Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

ni, az erkölcsiség előmozdítása csak külső oldalát érintheti, 's ép azért van szüksége az államnak még más egyetemességre, melly szellemi és szabad eszközeivel ama közös feladat belső oldalát magára vállalja. — De ha az egyház belső, szellemi eszközeivel nem éri be, 's idegen fegyvereket vesz elö másnak fegyvertárából: akkor bevallja a' maga elégtelenségét 's akkor felesleges és szükségtelen. — Ki gondolhatná, hogy épen a' papok, kik az erkölcsiség hirdetői és fejlesztői, azt ki akarják vetkőztetni jelleméből, 's így azt felforgatni, midőn vagy nem akarják, vagy nem tudják megkülönböztetni a' törvényi-és jogiságtól, — ha annyi idétlen felszólalások azt világosan nem tanusítnák ? — Nem csak azért kell tehát az egyházi fegy ellen szólani, minthogy, mint a' porosz zsinaton mondatott, a' presbyterium elegendő végrehajtási eszközök, névszerint: idézési jog hiányában azt nem is gyakorolhatná , kivált a' magasb rangúak irányában; — vagy minthogy már e' szó : egyházi fegy, rosz benyomást teendne; vagy mivel sok vidéken egészen kiment szokásból 's így az, mint valami új, kedvetlenül fogadtatnék: hanem azért, minthogy az egyház fogalmával ellenkezik s az egyházat és a vallást tönkre teszi. A' fegy ugyanis mindenesetre külső eszköz, illyennel pedig nem élhet az egyház, míg az marad. Ha ittott Németországban vagy némelly kisebb felekezetnél, mellyek tulajdonképen csak családot képeznek, gyakoroltatik az egyházban akár a' pap, akár a' presbyterium által fegyelem, azt nem tartom protestáns egyháznak, habár mindkét kezével tartaná is a' symbolicus könyveket, papjait azokra eskettetYén. — Az ember cselekedetei vagy erkölcsi, vagy jogi törvényt sérthetnek meg; az utóbbi esetben a' biró fogja azt megtorolni, az előbbiben az ember saját lelkismerete, de sem a' pap sem a' presbyterium. Az egyház ugyan olly társaság, mellynek czélja a' hitet fentartani és ápolni, de ki magában erre erkölcsi kötélyt nem érez, az külsőleg annál kevésbbé kényszeríttethetik rá, minél inkább az egyes akar épülni az egyházban, 's így az egyház inkább az egyesért van, mint megfordítva; A' ki szükségét érzi az épülésnek, bizonyosan élni fog az egyház eszközeivel 's cselekvő tagja lesz; ki nem érzi szükségét, nem fog pl. sürün a' templomba járni, az urvacsorához járulni, de lehet-e azt benne átokvillám 'stb. által felkölteni ? Itt nem marad egyéb eszköz, mint oktatás, felvilágosítás és buzdítás, 's arra való a 'lelkészség, nem átkok szórására, különben nem lelkész hanem testész lesz a' pap. Müller Julius elég egyházias ember "s ö is: „Die náchsten Aufgaben für die Fortbildung der deutsch-prot. Kirchenverfassung" czímü értekezésében azt mondja: „Valóban, ha a' mi lelkészségünk csak e' kettőt nem^engedi magától elvétetni: az evangy.l egyháznak az isteni igében való tisztítási és megifjítási forrását, 's életök szívverését a' Krisztusban, Isten egyszülött fiában való hit általi igazulásban: akkor hatalmát, hogy a' községeknek kalauza legyen az örök életre, nem veszti ei.4i — De hiszen azt senkisem akarja a1

lelkészségtől elvenni. Nagyon kishitűek 's a' vallás hatalmát kevésre becsülök a' lelkészek, ha azt gondolják , hogy Zion örjei csak karddal és aczélvérttel ellátva lehetnek. — Ha a' „compelle intrare" elvet nem akarjuk elfogadni, akkor az üdvösséget sem lehet senkire rákényszerítni. Az épülés egészen egyéni dolog; nekem nem segít másnak imádkozása, buzgósága, áhítata; magamnak kell imádkoznom, az urvacsorához járulnom 'stb. De minden vallási tények, az egész isteni tisztelet csak ugy bírnak foganattal, ha hit él bennem; csak a' hit, melly belsőmet átalakítja, nem a' puszta tény, hogy évenként egyszer vagy kétszer az urvacsorához járulok, segít rajtam; avagy a' kathol. justificatiót és satisfactiót kell elfogadnunk, 's akkor az illyesek elvégzésére helyettest is rendelhetünk. Még ezszer kérdem azért, mit akar hát az egyházi fegyelem, 's mit akarnak a' tiszai papok , kik a' berlini választmánynak, melly ama porosz rendőri vagy állami intézetben, mellyet vulgo evangy., egyháznak neveznek, felnőtt, javaslata szerint készítették a' presbyterium hatáskörét, — 's mit Jancsovics úr, ki a' tiszai papok röpiratát viszonhangoztatja , midőn a' templomba való járást, az úrvacsora élvezetét *stb. kikényszeríteni javasolják ? — Vájjon ha kelletlen és kényszerítve leszünk templomban, fogunk-e épülni ? Ha ki valamit akar, legalább tudja maga, mit akar. — Lehet-e kényszeríteni valakit erkölcsösnek lenni, holott az erkölcsi tetteknél épen a' belső indokok döntik el a' dolgot, mellyekhez külerőszak nem fér, nem pedig a' külső tett ? A' protestantismus a' nagykorúságot fogadta el, itt tehát ennélfogva sem lehet helye a' fenyítékbeli nevelésnek mint gyermekeknél ; vagy el kell fogadnotok a' nagykorúság elvét, vagy a' kiskorúságét, melly a' katolicismus elve, középút nincs. Tudom, hogy az apostolok fegyelmet gyakoroltak, de ők csakugyan az áltatok alapított községek irányában a' nagykoruk, a' tanítók, vezérlök, tehát büntetők is, mig ezek kiskorúk, engedelmeskedök voltak. Azután az apostoli községek nem is voltak csak vallási egyesületek, hanem valóságos jogi társaságok, keletkező új államnak töredékei, a' pogány állam irányában és ellenében; azért a' jogi és peres kérdéseket is elintézték az egyházi elöljárók, nem. akarván a' keresztyének a' pogány törvényhatóságtól igazszolgáltalást elfogadni. — Az első századokban tehát tulaj donképen nem volt tiszta egyház,hanem egyházi állam. Midőn aztán a* *