Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

gyedik a' inegszenteltetés. Itt azok ellenében, kik ezen felosztástroszalják, bekell bizonyítani,hogy ennek lélektani alapja van; különösen az ifjakat az imádkozó phariseüsnak és vámszedgnek pél­dájával kell meggyőzni, kiemelni ebből, mikép Is­ten előtt semmi más érdemünk nem lehet olly nagy, mint a' hit: vigyázni kell azonban nehogy a' jó­cselekedeteket kellő beesőktől megfosszuk, meg kell magyarázni, hogy ezeknek a' végetlen isteni kegyelemmeli viszony irányában van kevés ér­demök. A1 keresztségről 's úrvacsorájáróli tan minden érdemét, az Istenfiáról 's szentlélekről szólló hitágazatoktól kölcsönzi. Mit Istenfia ren­delt, az több a1 külső munkánál, ha szinte annak hatását az ész világosan ki nem tudná is magya­rázni. A' Krisztus úrvacsorájábani jelen létéről a' hivő lélek vitát nem indít, 's nem vizsgálódik 's vetélkedik azon, test-e vagy szellem szerint van abban jelen ? csak ott keresnek ebben anyagot a' ezivódásra, hol a' szelíd buzgalom és szeretet hi­ányzik. A' vallásos külsőségekre nézve határo­zottan kell tanítani, hogy a' benső hitben fekszik minden vallási dolognak értelme, és a' szeretetben az istenieknek valódi esmérete. — Befejezi a' keresztyén hittant az utolsó dolgokróli tudomány, különösen a' halhatatlanság nagy igazsága. Ezen igazságról a' benső lélek szerinti meggyőződés­nek minden erejével kell tanítani, mert személyes létünk sírontúli fenmaradása nélkül minden er­kölcsiség hijábanvaló. 1 Kor. 15: 16. A1 halha­tatlanság vakmerő tagadói ellen a' józanész, és az evangyéliom minden fegyvereit villogtatni kell; lehetetlen, hogy ezek, ha a' természetből vett erősségeket mellőznénk is, az Isten a' leg­tökélyesb valóság léteiéből folyó, valamint a' szivünk alatt dobogó erkölcsi erősségek hallatára el ne némúljanak. A' keresztyén erkölcs-tan tulajdonképen csak a' keresztyén hittannak kifolyása, 's leginkább az Istenről, az ö szeretetéről, parancsolatjairól, 's az emberekkeli czéljáról szóló tannal van ösz­szefüggésben; a' honnan ez a' hittantól elválhat­lan, mert azon egy életnek cselekedeti részét al­kotja, melly vagyon Istenben a' Jézus által. A' legtisztább erkölcsiség nem más, minta' mi gon­dolkodás- és cselekvés-módunknak az Istennel 's az isteni dolgokkal való legbensőbb összeköt­tetése ; mert mikép a' keresztyén hit az isteni kegyelemnek és szeretetnek tudata által, az em­bernek és Istennek egyesülését eszközli: ugy eszközli a' keresztyén erénytan az Istennek tet­sző élet által az Istenneli egységet, 's így fölté­telez minden egyes kötelességet. Az Isten iránti kötelességek az ö benne vetett igaz hitnek gyü­mölcsei, embertársaink irántiak pedig a1 Jézusba helyhetett hitéi, ki magát mindnyájunkért felál­dozta, és a1 felebaráti szeretetet, mintegy ennek visszapótlásául kívánja. A1 magunkiránti köte­lességeket a' szentlélekbe vetett hit szüli, ki ben­nünk munkás, és feléleszti szivünkben az öröklét iránti reményt. Az újabb erkölcstani rendszer eltérvén a" ke­resztyén morál szellemétől 's eredetiségétől, irányt nem adhat a'vallásos oktatásban, itt is ke­resztyéni jellemünek kell lenni mindennek, mert ez minden igazságnak legerösb alapja. Tiszta ra­tionalis morállal ép ott vagyunk, hol a' rationalis vallással; ha a' moralnak nem a' keresztyén hit alapja, nem más az, mint világi erkölcs, szabály­zóit illedelem. — A' mi a' növendékek erkölcsi oktatásának tárgyait illeti, nem szükség itt azon terjedelmes rendszerhez ragaszkodni, mellyen a' tudós erkölcstant szokták írni; mert ez csak ösz­szezavarná a' gyöngeelinéket's a1 szívre javitó­lag keveset hatna. A' morállal is, mint egyébbel, közvetlen az ifjú életére kell hatni. Vannak bi­zonyos alaperények, mellyekböl a' többiek mint kútfőből erednek, vallásos oktatásnál ezekre kell főleg figyelmünket fordítani. Legelső ezek között a' szeretet, melly Jézusnak legfőbb parancsa, 's az egész törvény betöltése; (Mát. 22: 37—39. Ján. 13:35) ezt nemcsak tanítani kell, de tenyész­tetni is az ifjú kebelben,hogy a' növendék szeretet­teljesen növekedjék Krisztus vallásában. A'szere­tetböl támad Istennek lélekben és igaz­s ágb a ni imá dás a; valóban ki szivének tel­jességéből tud imádkozni, 's a' belső embert a' külsőből ki tudja emelni, hogy Istennel 's az is­teniekkel legbensőbb közösségbe jöjjön, az er­kölcsi életében egy szilárd pontra talált, mellytől öt könnyen semmi el nem mozdíthatja. Mint az egész vallásos és erkölcsi életnek támaszpont­ját, az ifjú szivébe kell csöpegtetni Jézusnak az emberi tökély ideáljának utánzá­sát: ugyanis az egyházi növendék eleibe más példányt nem állíthatunk, mint Jézust, kiben sem­mi bűn nem lakozék; minden erkölcsi elv, melly az ö életéből vétetik, felülmúlja a' legbölcsebb ember által kigondoltat, 's legtöbb meggyőző erő­vel bir. Az eddig elmondottakból kétségbe vonhatla­nul kiviláglik a' hitvallásbani oktatás szükséges volta; látni lehet ezekből, mellyek legyenek en­nek tárgyai, 's millyen legyen a' tanítási alak, vagy rendszer mi ehez legjobban illik. Ez utób­bira nézve felvilágosításul még azt mondjuk, hogy a' növendékek hitvallási oktatásának rendszere tehát sem tisztán socratesi vagy kérdezödő modor, sem tisztán hallgató, mellynél a' tanít­ványok folyvást csak hallgatnak, 's a' tanító magyaráz: hanem N i e m a y e r szerint, czélszerü összeolvasztása ez a' kettőnek. A' népszerű val­lástanító az előtte álló tárgyra nézve, vagy az előre elgondolt igazságból, vagy jól értelmezett bibliai mondatból, vagy kézikönyvének tételeiből indúl ki, és csak azután szövi át kérdésekkel ma­gyarázatát, midőn gondolja, hogy tárgyát a' nö­vendékek már bizonyosan felfogták. Ez által el-

Next

/
Thumbnails
Contents