Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

haJája és tisztelete kiséri sírjába a1 hü lelkipász­tort. — Lásd bővebben Niemayers IIandb. für chris11. Religionslehrer. 2. Thei 1. 105. A' mi illeti a' vasárnapi catechisatió­kat : ámbár a' confirinalionalis oktatással be van végezve a" keresztyén polgár vallásos nevelése, de minthogy ö tökéletesedés pályáján áll , 's élete egész a1 sírig tanulás, — a' lelkész ez ál­tal vallásosan hathat felserdült gyülekezetére. De minthogy ez nálunk eddig rendezetlen's meg­alapított alak nélküli tanításmodor, — nehezen találhatja e1 téren fel magát a' vallástanító. — Jó lesz itt egy pár érdekes szót emelni. Azt mondja Thierbaeh : „ezen nyilvános vallástanitáson csak azok jelennek meg, kiket a' szülei tekintet, vagy más érdek oda vezet, mások gyéren látogatják ezt: okát könnyű eltalálni. A1 tanítás alakja és tartalma nem felel meg a' várakozásnak.Fordítanának csak lel­készeink több figyelmet hivataluk e' fontos oldalára, ébresztenének iránta több érdek et, egész más rész­véttel viseltetnék ez iránt a' né p." Az említett tudósnak igaza van. Lelkészeink elbíz­ván magukat, hogy értik a' vallást, többnyire rögtönözve, készület nélkül akarnak tanítani, — pedig melly tárgyat tanítás tárgyául viszünk a' nép eleibe, érdeket is kell annak szerezni, ez pe­dig eddigi alaktalan 's rendszer nélküli catechi­satióinkban nincsen meg. Következik, hogy a' hitvallasi oktatásra vo­natkozó, mindkét alkalmi tanításoknak t á r­gyait 's alakját jeleljük ki: ugy pedig, hogy mivel itt szoros rendszerhez csatlakozni nem czé­los, tárgy és alak egymást áthassák. — Az úr­vacsorájával először élni kívánó növendékek ok­tatásának, valamint az ünnepi catechisatióknak tárgya a1 hittan és erkö 1 estan igazságai. Ezeknek előadásában mindig a1 p o s i t i v k e­resztyén jellemet kell megtartani, mert a' keresztyén hit 's az ezzel viszonyban álló tiszta erkölcsiség nem emberi bölcseségen, hanem Istennek erején nyugszik : „mi nem vettük a világnak lelkét, h anem Is­tennek 1 e lk ét." 1 Kor. 2. 5. 12. Ez elvnek azonban többfélekép kell nyilvánulnia. Először az által, hogy mi a? szent irást, mint Istennek beszédét hirdetjük, és benne semmi tant meg nem vetünk, mert okosságunknak felette van. Másod­szor az által, hogy mi bibliai hitünk tartalmát nem ugy adjuk elő, mint csupa tant, hanem ugy, mint boldogságunkra alapított üdvintézetet, mint isteni kijelentést. A' mi az egyes hitigazságokat illeti, első tárgy itt, miről tanítani kell, az Istenröli tan, ennek előadásában minden mesterkélt 's túlfeszített hit­tani, vagy bölcsészeti nézelődést el kell távoz­tatnunk, nem különben illyféle kérdések muto­gatását: „lehet-e nekünk Istenről kimerítő fogal­munk ? vájjon Isten a' világtól elkülönzött, a1 világon kivüli ok-e vagy azzal egy?" Ezek 's több illy tárgyak a' népszerű hitvallási oktatás körét meghaladják. Itt csak ezen dönthetlen bib­liai igazság mellett kell maradni: „E g y a z I s­ten, ennek léte, munkássága nincs időhöz, sem térhez kötve, mindent a' mit teremtett, igazgat is." Istennek lételét e' téren mutogatni nem szük­séges, mint minden kétségen felülit kell ezt taní­tani, legfölebb a' természeti 's erkölcsi erőssé­geket kell megemlíteni, ezeket is azon czélból, hogy az ö irántai bizodalmat erősítsék. Istennek tökélyeiről renddel 's következetesen kell taní­tani, hogy ezek a' gyermeki kedély szent örök­ségeivé váljanak. Mindenütt jelenvalóságából, bölcseségéből és jóságából kell lehúzni az is­teni gondviselést, ennek világosítására, 's az okkörüli kételyek eloszlatására a1 bibliai tör­téneteket legczélosb felhasználni. Az Istenről szóló tan előadásában polémiának helye nincs, mert ez csökkentené az ö felé emelkedő növen­dék kedélyének bizodalmát. Következnek ezután Istennek munkái, ezek között leginkább az em­ber vonja magára a' vallástanító figyelmét: de ennek is fényoldala tüstént elhomályosodik az eset által. A' bűn hatalma is böv anyagot nyújt a' tanításra; ennek eredetét nem az emberi sza­badságban, sem nem az emberi tökéletlenségben kell keresni, hanem ugy kell kimagyarázni, a'mint a' sz. irás tanítja 1 Mos. 3:1 — 's több verseiben. Az esetröli tanból foly a' megváltásról szóló hit­ágazat: itt helyettes elégtételről kell tanítani, Jézusról mint az emberré lett Isten-fiuról,ki örök­től fogva volt elválasztva a' váltság nagy munká­jára, 's ez által arra, hogy ö legyen a' keresz­tyénség magva. 1 Pét. 1 : 18. 2; 24. — Ezután következik, hogy Jézus, mint concret megjele­nése az emberré lett Istenfiunak, elhagyta a' föl­det, 's egy más vezér lön szükségessé, ki az el­kezdett nagy munkát bevégezze. Ezen vezér a' megígértetett segítő lélek személyében meg is jelent, 's bevégezte a' nagy vállalatot. így kell tanítani hitvallási szempontból, a' históriai atyá­ról, fiúról és szent lélekről: inert ha a' Jézus meg­jelenését tagadni nem lehet, nem lehet a' sz. lel­ket sem, — és ha ez utolsónak munkáját szi­vében hordja a' tanító, akkor taníthat tiszta szán­dékkal Atyát, Fiút és Sz. lelket. — Itt már nem lehet elhallgatni az egy Istenhivök véleményét — 's így kikerülni a' polémiát, — de elég itt a' sz. irás bírói tekintélyére hivatkozva megemlí­teni azon kétségtelen sz. Írásbeli helyeket, mely­lyeken épül a' szentháromság tana. — A' sz. lélekröli hitágazattal szoros viszonyban áll az embernek újjászületése, ennek lépcsői olly bi­zonyosok, mint maga a" dolog. Első lépcső a' bűntudat, második bűnbánat, harmadik a1 hit. ne-3 *

Next

/
Thumbnails
Contents