Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-28 / 22. szám

séget 's egy kötelességet és reményt nyújtott mindnyájoknak; volt apostoli, mert az apostolok gyűjtötték egybe a' községeket; volt egyetemes, mert minden hivöt foglalt magában ; végre volt szent is, mert mindenki vette a' lelket a' keresztelésnél 's igérte, hogy Isten lelke vezérlete szerint fog élni. Ez az egyház eszményi czélja, mellyet Krisztus 's az apostolok nyilván kimondták 's a' mellyet a' reformátorok is ugy fogtak fel. De a' tapasztalati egyházban nem hiányzottak tagok, kikben ama ezél nem valósul, kik azonban mégis külsőleg az egyházhoz tartoztak 's tartoznak, 's kiket annál inkább kell benne tűrni, minél kevésbbé lehet csakugyan azon tagokat kiválasztani, kikben azon czél nem valósul, 's minél kevésbbé mondhat le az egyház, melly az isteni kegyelem hirdetője, valakinek javulásáról és megtéréséről, — hiszen Jézus még Júdást, az árulót.is eltűrte tanítványai közt!—Az egyháznak kell ugyan eszményi czélját: szentek közönségévé lenni, 's tagjait Isten gyermekeivé növelni, folyvást szeme előtt tartania 's buzgón törekednie azt valósítni; de azt nem kényszer és büntetés által teheti, mik soha sem hitet, sem a' jó iránti szeretetet nem ébresztenek, hanem felvilágosítás és oktatás és buzdítás állal; az egyháznak eszközei csak „sacramen'a et verbumu

, mint a' hitjavítók számtalanszor elismerik. Az egyház tiszta fogalmát, miszerint az a hit közösségén alapuló társulata vagy közönsége, még pedig a' protestantismus elve szerint, nagykorú egyéneknek,— szorosan szemünk előtt kell tartanunk, midőn annak rendezetéröl szólunk, különben tüstént olly nevetséges eszmezavarba esünk,millyenbe Jancsovics úr. A' valóságos egyházak ugyan még mind távol esnek az egyház fogalmától, de intézkedéseinkben vezércsillagul csak a' tiszta fogalom szolgálhat. Krisztus az egyházát Isten országának nevezi; de Isten országában csak maga Isten az úr, tagjai mind egyenlők, mert Krisztus világosan mondta több izben, hogy Isten előtt minden különbség elenyészik 's hogy ö nem személyválogató-Az egyház történelmi alakulásai különbözők, 'sígy azok különböző fogalmakat is állítanak fel. így a' katholika egyház fogalma ez : *) Az egyház azon intézet, mellyben a' Krisztus megváltó müvének folytatására megbízott apostolság az emberek szabadulását a' bűntől eszközli, mellyben azért Krisztus által rendelt tanítók, kegyosztók és vezérlök, azok körül pedig hallgatók, kegy után epekedök és követők vannak; ö egy csak, Lásd a'„Tanodai Szózatot," mellyet 1847-ben Hunfalvi Pál adott ki. A' nyájas olvasó jelen czikkemben sok gondolatot fog általában találni, mellyek ama szózatban is vannak. A' tárgy azonsága 's az ott kifejteit elmélettel való egyezésem annak okai; azon elmélettel pedig annyival inkább vélek méltán egyezhetni, minthogy az tudtomra nemcsak hogy fel nem forgattatolt, de még meg sem támadtatott. mert egy a' keresztsége, hitvallása, igazgatója, a' láthatlan Jézus Krisztus, a' látható Péter az apostolfö törvényes utódja a' római széken; ö egyetemes, mint a' melly minden nemzetnek hirdeti az üdvösséget; azért szükséges és egyetlen is, mellytöl ki elszakad, az egyetemiségtöl szakad el, 's a' tárgyi igazság helyett önegi látszatot fogad el; ö az apostoli, benne az apostolokra elbocsátott sz. lélek szakadatlan következésben hatván; innen csalhatatlan mindenben, mit a' hit és erkölcsiség felöl tanít; végre szent, mivel Krisztussal, mint test a' lélekkel függ össze. — A' katholikusok tehát egyház alatt értik a' Krisztus által e' földön alapított's helytartója, a'pápa, mint látható főnök alatt egyesült közönségét a' Krisztus nevére keresztelteknek; tehát ők az egyházat csak mint valóságosan létezőt fogják fel 's így tagjai kegyesek és nemkegyesekre oszlanak, 's az azokat összetartó kötelék a' keresztségre alapított külső hitvallás. Bellarminus Eccl. milit. c. 2 így szól: Nostra sententia est, ecclesiam unam tantum esse, non duas, et illám unam et veram esse coetum hominum, ejusdem christianae íidei professione et eorumdem sacramentorum communione colligatum, sub regimine legitimorum pastorum ac praocipue unius Christi in terris vicarii, romani pontificis. Ex qua definitione facile colligi potest, qui homines ad ecclesiam pertineant, qui vero ad eam non pertineant. Tres enim sunt partes hujus definitionis. Professio verae fidei, sacramentorum communio et subjectio ad legitimum pastorem, romanum pontiíicem. Ratione primae partis excluduntur omnes infideles, tam qui nunquam fuerunt in ecclesia, ut Judaei, Turci, Pagani, tam qui fiieruiit et recesserunt, ut haeretici et apostatae. Ratione secundae excluduntur catechumeni et excommunicati, quoniam illi non sunt admissi ad sacramentorum communionem, isti sunt dimissi. Ratione tertiae excluduntur schismatici, qui habent fidem et sacramenta, sed non subduntur legitimo pastori, et ideo foris profitentur fidem et sacramenta percipiunt. Includuntur autem omnes alii, etiamsi reprobi, scelesti et impii sunt. Atque hoc interest inter sententiam nostram et omnes alias, quod omnes aliae requirunt internas virtutes ad constituendum aliquem in ecclesia, et propterea ecclesiam veram intisibilem faciunt; nos autem et credimus in ecclesia inveniri omnes virtutes, fidem, spem, caritatem et cetcras, tamen ut aliquis aliquo modo dici possit pars verae ecclesiae, de qua scripturae loquuntur, non putamus requiri ullam internam virtutem, sed tantum externamprofessionemMei et sacramentorum communionem, quae sensu ipso percipitur. Ecclesia enim est coelus hominum ita visibilis et palpabilis, ut est coetus populi romani, vei regnum Galliae aut respublica Venetorum. — Cat. Rom. 1., 10. 16: Universalis etiam ob eam causam dici-