Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

hárítjuk azon természetellenies modort, hogy kérdezzünk bár erőltetve is, mielőtt, a' növendék a' tárgyat ismerné ; megmentjük egyszersmind magunkat is az annyira fárasztó folytonos magyazattól, — de különösen azt fogjuk megnyerni, mi vallástanításban eldöntő erővel bir, t. i. nyer az bensöségében 's győző erejében. — Álljon itt két példa felvilágosítás végett: egyik a' hitvallási oktatás tantárgyait illetőleg, t. i. minő következetességgel 's hűséggel kell ezeknek elemezése körül eljárni, hogy semmi szükségeseken az azokra tartozókból el ne maradjanak. A'másik a' tanítási előadás a 1 a k j á r a vonatkozólag. Az elsőre: tantárgy a'hit: itt mindeneknek előtte határozottan kell tanítani, hogy egy az Isten, egy az Üdvezítö, egy a' segítő lélek: tehát a' keresztyén egyházban az egység megtartása végett látható középpontra nincs szükség. Ezután kell szóllni a' hitnek természetéről; tudatni kell, hogy ez nem puszta tudás, hanem teljes odaadása a1

benső életnek, és így minden önérdemünkben hiú elbizakodást kizár, — minden opus operatumokat feleslegessé tesz. Krisztus megváltott minket a' bűnből, haláltól, nincs tehát szükség olly elégtételre, mellyet az ö naponkénti megáldozásában keresünk: e' helyett tartozunk neki lélekben és igazságban szolgálni. Tanítani kell az igaz anyaszentegyházról, mellyben virágzik a1

szentek egyessége, melly benső, nem külső, — csak ezen egyességben van bűnbocsánat a' segítő lélek 's nem papok által. Elő kell adni, mit értünk a' tisztító tűzről, szentírásról, hagyományokról ; a' szentírást világiaknak is lehet magyarázni, 'stb. Érinteni kell, mit hiszünk a' vallásváltoztatásról ? Isten országában élhet-e az, ki nem katholikus? ? ? — A' tárgy körüli illy eljárás, igaz, hogy sok polémiára nyit utat, — de kellőleg, az ellentételek kimutatásával győz meg és világosít fel. A' másikra: tantárgy az isteni gondviselés. — A' vallástanító egy erkölcsi mondat i vagy szenirásbeli hely útmutatása után, az isteni 1 gondviselést világosan és kimerítöleg fogalmazza; 1 p. o. megmondja : „az istenigondviselés azon J munkája Istennek, mellynek ereje által minden s dolgot, a' mellyet csak teremtett, létében fentart, í és ugy igazgat, hogy azon czélra munkálkodjanak, mellyre azokat előállította. Meg kell említeni, hogy Isten felvigyáz arra is, hogy a' dolgok a' magok fajok, nemek, tulajdonságaik szerint maradjanak fel mindvégig ha ez megtörtént, 's J gondolja a' vallástanító, hogy növendékei a' tárgy < fogalmazását megértették: az elmondottakat illy i rövid kérdésekben elemezi: Mit értünk hát az is- f tenigondviselés alatt? miben áll ez? mire terjed , ki? olly nagy munkájába kerül-e ez Istennek, t mint midőn ember egy általa alkotott építmény fen- 1 állására ügyel ? Mi kivánja azt. hogy Isten min- 1 denre gondot viseljen, a' mit teremtett ? Mit tesz az , hogy Isten nemökben feltartja a' dolgokat ? • vagy hogy addig tartja fel, mig akarja? 'stb. • Ha a' fogalmazást kellőleg fel nem fogták volna í a'növendékek, ismét a' socratesi modorhoz nyúl i a' tanító, tovább értekezik a' tárgyról, — majd ismét értekezését apró kérdésekben taglalja, mígnem kérdéseire rövid, de tárgyhoz illő feleleteket nem nyer. Még azután is, ha ez megtörténik, czélos dolog néhány kérdéseket ismételni, hogy a' kifejtett fogalom mintegy magoktól gondolttá váljék: megeshetik ugyanis, hogy a' növendék emlékező tehetsége valamit felfogott ugyan, de még azért azt nem érti alaposan; vagy megesik, hogy a' kérdésre megfelelt, de nem tárgyismeretből, csak történetből; a' tanítónak pedig olly felelettel, melly az eszmeláncz egyik oldalát érinti, megelégedni soha sem kell. Ezután átmegy a' tanító az istenigondviselés igazságára, vagy megalapítja, hogy van istenigondviselés; bizonyító okokat hoz fel a' szentírásból, történettanból, tapasztalatból, természetből; azután ezzel is a' felebb kimutatott modorban bánik. Utoljára az istenigondviselés fontosságát tünteti ki, 's itt is tanítólag, kérdezödöleg 's világosítólag jár el tisztében. Ezen vallás-oktatási rendszerben következőkre kell figyelni: a) kerüljünk a' tanításban minden kényszerítőt és természetellenest p. o. gyermektől soha ne kérdezősködjünk olly tárgyról, melly előtte értelmezve még nem volt. b) Az előadásban a' fogalmak 's kitételek érthetők 's világosak legyenek, c) Az előadásban semmit se hagyjunk kellő elemezés, eltagolás, 's megfejtés nélkül, hogy a'növendékek az előadottakat megértvén, azokat megtanulják és megtartsák, d) A' kedélymegindítás rovására az értelemhez fárasztó terjedelemben ne beszéljünk. És épen ez a' mi megalapított rendszerünknek elsősége más rendszerek felett, minden más rendszerhez több kitiirés, emberismeret 's gyakorlat kell: ehez a' gyermek fogalmához leereszkedő népszerűség, szívhez szóló tanítás, és beszédmód, az ifjúság világában magát jóltaláló kedély, példák, példabeszédek, szivetképzö történetekben való jártasság, 's ezeknek érzékeny elbeszélése legszükségesebb, 's legtöbb sükert igérö. Kun Bertalan. Szerkesztői utóhang, Mennyiben értek vagy nem értek egyet Kun Bertalan atyámfiával az itt előadottakban, az nem egészen tartozik ide. Annyi igaz, hogy az általa megpendített tárgy igen nyoinos, korszerű és tanúságos. Tanúságos, itt fogom fel a' dolgot. Azon panasz hallatik sok felölröl, hogy a' papi tekintély csökken, 's én elhiszem, hogy ugy van. Ezen tekintélyt ismét emelni kell, szólanak sokan, 's én ebben alázatos szolgájok vagyok. De