Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

én cseppet sem csodálkozom, mert azon úr már több psben bizonyítá, hogy az egyházat nem képes tisztaságában felfogni, hogy azt mindig jogi, vagyis inkább rendőri intézettel zavarja össze. Ezt különösen tanusítá azon czímü könyvében : Die Kirchenverfassung nach Lekre und Recht der Protesíanten, 1840, hol főleg a' fejdelmek egyházi hatalmát fejtegeti. Nem lehet eléggé ismételni, hogy az egyház fogalma a1

vallás fogalmán alapszik. Ha már a' vallás lényege általában öntudatában áll azon viszonynak, mellyben az ember, mint véges lény, Istenhez 's az érzékentúli világhoz van : akkor az egyház nem lehet egyéb, mint ollyanok szabad egyesülete, kik ama viszony felöli egyenlő öntudatnál fogva közelebb összeköttetésben állnak. Fölebb mondtam már, hogy a1

vallás az ember szellemi természetének lényeges momentuma, 's minthogy mindenki szükséget érez magától, mi öt belsőleg mozgatja, azt ki is mondani 's másokkal közleni, azért mind a' vallás, mind az emberi természet lényegében van, hogy az egyik a1

másikhoz csatlakozik és így vallási egyesületet képeznek. Minden egyesület vagy társaság fogalmában van, hogy bizonyos alapja és valósítandó czélja legyen. Az egyháznál az alapot az egyenlő vallási meggyőződések, mellyekhez kényszer nem fér, hanem mellyeket csak oktatás és felvilágosítás által ébreszthetni és szilárdíthatni. — teszik. Hogy vallási társaság vagy egyház támadjon, kell ugyan a' vallási meggyésflüdések bizonyos kifejezett egyenlősége; de tökéletes egyenlőség és egyetértés sem nem lehetséges, sem nem szükséges az egyházban. Minden egyes tagja a' vallási társaságnak csak annyiban köteles vallási meggyőződéséről számolni, menynyiben azt nyilván kimondta, azért egyháznál csak az kívántatik, hogy a1

nyilván kifejezett közmeggyözödésben minden tagja egyesülési kapcsot találjon.Azért valami symbolum, mint tárgyi kifejezése a' vallási közmeggyözödésnek, csak akkor lehet czélszerü, ha az egyén hitszabadságát meghagyja 's csak az egyetemest, jellemzőt emeli ki. Az egyháznak van továbbá bizonyos czélja is,mint fölebb is mondtuk, t. i. a' vallási meggyőződések, mellyek alapját teszik az egyesületnek, kell hogy befolyást gyakoroljanak az egyház tagjainak életére, kell hogy a' társaság kebelében közös vallási élet fölébredjen , mi tagjai lelkületének bizonyos jellemet adjon. — A' ki az egyház tagja akar maradni, az kénytelen ama czélját tárgyilag érvényesnek és helyesnek elismernie, — de mihelyt valaki azt nem teszi, azonnal tettleg lép ki excommunicatio nélkül is az egyházból.— No már mit akar az egyházi fegy ? Akarja-e az egyház alapját, tehát a1

vallási meggyőződéseket megszilárdítani, avvagy annak czélja valósítását előmozdítani és kikényszeríteni? A' fenyíték, fegy, akármint értelmezzük is azt, kényszerítést foglal magában,midőn elmulasztott cselekvényekre, miket szabad akaratból és önkényt nem tennénk , ösztönöz , hajt; vagy elkövetett tettért, mit nem kellett volna tennünk, megróv, büntet. —Yan-e, lehet-e ott büntetési hatalom, hol törvényiség, jogiság, melly csak a' külségben van, nincs, mint az egyház belsejében, melly teljesen belség? — Az egyház soha jogi társaság nem lehet, mert abban a' czél nem annyira az egyesek közremunkálása által mozdíttatik elö; az egyiknek cselekvése ugyanis a' másiknak sem hasznára sem kárára nem lehet. — Nem. részvénytársaság az egyház, mellyben mindenki bizonyos kötelezettségeket magára vállal a' közczél elérésére, hanem intézet, mellybe lépni joguk azoknak van, kiknek meggyőződése az intézet eszközeivel megegyez 's kik abból azonnal kiléphetnek, mihelyt azon egyezés megszűnt. A' belépés jele a' keresztség, a' kilépés jele, ha az egyház külső fentartásához járulási kötelezettséget, mellynek teljesítésére mig tagja, vagy, ha ősei az egyház, mint külső jogi személy iránt, kötelezettségeket vállallak el, akor is, ha nem tagja, mint ősei örököse, — mindenki jogilag kényszeríttethetik, — teljesítni megszűnik. Tehát csak a' külső kötelezettségek teljesítésére kényszeríthetni bíróilag, a' belső kötelességek teljesítését jogi eszközökkel sem egyházi, sem világi biró sohasem kényszerítheti ki, avagy megsziin minden erkölcsiség, 's István király korába esünk vissza, ki pl. azt parancsolta: Steph. Decr. II., c. 18.: „Kik a' templomban susognak 's haszontalan dolgokat mesélgetnek 's nem hallgatják a' sz. olvasmányokat egyházi épüléssel, — ha előkelők, korholtassanak 's űzessenek ki; ha közemberek, kötöztessenek a' templom csarnokában 's korbácsoltassanak meg." Vagy II., 8.: „Vasárnap mindnyájan menjenek templomba, kivévén kik a' tűzre felvigyáznak. Ha más valaki otthon marad, botoztassék meg 's nyirassék le." 'stb. — Az egyház sajátlagos bélyege , hogy a' bensöség, erkölcsiség körében mozog; a' bensöséghez pedig külső eszköz nem fér, — a' gyermeket neveljük ugyan fenyíték által is az erkölcsiségre, de míg fenyíték alatt áll, tettei legfölebb legalisok, főleg mellyeket a' fenyíték csikart ki, de nem erkölcsiek, — azért ha az egyház az oktatáson és buzdításon kivül idézéssel, korholással, szentségeltagadással, kirekesztéssel 'stb. külső eszközökkel is akar hatni, akkor a' bensöséget külsöíti, az erkölcsiséget erkölcsteleníti, akkor tehát elveszti sajátságos terét és jellemét s öngyilkosságot követ el; akkor jogi intézetté, állammá lesz 's mint ollyan, nincs helye az államban. — Mert az államnak is az a' feladata: a1

jogállapot fentartása által az erkölcsi életet is ápolni.'S itt érintkezik állam és egyház, de egyszersmind itt el is válik egymástól. Az állam ugyanis csak külsőképen akarhat hat-