Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-11 / 24. szám

híven eltalált szerző az iskolát elhagyó leány beszélgetésében ollyan leánynyal, ki az iskolát tovább is járja. De felesleges a' sok ajánlat, inkább vegyék meg e' könyvet mentül számosabban. Ajánlják jó tartalmán kivül csinos nyomtatása, papírja és olcsósága is. Pecz Gyula. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld. Ritz-kozár, Baranyában május 14-én 1848. Mai napon tartotta az idevaló ágostai vallást követő evangélikusok gyülekezete a' hozzá tartozó leányközségekkel együtt édes hazánk e' | jelen ujjá születésének örömünnepét. Közönséges volt azon lelkesedés, melly ezen négyezer lelkeket számláló, szegény sorsú adózókból álló nyájban ezen ünnepélynél mutatkozott. Sereglettek arra még a1

legtávolabb, 3—4, söt 5 óra távolságú leánygyülekezetekböl is a" hivek, elöljáróik és iskolatanítóik vezérlése alatt. Szivemslö látvány volt, midőn a' sokaság a' közelebbi bikali leánygyülekezetünkben öszszegvülve, külön külön zászlói után hosszú sorban, ünnepi öltözeteiben, leánykáik virágkoszorúkkal ékesítve felállván, a' legszebb rendben, majd muzsikai hangok, majd kegyes énekek zengedezésében anya-ekklézsiánkba vonult, mellyhez mezővárosunk végén fiatalságunk egy része hasonlóképen nemzeti zászlónk után, hangászaink kíséretében , testvéri szeretettel csatlakozott. Isteni tiszteletünk délelőtti tiz órakor kezdődött. Egyszerű ez mi nálunk protestánsoknál. Mert mi, Jézus szavai szerint az Istent lélekben és igazságban imádjuk, nem külső érzéseket kecsegtető pompával. A' ki azért itt csak szemeinek vagy füleinek keresett élvezetet: annak várakozása hiusult. De a' tiszta örömök után szomjúhozó lélek, buzgó imádságainkból, szent énekeinkből, evangyélmi beszédünkből, mint lelki italt ömledezö forrásból, bőven meríthetett. A1

szent lélek segítségül hívása, az oltár előtt mondott rövid hálaadó imádság, és a' 67-dik zsoltár elolvasása után az ez ünnepélyre különös applicatióval készített énekek egyike a' predikátzio előtt, másika annak végeztével tiz iskolatanítóink , úgy szintén számos ifjuságunk chorusában nagyobbszerü orgonánk kellemetes öszhangzásával, egész nyájunk épületére szent buzgósággal zengedeztetett. A' szent beszéd vázlata: Isaiásnak 3, 10. az isteni lélek azt sugallotta: hogy prédikáljon az igazak, kegyesek sorsának jobbra fordulásáról. Igy van jelenleg mi velünk is a' dolog: édes hazánk legújabban hozott törvényeink által ujjá született. Az isteni lélek bennünket, az ige hirdetőit, ma arra int, mire hajdan a1

prófétát intette. Mi tehát a' hasonló örömöt ne hasonló lelkesedéssel hirdessük-e? 1. Mos. 3, 7. Én láttam az én népemnek nyomorúságát, és hallottam azok ellen kiáltozását, a1

kik őket hajtják: én az ö szenvedéseket megértettem. És alászállottam, hogy őket megszabadítsam. Valamint textusunk szavai beteljesedtek , és a' terhes szolgálat alatt jajgatva siránkozó népnek könyei letöröltettek: ugy szárítják meg édes hazánk földnépének az úrbéri szolgálat kisajtolta véres verejtékeit a' természeti jogra épült új törvényeink. Ezek bennünk méltán legszebb reményeket ébresztettek és táplálnak. Altalok hazánk ujjá született és boldogabb honná változhat. De nem ám minden feltétel nélkül. Tehát azt a' kérdést kívánom megfejteni: Miképen teljesednek be azon szép reménységeink, a' mellyeket mi bennünk ujabb törvényeink hazánk ujjá születése és egy boldogabb honná általalakulása iránt ébresztettek és táplálnak ? Erre a' feleletet négy pontokba foglalom : ha 1. Mi ezen törvényeknek igazi és valóságos értelmét egészen felfogjuk és azoknak jótékonyságáról tökéletesen meggyőződünk. Szomorú dolog, de ugy van: a' népnek, kivált a' föld népének , még nagyobb része, hazánkban is lelki vakságban sínlödik, a' tudatlanság és tévelygés rablánczait hordozza, elméjét sürü köd fedi, a' teremtőtől nekie adott esze fogva tartatik; csuda-e,ha az igazat a' hamistól,a' valóságot a' szemfényvesztéstől, az örökigazságot a' szinlettöl és a' csalódástól, a'jogosságot a' jogtalanságtól, az üdvöst a' kárhozatostól megkülönböztetni nem tudja, a' dolgok választásánál hamis fogásttesz, az áldást magától eltaszítja, az átoknak pedig magát karjai közé veti? Ezeket cselekeszik, mert nem ismerik az atyát, sem engemet. János Ev. 16, 3. Látó szemekkel nem látnak, halló fülekkel nem hallanak 's nem is értenek. Mallh. 13. 13. Mondván: Vajha te ezen a' le napodon azt észrevennéd , mellyek a' te békességedre szolgálnak 'sat. Luk. 19, 42. a' vaknak a' színekről nincs fogalma. Az áldásdús törvények haszontalanok olly népnek, a' melly elfogult és értelme lebincsezett, mert ö azoknak szellemét fel nem fogja, jótékonyságukról meg nem győződik. De ez a' terhes vád minket ne sújtson. Mert a' mi elménkbe Jézus tudományának fényes sugarai korán behatván, abban a' tévelygés és a' tudatlanság homályát elszéllesztették; nekünk képeseknek kell lennünk törvényeink értelme felfogására és ekképen azoknak jótékonyságáról meggyőződvén, a' mi szép reménységeink valósodnak. Ha 2. ezeknek a' törvényeknek magunkat alája vetjük és engedelmeskedünk; mind azon kötelességeket, mellyeket mi reánk szabnak, egész készséggel magunkra vállaljuk, híven, pontosan, és állhatatos kitüréssel teljesítjük, azoknak életbe léptetését, szentül megtartását, teljes tehet-