható, de én mégis ebből indulva ki, annak, hogy lelkészeink kevesebbnek tartatnak, mint kellene, okát egyenesen ott keresem, hogy maga a" vallás is kevesebb hatással bir, mint kellene. Korunkban a' pietas, ha ki nem halt is, de megkövesedett. A' millyen mértékben erősödött meg az ,,énu

-t imádó 's másban üdvösséget nem kereső önzés, épen ollyanban a1

vallási közönyösség. 'S ez a' vád, ha ugyan az öntudatlan vakbuzgóságot, a' tudatlanság lánczán fogott elme vallási felmelegültségét vallásosságnak nem tartjuk, — minden felekezetet egy iránt ér. — Magok e' panaszra kelt illyenforma mentségek : nekem a' formalitás nem kell: én a' lelketlen egyszerűséget nem szenvedhetem : vallásunknak a' legfontosabb hitczikkek feletti nézetei inognak ; soha semmi ugy nem rongálta meg «• világot, mint a' vallás, — hangosan beszélő bizonysági annak.4jp<rv ma legtöbben igen kényes feltételek Heíarmaíi/s f,-^- ^ * PÁPA KONYTfcEft