Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-28 / 22. szám

Non est ad pontifices transferendum, quod ad veram ecclesiam pertinet, quod videlicet sint columnae veritatis ; de nem is lehet azt pl. a' porosz vagy magyar 'stb. prot. egyházról állítni, hogy egyedüli oszlopa a' tiszta igazságnak. — Nekünk a' tapasztalati egyház nem meglett, már tökéletesen valósult fogalom , hanem folytonos fejlődés, levés, folytonos valósulása a' Krisztustól vett szellemnek vagy Isten országának, melly valósulást az öncselekvöleg munkáló, tehát nagykorú minden tagjai az egyháznak előmozdítják. Mi az egyháztól, mellyben szintén kiszolgáltatnak a' szentségek, nyerünk ugyan bizonyos isteni kegyszereket, söt azt hisszük, hogy csupán ezek segítségével üdvezülünk; de a' megváltást és üdvösséget nem nyerjük amúgy kész áru gyanánt egyéni önmunkálásunk minden hozzájárulása nélkül, hanem hitünk, azaz belső meggyőződésünk, tehát egyéni öncselekvésünk hozzájárulása által igazulunk. Nem az objectiv substantia, hanem a' subjectiv fides üdvezít minket. Az Apologiában „De Justificatione" mondja ugyan Melanchthon 's méltán, hogy az úgynevezett jótetteink által nem igazulunk; mert épen; abban áll a' vallás, hogy gyarlóságunkat érezzük és tapasztaljuk bár mennyire törekszünk is tökéletesedni; vagy is hogy ellenmondást érzünk magunkban, midőn egyfelől tökéletességre hiszszük magunkat hivatva, másfelöl pedig azt soha el nem érjük; 's azon gyarlóságunk épen az, mit a' sz. irás bűnnek nevez, mellytöl senkisem ment 's melly miatt hát senkisem önelégséges arra, hogy igazuljon, azért járul hozzá a'hit, hogy van eszköz, melly azon gyarlóságunkat megszünteti 's minket tökéletességre, igazulásra segít; a1

keresztyén pedig azt Krisztusban találja, tehát ezen hit, hogy Krisztus magát érette feláldozta, üdvezíti a' keresztyént. Azon hit, mint később Melanchthon azt meghatározza, nem az objectiv dolog egyszerű elfogadása, igaznak tartása , tehát történelmi hit, „fides significat non tantum históriáé nolitiam; azon fides non otiosa cogitatio, sed quae a morte liberat, et novam vitám in cordibus parit, et est opus spiritus sancti; non stat cum peccato mortali, sed tantisper dum adest bonos fructus parit" *) Az igazulásról szóló azon egész czikk a' katholicismus külsőülése, tárgyiassága és tétszenteskedése ellen van intézve, miszerint bizonyos tetteknek,mint ollya-Jancsoyics úr azt mondja, hogy a1

tiszai papokat kifigurázom 's nekik Ieczkét tartok, miként nem a1

tett, hanem a' hit által igazulunk/s elvárja, maga csak néhány sz. Írásbeli helyet idézve, hogy ők azt meg fogják czáfolni. — Kasselben jártamkor, annak utczáit bejárván, valami nagy házhoz jutottam , melly előtt katona őrt állott. Ettől kérdeztem, micsoda ház az, mellyet őriz. Akkor felnézett ö is 's bámulta az épületet, mintha életében először látná "B végre vontatva e'szókat hallata: „Ich wész nichl" — Azon történetke akaratlanul eszembe jutott Jancsovics úr czikke itt megérintett pontja olvasásánál. noknak tulajdoníttatik érdem, nem tekintve az egyén meggyőződését, lelkületét,'s tanítja, hogy azon meggyőződésnek : hogy Krisztus egyetlen közbenjárónk, kell bennünk élnie 's annak egés belsőnket át kell változtatnia, azaz: újjászületésünket előhoznia, tehát hogy bensöség, hü, egyéniség kell a' vallásban. — Nem elég bizonyos objectiv tetteket teljesítni, imákat mondani, szenteket, képeket, ereklyéket tisztelni 'stb., mik indulatunkban, meglehet, legkisebb változást sem okoznak. Az egyház fogalmában nem foglaltatik a' ministerium: annál kevésbbé teszi a' ministerium az egyházat. Az egyház ugyanis azoknak közönségeink magokat közös hit által vallásilag egyesítve érzik 1

s késztetve arra, hogy vallásukat közösen kifejezzék. Azon egyesület léte már nem kívánja okvetlenül, fogalmánál fogva, hogy legyenek különösen rendelt sáfárjai az isteni titkoknak ; mert miután Krisztus 's az apostolok az egész világnak hirdették és kijelentették azon titkokat, nem titkok többé, mellyeket csak bizonyos osztály, várna (kasta) tudna, mint az egyiptomi j vagy görög mysteriumokat, hanem mindnyájan tudjuk azokat. 'S hogy az egyház különösen ugy nevezett papok nélkül is ellehet, bizonyítja a' ker. egyház első két százada, hol különös jellemmel bíró papság nem volt, hanem ki magában a' sz. lélek hatását érezte, az felállott 's szóla a' gyülekezethez, 's bizonyítja több felekezet a' mi korunkban is , mellyeknél papság nincs. Maga Luther azt mondja : ,.Ein jeglicher Christ hat und übet Priesterwerke. Aber über das ist nun das gemeine Amt, so die Lehre öffentlich führet und treibet, dazu gehören Pfarrherren und Prediger. Denn in der Gemeinde können sie nicht allé des Amts gewarten; so schicket sich's auch nicht in einem jeglichen Hause zu taufen und das Sacrainent zu reichen. Darum rnuss man etliche dazu erwahlen und ordnen, so zu predigen geschickt, und dazu in der Schrift sich iiben, die das Lehramt führen, und dieselbe vertheidigen können : item alsó die Sacramente von wegen der Gemeinde handeln, damit man wisse, wer da getauft sei, und alles ordentlich zugehe. Sonst würde langsam eme Kirche werden, oder bestellet werden, wo ein jeglicher Nachbar dem Andern predigte, oder unter einander ohne Ordnung alles thaeten. Solches ist aber nicht der Priesterstand an ihm selbst, sondern ein gemein öffentlich Amt für die, so da alle Priester, d. i. Christen sind. *) — A' prágai tanácsnak Luther 1523-ban irta: „Convocatis et convenientibus libere quorum corda Deus tetigerit, ut vobiscum unum sentiant et sapiant, procedatis in nomine Domini et eligite quem et quos volueritis, qui digni et idonei visi fuerint; tum inpositis super *) Luthers Werke, Walch kiadása szerint V. kötél 1509. lap. '