Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

vC kérdés csak — löbbek közt (mert itt sok kérdés lehet) a' körül foroghat, mellyek volnának tehát a' legczélirányosabb eszközök a' tekintély emelésére. No és itt a' vélemények nagyon elágaznak. Nem ereszkedem taglalásukba. Csak annyit mondok, hogy ezen tekintély hatalmasan fogna nevekedni, ha mi papok a' vallásoktatás körül fáradhatatlan buzgóságot fejtenénk ki ugy, hogy templommá tennénk minden helyet, hol megjelenünk. 'S most következik, mit mondani akarok. Kun B. azt jegyzi meg, hogy a' templomi catechisátiók nem felelnek meg a1

czélnak, 's Thierbach szavait idézi, mellyek tagadhatlanok. Én is idézek valamit utazási naplómból. 1843-ik évi utazásomon többek közt arra is kiterjesztém figyelmemet., hogy az egyházi élet jelenségeit nyomozgassam és pedig szemmel tartva azon különbséget, melly itt a' leghivöbb és a' leghitetlenebb seregek között uralkodik. — Lön pedig, hogy az 1843-dik évi sept. hó első vasárnapját Kirchheim mellett Notzingában tölteném. Épen a1

délelőtti beharangozáskor érkeztem meg. Egyenesen a' templomba menteni. Két ének,beszéd, ismét ének 's ezzel be volt fejezve az istentisztelet. Oltár előtt semmi sem olvastatott 's így itt a1

berlini agenda nem volt divatban. Templom után a" papnál ebédeltem. Délután három órakor a' templomban voltunk 's rövid ének 's imádság után kezdődött a' catechisatio, mellynél a' falu ifjai és leányai számosan jelen voltak, kátéval és bibliával lábaiknál. Ugyanezen könyvek voltak az öregeknél is a' székekben. Ha valami helyet kellett kikeresniök, felvették lábaiktól az irást és felkeresvén, elolvasták 's aztán ismét folytattatott a' kérdezés és felelés. A" catechisatio jeles volt, de itt nem ez a' fő jelenleg. A' catechisatiónak vége levén, következtek a' keresztelések és egyházhozmenetelek, mind a' hallgatók jelenlétében végezve. 'S még ez sem az, mi a' fő. Templom után azt hittem, hogy 110 most már csak vége lesz. A' paplakra mentünk 's alig kezdtünk egyről másról szót váltani 'sime bekopogtat az egyházfi, azon jelentéssel, hogy : „die Versammlung ist beisammen !u

Mentünk tehát egy a' falu legnagyobb teremébe a' pappal — ki most egészen mindennapi öltözetében volt — 's ott a' helység férfiait és asszonyait találtam, kik szíves üdvözlettel fogadtak. Egy felöl a' férfiak, más felöl a' nők ültek 's mi a' férfiak asztala végén foglaltunk helyet. A' lelkész egyet felszólított, hogy kezdené meg imádsággal az ülést 's ez egy ősz paraszt volt, ki aztán felemelkedvén 's vele az egész sereg, röviden, szívből 's így könyv nélkül segedelmül hívá Istennek szent lelkét. Hol maradtunk a' mult alkalommal? kérdé a' tiszteletes úr, „bei der Zunge im Apostel Jacobus" felelt egy hang. Olvassuk tovább, szól a' pap és egyik fenszóval olvasott, a' többi saját könyvében követé. „No hát mit mond itt a' szentírás ?i

C

szól a1

pap.'S az énparasztaim egymásután ez ezt, az amazt jegyezte meg 's az egész beszédnél legkevesebbet a1

lelkész beszélt. 'S jaj volt annak a' gonosz nyelvnek, elbeszélék ők tapasztalataikat mások és saját nyelvökröl 's aztán a' mi hasonlót olvastak 'stb. Később a'lelkészúr óráját megnézve, a' nyájas beszélgetésnek 's épületes vitatkozásnak véget vetvén , az egészet még egyszer összevonta, intéseivel gazdagította 's a' folytatást a' jövő vasárnapra hagyta. Most már azt hittem, hogy majd vége lesz. Nem, most a' lelkészúr egy nyomtatott lapot húzott ki zsebéből 's olvasott nekik híreket a' Sierra-Leonai keresztyénekről, mire az egyházfi egy nagy almáriomból egy földképet vett ki, de mellyet ismét visszatett, miután a' gyülekezetben többen megjegyzették volna, hogy hiszen tudják, miként S. Leona Afrika nyugoti partjain fekszik, miután már másszor is hallottak felőle. 'S itt — mellékesen legyen mondva, — egy történetesen jelen volt magyarhoni centralis pap, dr. és több tudós társulatok tagja 's mi több még táblabíró is, fülig elpirult. Aztán a'tudósítás felolvasása végződvén, melly ismét beszélgetési gazdag anyagot nyújtott, a' lelkészúr kérdezé : „Nun, wie steht es mit unseren Armen ?u

És felkelt egy tisztes paraszt 's felolvasta, a' mult héten ki és mennyit és mi végre kapott közölök; ki mennyit fizetett a' szegények pénztárába 'stb. miből azt következtettem, hogy itt az ősi egyház dicséretes szokása teljesen életbe van léptetve. — „Nincsenek-e betegek az egyházban kérdé a' lelkész. És ismét feláll egy másik paraszt és előadja, mennyi orvosságot hozatott Kirchheimból 'stb. és hogy egy asszony két nap óta beteg, megnevezvén és lakását tudatván. Ekkor egy paraszt ismét felszólítatván, rövid imádsággal befejezte az ülést, 's magam is intézvén hozzájok előbb egy kis oratiót. Kimenetelünk előtt a' teremből az az almáriomtünt szemembe, honnan a' földkép kivétetett 's kíváncsiságomra az adatott feleletül, hogy abban hasznos könyvek 's nyomtatványok foglaltatnak, mellyekböl kinekkinek olvasás végett egyiket vagy másikat kivenni szabad, miután közköltségen szereztetnek 'stb. 's a1 könyvtárnok úr azonnal ki is nyitotta 's ez ismét egy paraszt volt. 'S most jó éjszakát, gondolám, de roszúl gondolám, mert a' notzingai pap nem haza, hanem előbb azon asszonyhoz vezetett, kiről megmondatott, hogy két nap óta beteg. — Az egész leírásból kiki észreveheti, hogy az tisztán száraz 's minden flosculusoktól ment, noha, ha a1 hatást akartam volna megírni, mellyet e' nap rám gyakorlott 's körülményesebben előadni az érintetteket, egész a' lelkesedésig hangolhattam volna az illyeneket méltatni tudó szívek húrjait. De ez nem volt czélom. Czélom csak az volt, megmutatni, hogyan lehessen a' templomi catechisatio bevégeztével, a' csapszéktöl el-és máshova szok-