Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-20 / 32. szám

gégének legnyilvánosb tanuság^aul szolgál azon gyakorlat, melly egyházainkban kifejlődött. A' hol t.i. rendezett 's választás alá vetett egyháztanács nincs, ott főkép falukon, vagy a' biró és tanácsnokok sajátíták el az egyházügyek elintézését; vagy az elnök hí össze önkénytesen nehányokat; vagy végre az előkelőkből alakult egyháztanács 's magok egészítik ki magokat. Könnyű átlátni, hogy ez baj, még pedig olly baj, mellynek okvetlen eleje veendő. És hogy ezen kérdést egyúttal befejezzem : nem inkább szükséges-e az esperességi, kerületi és egyetemes egyháztanács a' helybelieknél? Vegyük csak tekintetbe, milly fölötte huzamosan 's minden jót akadályozó menettel haladnak, az esperességekben és kerületekben ügyeink. Csak kevéssé érdekes tárgy forduljon elő, a' különnemü és számos egyénekből álló gyűlés a' tárgyalásba bele kezdhet-e? Nem, előbb a">

tárgyat választmányra kell bíznia. Ezen választmány pedig olly tagokból áll, kik az egész esperességben vagy kerületben elszórva laknak, élén tekintélyes és hivatalban levő férfi áll. kérdem, hamar összeülend 's munkálatát hamar elöter-j jesztendi-e ? Aligha, hiszen erre nézve időre van szükség, egy gyűlés a1

másik után múlik el, eleinte az ügynek siettetése sürgettetik , később elavul vagy érdekét veszti el és a1

gyermek sirba száll, mielőtt megszületne. Vagy valamelly egyházban rendetlenség harapódzott el 's szakadás támadt, milly módon segítünk itt a' bajon? Ollykor sikerül az elnöknek a' rendet és békét helyre állítani, közönségesen azonban az esperességi gyűlésre adatik fel az ügy, ez választmányt küld ki a' helyszínére, melly küldetésének megfelelni késik; a' szakadás az egyházban mindig nagyobb lesz és a' hatóság tétlensége miatt az ügy évekig húzódik, mig végre a1

kedélyek vagy kiengesztelhetlenül állnak egymás ellenében vagy pedig égő anyag hiányában lecsilapodnak. És még roszabb, hogy a' felsőbb egyházi hátóságok sok fontos hotározatai sok egyházakban épen tekintetbe sem vétetnek, és senki sincs, a' ki erről tudomást szerezne, 's vagy fenyítöleg vagy javítólag lépne fel. — Milly károsan hat egyházainkra a' felügyelet és ellenörködési hiány, elég legyen egy példával bebizonyítanom : Vannak egyházak, hol számadások évekig nem történnek, az alapítványok minden biztosíték nélkül vannak kiadva, vagy könnyelmüleg elhelyezve,az egyházépületek nincsenek kármentesítve. Söt többet mondok, az egyháznak több érdekei vannak, mellyek egészen parlagon hevernek, mert nincs intézet, melly azt felkarolná. Ide tartoznak, hogy csak egyet említsek, az istentisztelet és énekeskönyvek *). Mindezen bajoknak én az egyháztanács *) Eléggé különös az új tőt e'nekeskönyv ellenében, melly három superintendens közmunkássága által jött létre, által venném elejét. A' minden különös alkalommal kinevezett választmány helyett, ez terjesztene mindent a' gyűlés elibe, a' kisebb viszályokat mint békebiró elintézné, a' fentosbakat előlegesen előlegesen bejelentenés, az iskolákat rendben tartaná, 's felölök terjedelmes tudósítást és indítványokat nyújtana be a' gyűlésnek, őrködnék , hogy a' gyűlés határozatai életbelépjenek, az egyház javai megtartassanak, söt szaporíttassanak is. Hogy mind ez végbevitessék, arról az elnök volna felelős, ki az egyháztanács tagjait egyes műszerként használhatná, olly módon, hogy egyik tag az iskolai dolgokban; másik a1

számadásokban és az egyház tulajdon biztosítása ügyében; harmadik a'fegyelmi és tíszályos dolgokban; negyedig pedig az istentisztelet ügyében tenne jelentést és maga szakában az elnöknek, ez által pedig a' gyűlésnek volna felelős. Hogy pedig a' gyűlésnek minden határzata elérje végczélját, szükséges lenne, hogy ne csak a1

helybeli egyháztanácsok szolgáltassanak az esperességi egyháztanácsoknak pontos tudósítást, hanem hogy időről időre, tán minden három évben egyszer, az esperes az egyháztanács egy vagy két tagjaival csendes látogatást tenne, 's igy a1

minden ügyekben uralkodó rendről önszemével győződnék meg. A' szükségek arányához képest az ügyeknek hasonló elosztása volna behozandó a' kerületi és egyetemes egyftátftahácsná! is. Jól tudom, hogy illy és hason inditványak nálunk terméketlen földre esnek 's ennél fogva főkép félten az egyháztanácsok sorsát; jól tudom, hogy Bureaucratiaról és a' szabaoság korlátozásáról fognak kiáltozni; mindazáltal annyi mégis igaz marad, hogy rend nélkül nincs czélszerü munkásság, nincs szabadság, és hogy lehetetlen sokáig hasznosnak maradnia azon állapotnak, melly szerint, minden lelkész független, önkénytes 's felelősség nélküli elöljárója egyházának. Mi még a' helybeli egyháztanács tagjainak számát illeti, czélszerütlennek látszik azt az egyház szavazat-képes tagjainak száma arányában megállapítani, mert ez sok esetben nehezen volna eszközölhető. És a' 300 szavazatképes tagu egyházak a' nagyobbakhoz tartoznak, és nem mint feltétetik, a" legkisebbekhez, az 1000 tagnak pedig a1

legnagyobbakhoz. Az ezen számfölöttiek tétlenek maradnak , azért a' szavazatképes tagok helyett „lelkek^ teendő. A' 17-dik I. szinte olly rendelkezést foglal magában, melly teljesen gyakorlatelleni. „Ha az egyházban a1

lelkész vagy felügyelő ellen panasz van, a* gondnok híjjá össze elnöksége alatt az azon ellenvetés, hogy a' gyűlések tudta nélkül látott napvilágot, mert ezen az uton egy sem szerkesztethetnék , és a' német városi egyházaknak csak nem mindnyájának tulajdon énekeskönyve van.