Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

Siricius pápa Himmerius spanyol püspökhöz bocsátott levelében, de a' római szék e' rendelményének későbben ellenszegült a1

görög egyház, midőn Constantinápolyban 692-dik évben (in conc. Trullano can. 13.)nyiltan kimondá: miszerint a' görög egyház e' tekintetben ezután is az apostoli tökéletességhez fog szilárdan ragaszkodni, 's a' papok házasságát épségben fen fogja tartani, mert Krisztus maga mondá: „mit az Isten egybekötött, az emberek szét nem bonthatják." 'S ennélfogva a' görög egyház a' maga papjainak házasságát jelenleg is fentartja, a' romai egyházban pedig a' nötlenségröl szóló törvény egyes egyházi társulatokban mindinkább elterjedt, míg Hildebrand, 7-ik Gergely pápa 1075-ik évben Rómában tartott zsinatban e' törvényt az egész római katholikus egyház papjaira kiterjesztette. A'' parancs olly szigorú volt ?

hogy a' híveknek még a' feleséges papnak csak miséjét is hallgatni keményen megtiltotta. Noha azonban illy szigort használt is 7-ik Gergely a' papi nötlenség behozatalára 's életbe léptetésére, még sem eszközölheté, hogy ellenszegülések ne történjenek; mert a' történetirat szerint bizonyos az, hogy midőn Altman passaui püspök e' törvényt papjai közt kihirdetné, kevésben mult el hogy meg nem köveztetett. De mindezek ellenére is a' papok nötlenségére vonatkozó törvény lassankint átalánosan bevétetett. Édes magyar honunkat illetőleg e' törvény Kálmán király alatt hozatott be , 's azóta nálunk is megtartatik; voltak azonban egyes személyek, kik arra vonatkozólag ellenkező véleményben voltak. E' tekintetben nevezetes Dudith András csanádi, később pécsi püspök, ki a' tridenti közönséges zsinatban a' papi nötlenség iránt beszédet akart tartani, de 4—ik Pius pápa által letiltatván, Tridentben megházasodott, 's ugyanott meg is halt. Tisztelt gyülekezet! Nem akarom én állítani, hogy 7-ik Gergely pápának a' föneinlített törvény behozatalával rosz szándoka volt, söt hiszem: hogy ö, kit a' protestánsok közöl is sokan dicsérnek, az akkori környülményekhez képest czélszerükép rendelkezett. Azonban a' mai környülmények , ugy látszik, megváltoztak, 's ennek folytán én a' papi nötlenségröl szóló törvényt azon rendszabályok közé számítom, melylyekben a' reform czélszerü, 's az erkölcsösségre jó befolyású volna. — Ez azonban saját magán nézetem, mellyet valamint másra ráerőszakolni nem akarok, ugy azt más részről félre nem értetni kívánom. Azt tartom végre, nem gúnyoltam senkit, jogait senkinek le nem tiportam, egyéni véleményemet pedig kimondani, mint polgárnak jogom, mint egyházinak—miután a' tárgy szőnyegre került szoros kötelességem is volt. Berecz Imre csanádi szent széki tollnok űr által ennek folytán tett nyilatkozat. Tisz-telt Polgártársaim! Mi a' papi nötlenség eltörlését illeti, arról — miután szeretett volt tanítóm azt elég bőven tárgyalá — szólani nem akarok. Ha már t. polgártársaim a' papi nötlenség eltörlésének eszméjét felkarolni szivesek, bátor vagyok az imént tett indítványhoz némi pótlékkal — mint az elöbbeninek kifolyásával—járulni. Tudjuk azt, hogy a' fekete talár a' religio lényegéhez nem tartozik ; tudjuk azt, hogy ezen öltözék Európa minden műveltebb országaiban a' kath. papság által csak az isteni szolgálat alkalmakor használtatik, még a' katholieismus székhelyében Rómában is; tudjuk azt, hogy ezen öltözék csak az ötödik században kezde divatozni, a' fekete szin pedig még később , a' tridenti zsinat óta; tudjuk, jelen korunkban milly benyomást szokott ezen talár a' társulati körökben okozni: a' papság érdeke, a' 19—ik század szelleme tehát kívánja, hogy ebben is a' kath. egyház eredetiségéhez visszatérjünk. Indítványozom azért: hogy a'kath. clerus társasági körökben illendő nemzeti, —isteni szolgálat alkalmakor pedig egyházi öltönyben járjon. — Végre óhajtanám, hogy a' magyar egyik kitűnő typusát is — mellyet maga szent religiónk szerzője Jézus, századokig a' magyar clerus, és különösen a' nagy emlékezetű Pázmán is viselt, — a' nemzetiség rokonszenve szép jeléül honfiúi bélyeg gyanánt ápolja , — ériem a' bajuszt. Küldjünk-e priiparandistákat a' külföldre? Nem. Ne küldjünk ? Miért? hogyan? hiszen nevelés után kiáltó— zánk mindig, — nevelést pedig csak nevelök eszközölhetnek, — és nevelöket képeztetni, tanítatni kell, — a' nevelésben leghaladottabb Némethon és különösen Poroszhon, tehát küldjünk ifjakat oda, majd azokból válandnak aztán a1

valódi nevelők és e' nevelök nekünk új nevelöket nevelcndenek és e' neveltek új növendékeknek leendnek nevelőivé 'stb.Lám, így nevelt országgá lesz hazánk, neveltté népünk, és a1

miután kiáltó— zánk, az meg fog jöni, meg fog lenni! Kuldjünk-e tehát magyar ifjakat a' németországi práparandiákba, seminariumokba vagy úgynevezett képezdékbe ? küldjünk-e országos költségen, az országban országosan állítandó képezdék számára képezendő tanítókul vagy tanárokul? Nem, ne küldjünk. Miért ? hogyan ? hiszen nekünk magunknak országos képezdeink még nincsenek, és ha vannak is, nem ollyanok azok, mint az elhíresült porosz, szász és vürtembergi seminariumok ; ifjaink tehát alkalmat nyerendnek ollyanokká lenni, minők a' híres intézetek még híresebb tanítói.