Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-11 / 24. szám

Czélja volt megállapítani azon arányt, melly szerint a' ministeri értekezletre küldendő követeinket egyházaink képviselői válaszszák. Az eredmény azonban több lett: mert esperes György József és e.-megyei gondnok Uray Bálint, 's minden jelen volt ülnökeink a' gyűlés kezdetével egymás után lemondottak, és helyeiket a' jelen volt teljes számú egyházi képviselők azonnal betölteni kívánták. E' czélból közakarattal elhatároztatván, hogy minden egyes egyház 500 lélekig egy, — 500 lelken felül 1000-ig két, — 's igy feljebb minden 1,000 lélektől két két szavazattal bírjon : egy bizottmány neveztetett ki, mellye' szavazatokat összeszedvén,az eredményt nyilvánítsa, a1

képviselő testület pedig a1

gyüléstermet kis időre elhagyván, arányszerinti szavazási lapjait egy egész új tiszti karra, 's a' ministeri értekezletre küldendő követekre elkészítette, a' bizottmánynak beadta, és az eredmény lön a' következő új tiszti kar: Esperes Kis György botpaládi lelkész, egyházmegyei gondnok Nagy Ignácz volt szatmárinegyei országgyűlés követ: jegyző és tanácsbiró Kis Áron, porcsalmai lelkész; egyházi rendböli tanácsbirák: Berki István szatmári, — Nagy Lajos sálvi, — Győri István ököritói és Lukács István kocsordi lelkészek ; világi részröli tanácsbirák : Riskó Ignácz szatmármegyei főjegyző, Sullyok Gedeon, Balogh Ferencz, Gyene Károly és Botka Imre, mind lelkes protestáns emberek ; megyei ügyész Mándi József. Ezeken kivül egyházunk ügyei körül sokszor tanúsított felebaráti részvéteért 's érdemeiért czégéni főgondnok Kende Gusztáv, szatmármegye volt föszolgabirája, r. kath. tiszteletbeli iilnökséggel megtiszteltetett. Követekké választattak a' ministeri értekezletre: Kis Áron és Riskó Ignácz. K. S. IRODALOM. Megjelent Pozsonyban Landes Józsefnél: Gyakorlati hittan. Hallgatói számára kézirat helyett kiadta Simko Vilmos, a' pozsonyi evang. főiskola professora, a' magyar és szláv egyház lelkésze. Addig is, mig tán talalkozik valaki, ki ezen munkát megismertetné, annyit első pillanatra elmondhatok felöle, hogy az egy jól elrendezett, 's mint iskolai kézikönyv, kimerítő munka 's mint illyen, örvendetes jelenet annyira szegény theologiai magyar irodalmunkban. A'mit futtában olvastam benne, azt mind jónak találtam. De egyet sajnálva nélkülöztem benne, t. i. a' magyar szónoklatnak történetét, pedig e1

részben Dobos a' mult országgyűlésen szolgálhatott volna adatokkal a' szerzőnek. — Árát nem tudom a' könyvnek, de ha theologiae professor volnék, megszerezném minden áron 's bevenném kézikönyvemül kézirat helyett osztályomba. Sz. Könyvismertetés. Népiskolai jutalomkönyv jó gyermekek számára, irta Bonyhay Benjámin. Szarvason, Réthy Lipót nyomdájában. Az iró tulajdona. 1848. 34 lap. Ezen könyv egyike a1

legjobbaknak, mellyek e' téren megjelentek. Ritka tapintattal egészen belehelyezvén magát a1

gyermek kedélyébe, a' legnépszerűbb versekben adja elö az ember kötelességeinek minden ágait. Rövid előszó után, melly szinte gyermekekhez van intézve, megkezdi a' szerző munkáját: ,,Iskolába járó (fiu vagy leány) gyermek fogadásával. Következik : Iskolát elhagyni kivánó ifjúnak vallástétele. A' 9. laptól 17. A' 17. laptól a' 23-kig. Iskolát elhagyó leány beszél ollyan leánynyal, ki az iskolát ; tovább is járja. A' 24. lapon következik : Oktalan állatok iránti kötelesség és a' 27. végéig 1L. (50) Oktató mondatok egy utószóval fejezik be e' becses munkát. Minden benne olly czélszerü és olly bevéső magát a' gyermek kebelébe, hogy nehezen tudok belőle kitűnőbb helyeket közölni, mert az egész kitűnő. Mégis hogy az olvasó is meggyőződjék, akárhonnan bátorkodom néhány sort egészen ide kiírni. „Jó fenszóval felelek, "s értelmesen, Nem hadarom — összevissza sebesen. — Ha felakadnék, — inkább okoskodom, Mint másnak súgására támaszkodom ; Hiszen! a' sugó — bajtársát megcsalja, Mert gondolatját tőle elrabolja" "stb. A' mi leginkább méltó kiemelésre, benne az, hogy tekintet van már véve a' legújabb, 1848. törvényekre, mint ezt a' 11. lapon olvassuk : Tisztelem királyom, — mint az Úr felkentjét, Népeinek atyját, hazám fejedelmét, Szeretem hazámat, — magyar nemzetemet, Hazám- 's királyomért kiontom véremet. tízeket védeni szoros kötelesség, Polgári tartozás, — erény — és dicsőség. Azért ha felnövök, 's kivánja a1

haza, — Hej! — de hogy maradnék gyáván idehaza 'stb. Tisztelein a" törvényt és végrehajtóit, A' hatóságoknak minden kormányzóit, így érdemeljük meg szép szabadságunkat, Ha a' törvény előtt meghajtjuk magunkat. (Hiszen csak egy háznál — ha gazda nem lenne, Majd meglátnák, hogy a1

cselédség mit tenne?) Szeretem becsülöm polgártársaimat. Minden nyelvű, "s hitű felebarátimat: Azok irányában ollyat nem csinálok, A1

mit ön magamnak — magam sem kiváiiok. — Másnak tulajdona előttem szent leszen, Boldoggá csak a" közrend és béke teszen. Él a' közös teherviselés törvénye, Hazánk fejlődésének biztos reménye, Egyesíti honunk minden osztályait, Testvérileg fűzi össze polgárait, Azért én is híven fizetem adómat, Pontosan rovom le tartozásaimat. Mindent felülmúl az a' naivság, mellyet olly