Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

mindenkin a' vallásnak is sületlen tréfáival neki megy. az urvacsorájához helyettest küld '(??) •> miért ? mert egyházi fegyelem nincs, 's prot. szabadság van. Hej az a' ti prot. szabadságtok sokat ártottfmár a' prot. szabadságnak! De még is tán jó volna az az egyházi fegyelem papokra nézve, a1 világit teljes szabadságban hagyván, tegyen, higyen bár mit, mi neki tetszik. Alázatos szolgája, aláirom mind a1 két kezemmel. így vol­na eldorádo! 'S hogy ugy állnak a'dolgok azt egy történetkével akarja bebizonyítni, miszerint va­lahol egy deák a1 templomban dörömbölt 's hogy midőn a' tettest a' pap az egyházfival az iskolá­ban fölkeresni ment, az illető tanár őket neve­letlenséggel fogadta.*) Én nem tudom, mit mond­jak azon handabandához ; összevissza van abban keverve eszmezavar, személyeskedés, értelmet­lenség, hogy azon expectoratiot szelídebb neven nem tudom keresztelni, mint sületlenségnek. Azt mondja, hogy irtózom a1 fegyelemtől, hogy ál­lításom, miszerint a' vallás teljes lélekszabad­ságban áll, csak saját érdekemben igazságos. Ez gyanúsítás és személyeskedés. Ha J. ur volna is az én lelkészem 's neki korlátlan hatalom adat­nék is fegyelmet gyakorolni, nem irtóznám tőle saját személyemet illetőleg. Én szent nem va­gyok, de bizonyosan J. ur sem az. — J. ur sze­rint a' vallás nem a' lélekszabadságban, hanem a' szidalmakban, átkokban, mellyeket a' pap le­dörög, az egyházi fegyelemben áll.Tudja-e lelkész ur, mi a' lélek, mi a' vallás, mi a' hit ? Azt mondja, hogy a' prot. szabadsága1 prot. szabadságnak árt; én pedig azt mondom,hogy a' nem prot. szabadta­lanság 's az általatok követelt egyházi fegyelem az egész vallást és egyházat aláassa és felfor­gatja, a' mint azt fölebb bebizonyítottam. J. úr aztán az egyházi fegyelem szüksége bebizonyítá­sára egy tényt beszél el, melly által az isten­tisztelet külsőleg háborgattatott, evvel azt bi­zonyítja, hogy nem is tudja, mi az az egyházi fe­gyelem, mert az ép ugy illik oda, mint „In a foeminina sunt, ut: nox. — Tovább mondja: hogy ö nem holmi rendőri fegyelmet ért, hanem ke­resztyénszerüt, vallásunkban gyökerezett, 's sz. Írásunkban meghatározott szigorú fegyelmet (hol van az a' sz. írásban meghatározva ? maga a1 po­rosz zsinat is elismerte, hogy pl. az urvacsorá­tóli elutasítás mellett iráselv nem szól!), melly tudjon az egyházban igazságot szolgáltatni, jo­got, rendet, békességet fentartani, 's mellynek sanctiója a' kirekesztésben állana ; a' kirekesz­tési határozatot azután a1 kormánynyal kell kö­zölni; hogy az a' vallástalan embereket őrszem­mel tarthassa. Tudja-e lelkész ur, mi a' bensö­ség és erkölcsiség, 's mi a' külsőség és jogiság? On az egyházban igazságot és jogot akar ki­ölti kellene még az altéra pars-t is kihallgatni. Furesának látszik nekem, hogy a' pap az egyházfival a' tettest az is­kolában felkereste, mint valami csendbiztos vagy pandúr. szolgáltatni; kitől kapta a' jus gladii-t ? én nem olvastam sehol, hogy Jancsovics-család illy ki­váltsággal birna. Addig, mig azon privilégiumát felmutatja, recommendálom, hogy az Aug. Conf. Pars II., VII. fejezetét olvassa 's nevezetesen ezt: „Secundum evangelium, seu, ut loquuntur. de jure divino, nulla jurisdictio competit Episco­pis, ut Episcopis, hoc est his, quibus est com­missum ministerium verbi et sacramentorum, nisi remittere peccata, item cognoscere doctri­nam et doctrinam ah evangelio dissentientem rejicere et impios, quorum nota est im­pietas , excludere a communione ecclesiae si­ne vi humana sed verbo. Továbbá Art. Smal. IX. De Excommunicatione. Majorem illám excommunicationem, quam papa ita nominat, non nisi civilem poenam esse ducimus, non per­tinentem ad nos ministros ecclesiae. — Et mi­nistri non debent confundere hanc ecclesiasticam poenam seu excommunicationem (a' minort t. i., mellyet megengednek) cum poenis civilibus. — Tudom, hogy a' fenyítéki kulcshatalmat a1 Máté XVIÍI., 15—18 — verseiből származtatják, de mondtam már, miért gyakoroltak és gyako­rolhattak az apostolok illy hatalmat; a' mostani papok pedig, kik nem apostolok, hogy ők alapí­tották volna a' gyülekezeteket 's áltatok állaná­nak fen azok, hanem kik, megfordítva, a' gyü­lokezetek miatt és által vannak, annál kevésbbé gyakorolhatják e' hatalmat, mivel maga Jézus mongá (Máté XVIII, 22.) Péter kérdésére, meg­bocsáthat-e atyjafiának hétszer: „Nem mondom neked, hogy hétszer csak, hanem hetvenhétszer is. — Érti-e azt J. úr ? — Czáfolóm kegyes ró­lam feltenni, hogy kitalálom,kit ke\\ érteni a' Máté V, 29, 30. versekben említett szem alatt, 's mit a' vájd ki és vesd el alatt. Hogy ne találnám ki: a' szem én vagyok, a' kivájó kegyed! — Ugy hallotta, hogy én professor vagyok, azért az egyházi fegyelem mellett még egy argumentu­mot ad hominem hoz fel. Kérdi, miért hozunk be fegyelmet az iskolákba, ha azt nem akarjuk az egyházban ? Kissé alább szintén illy ad hominem­féle argumentummal akarja a' papok elnöklési jogát bebizonyítni, mondván, hogy az én tanom az egyházi elnökségről annyit tesz, mint: „H. urat praelegálni és tanítani küldte ki a' kerület, azért nem illeti öt a' catliedra, 's nem illeti a1 növendékek közötti elnökség, hanem szükséges, hogy tanítványi közöl legyen valaki elnök az iskolában, a' professor pedig alárendeltje" ; — azután mondja: „hogy magában a1 tanítás esz­méjében benne rejlik az elnökség eszméje is, és pedig per eininentiam." — Itt ismét fogalomza­var és szélmalmokkali liarcz van. — Összeza­varja t. i. az iskolát az egyházzal, továbbá a' gyülekezetet az egyházzal, azután a1 tanítást a* tanácskozó és határozó gyűléssel. Ila az iskolá­ban fegyelmet akarunk, ebből nem következik^

Next

/
Thumbnails
Contents