Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

császárok is keresztyénekké lettek 's e* keresztyén vallást állami vallássá tették, akkor részint meghagyták az egyháznak eddigi szerkezetét, részint az egyházban is mindenhatóságot 's a' hitágazatok elhatározásában döntő befolyást gyakorolván, az egyházat állami intézetté változtatták. — Tudom továhbá azt is, hogy a1 középkori egyház gyakorolt fegyelmet, 's idézhetnék Gieselerből 's a' hullariumból számtalan büntetést, mellyet az egyház, vagy annak képviselője, a' pápa, szabott; de, gondolom, a' középkori egyházállamot, mellyben a' bensöség teljesen ki volt veszve, 's a1

vallás és egyház egészen külsöülve vala, tehát egészen a' jog mezején mozgott, senkisem kivánja visszaállítani. — Tudom végre, hogy a' reformátorok is igénylik az excommunicatiót, de vájjon csalhatlanok voltak-e ők ? vájjon nem vádoltatnak épen arról, hogy az egyházat a' fejdelmek kezére játszották 's belőle igy rendőri intézetet, mellyben hitet, liturgiát, szeszély szerint rá parancsolnak az emberre, csináltak, millyen inaiglan a' német prot. egyház ? Ha az egyház a' hit közösségén alapuló szabad egyesület, mellybe mindenkinek szabad belépni 's abban maradni 's ismét kilépni mikor akar : ha semmi egyház nem dicsekhetik azzal, hogy a' tökéletes igazságot teljesen és kirekesztöleg bírja, 's igy egyedülidvezítö ; ha a' hit (profest. hitet, értek mindenütt, valahányszor e' szót használom 's ez lényegesen különbözik a kath. hittől, mellyet a' reformátorok otiosa eogitationak neveztek) nélküli tétemények (a' tétszenteskedés) haszontalan és sikertelenek : ha az egyház azon elvet követve: „í'ffwg cTí- xal iv rotg (pavlotg tűri TI cpvöixov áyafróv XQEÍTTOV ?/ xait7

AVRD, o écpíerac TOV olxiíóv nyartoi)." (Aristot. Ethic. Nicom. Iib. X. C. III.) még az akasztófára ítéltet sem rekeszti ki, hanem öt az akasztófa alá is elkíséri: micsoda speciális tettét fogjátok az egyházban maradottnak 's az egyház eszközeivel élvezni óhajtónak felmutathatni, mellynél fogva tőle a' szentségeket meg kellene tagadni 's öt kirekeszteni ? — Ha valaki jogi kötelességeit az egyház iránt nem teljesíti, azzal mutatja, hogy kilépett, 's ha ki nem lépett volna, a' biró szoríthatja azok teljesítésére ; 's ö teljesítni fogja, ha tettleg ki nem lép 's igy nem kell excommunicatio. Ha valaki gonosztevő, az szintén bíróilag fog megbüntettetni, 's ha kiállott büntetése után, avagy a1

büntetése tartása alatt az egyház eszközeit óhajtja használni, ez épen jele lehet magábaszállásának és megtérésének, 's illyet hogy taszíthat el magától az egyház ? — Ha valaki egy ideig a' templomba nem jár, az egyház eszközeit nem használja, tán eljön az idő, hol annál szorgalmasabban fog járni 's annál buzgóbban fog folyamodni az egyház kegyszereihez, van-e tehát joga az egyháznak illyet kirekeszteni? Hát a" szeretetet és irgalmat hirdető egyház megfoszthat-e valaha valakit az ö jótéteményeitől ? Az egyház lemondhat-e valaha valakinek javulásáról, midőn a' börtönőr a' rabnak javulásáról sem mond le ? Valóban furcsa, hogy most, midőn az állam is, halált mondható jogáról lemondani kész , nehogy valakit remélhető javulásától megfosszon, megelégedve azzal, hogy a1

neki ártalmas egyének olly állapotba tétessenek, miszerint ne árthassanak , a1

papok az egyház nevében az excommunicatiot követelik vagy is az egyházi halált, söt azt,mint Jancsovics, még politikus következményekkel is akarják összekötni. Még egyszer kérdem : eltaszíthatja-e magától az egyház a' bűnöst? Ha igen,akkor vagy igazságtalan vagy szükségtelen. A' legnagyobb igazságtalanság volna valaki elöl javulása, megtérése útját örökre elvágni; pedig azt tenné az egyház , midőn valakit kebeléből kirekesztene; vagy ha nem akarja ezt elismerni, akkor kénytelen elismerni, hogy kivülötte is javulhatni, megtérhetni, igazulhatni üdvezülhetni, 's akkor szükségtelen, legalább felesleges. Fonákság van abban: az egyház kirekeszt valakit, mivel bűnös, 's igéri, ha megjavul, ismét befogadja. Tehát azon intézet, mellynek hivatása a' megjavulást eszközleni és előmozdítani,, kirekeszti azt, kinek megjavulását épen eszközlenie kellene, azon remény fejében, hogy az igy magára hagyott meg fog saját erejéből javulni, 's ezután majd befogadja a' megjavultat l Mintha az orvos a' betegnek mondaná: gyógyítsd ki magadat, majd aztán ha egészséges lészsz, jöjj hozzám 's recipét adandók. Ha az egyház természetes és szükséges 's igy minden ember természeténél fogva egyházban van, hova menjen, a' kit az egyház kirekeszt? Ha az állambóli számkivetés észszerütlen és igazságtalan, nem az-e az egyházbóli kirekesztés is ? Egyházi fegyelemről tehát sajátlag nem lehet szó. Az istentiszteletnél való rend fentartásáról gondoskodnia természetesen joga van, de azt a' rendőrség segítségével fogja az egyház tenni; az nem egyházi fegyelem. Miután ezekben véleményünket az egyház 's egyházi fegyelemről előadtuk,lássuk most,micsoda eszméket ébresztettem Jancsovics úrban „Ellen észrevételeim" által. Jancsovics azt mondja rólam: hogy a' fegyelemtől irtózva állítom, hogy a' vallás teljes lélekszabadságban áll, 's kényszerítés annak dolgában legkisebbet sem használ, hanem sokat árt. Azután folytatja: „Elmellőzve annak fürkészését, ki irtózik tulajdonképen a' fegyelemtől, ki nem? H. úr szavait igazságosaknak ismerjük el saját, de nem a1

vallás érdekében. Mert az igaz, hogy az egyházi fegyelem némellyeknek igen sokat ártana, ezen némellyek prot. szabadsága ez által korlátozva volna, míg most szabadon kiki körösztül-kasul