Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-21 / 21. szám

Megjegyzem, hogy a" minister úr — igen bölcs tapintat szerint — sehol sem háborgatá a' taní­tást és legkisebb félbeszakasztást sem engedett, hanem minden tanitó azon tárgyat folytatá, a' melly épen órasoron volt. Ennek így kell lennie, mert az illy látogatás nem lehete vizsgálat, sem meg nem szakaszthatja a1 tanítás rendes fonalát, itt a' tanítás közben egyedül a' tanitó a' cselekvő minden növendékével; minden más, ki az órában jelenlenni találna, mindig csak hallgató, csak vendég lehet. (Ezt gyönyörűen tanusitá egyko­ron Mátyás király és az angol királyoknak is egyike, falusi tanoda látogatása alkalmakor.) Min­den tanitó megmaradt a' maga helyén, és a' mi­nister úr a' fiak padjaiba ült és hallgatott, és ha szólása volt, azt a' tanitás után, külön intézte a' tanilóhoz, ezért nyakába borulhattam volna a' kedves ministernek, olly jó hatása volt annak a' fiakra és tanítókra. *) — Minden osztályban, a' mellyet látogatásával szerencséltetett, bemutatá öt és kísérőjét, valamint a'kíséretben levő hely­beli német lelkész urat is, mint vendégeket az igazgató az osztálytanítónak, és ezt a' minister úrnak. Végül pedig mindannyiszor alkalmat vön az igazgató néhány szót intézni a' növendékek­hez e' jelentékeny perczröl. Egyikben pl. eze­ket : Fiaim! a' mint a' ti osztályotokban a' tanár úr, kinek tanításain épültök, az első, a' ti vezé­retek és tanítási és nevelési ügyetekben közvet­len elintéző, és a1 mint az, az intézetre nézve az intézeti igazgató és felügyelő: úgy az egész nemzetnek első tanítója, az egész haza iskolái­nak legfőbb igazgatója, a' nemzeti nevelés-felü­gyelő ime minister úrunk. 0 az első professor e' hazában. Nem szabad e' hazában — és remél­jük, hogy nem is leend gyermek, mellynek nevel­tetése és taníttatása az ö szemeit kikerülhetné, e' tekintetben neki, szemével mindenüvé látó- és kezével mindenüvé hatónak kell lennie, úgy a' mint a' ti tisztelt tanítótok ezen egy osztályban, kell hogy mindentudó legyen. Tanítótok és igaz­gatótok alatt állotok ti, mi pedig mindnyájan szé­les e' hazában ö alatta állunk és ö felette az or­szág. E' szerint a' mint a' ti szorgalmatotokat és jóviseletötöket vele hivatalosan és a' mi felügyelői hatóságaink által tudatva, neki örömet okozan­dunk , öröme lesz az a' nemzetnek is, elmara­dástok, hanyagságtok és bármelly bűnötök pe­dig, a' mint fájdalmunkra volna nekünk, ugy fáj­dalmára lesz néki, és fájdalmára a' nemzetnek. Ezeket tudnotok illik és így haladnotok a' pályá­tukon, miszerint minden lépten a' haza iránt hü kötelességet teljesíthettek, és minden lépten a' haza iránt hűtlenek is lehettek. A' legfőbb felü­gyelő, az ország legelső professora,a' mi „dulce decus és praesidiumunk", látogatásán pedig örül­*) Némelly falusi tiíxteUndő úr ígj bónik-e, ha a' tano­dába lép? jetek, és hogy az ő működésén a' nemzet áldása legyen, azt kívánjuk mindnyájan, őt sokáig él­tetve. Erre harsogott a1 növendékek „éljene"! Minister úrnak a' tanítások után tett egyes észrevételeit — kedvező véleménynyilatkozatát az egész intézet felett, itt nem tudathatva, sem nem a' magánközleményeket és kérdelmeket, — csak egyet jegyzek meg. Ugyanis az egyik taní­tónál épen német volt az előadás, miről az igaz­gató felvilágosítást adott a' minister urnák, hogy t. i. ezen kisebb növendékek nyelvre nézvesti vegyes származásúak levén, kell hogy részben németül is taníttassanak, mig t.i. a' magyar nyelv teljes tudatára érnek. Erre megjegyzé magas fel­ügyelőnk: ,,nyelvnek a' tanulmányt alárendelni nem szabad Ez sokat mondó nyomatékos szó. Ezek után még ígérve, hogy ollykori ma­gánbeszélgetésre szólítandja fel a' tanítókat, hogy öt meglátogatnák és vele a1 tanoda szerkezetét és egyéb körülményeit bővebben megismertet­nék — távozva körünkből, lelkünkben kitöröl— hetlen nyomát hagyva olly látogatásnak, a' mi­nőben 1848. előtt magyar tanodának részesülnie lehetetlen volt. T a vasi. GYŰLÉSEK. Ileves-Nagy-Kiin egyház-megyei gyűlés. april hónap 26, 27-ik Tur-Keviben, Illési János segédgondnok elnökléte alatt. A' gyű­lés kezdetben zárt körű volt, szavazat fölbontá­sával titokteljesen foglalkozva: de később tel­jes nyilvánossággal folytak a' tanácskozmányok, a' szabad kor diadalmas szellemétől vezettetve. A' nyilvános ülés kezdetén, a1 már rég elválasz­jtott, de még esküjét le nem tett Borbély Miklós ülnökünk fölesküdött. Ekkor az elnök elöadá a' világ közelebbi hetekben fölmerülő eseményeit, 's tárgyalás alá kíváná bocsátani, nem ohajta­nánk-e valami egyházi reformot? Ekkor nagy csend lön. Ülnök D. M. kardszagi hitszónok elö­adá, hogy ö nálok minden rendén van, a' pres­byteriumba már egy idő óta a1 népből is hivat­tak meg tizedenként. Erre II. J. madarasi hit­szónok válaszolva, megmutatá, nem kívánva mélyen bocsátkozni a' kardszagi rendszer tár­gyalásába, hogyha bár Kardszag az utóbbi idők­ben javított is valamit egyház-kormányzatán, az szinte olly tökéllyetlen,'s önkényes kifolyású, mint a' többi egyházaké , mert nép által válasz­tolt presbyterium sehol a' megyében nincs: an­nál fogva ha a'nép a'polgári pályán jogokat nyert, nyerjen az egyház mezején is, 's a' népnek tör­vényes canonainkban gyökerező jogait, mellye­ket csak önkény törhete meg, 's az egyház igaz kormányzatáról s való megfeledkezés hagyhata annyi időkön át eltapodtatva, kéri visszaadatni, nehogy a' késedelem miatt az elkeseredés szo­morú következései üssenek ki az egyházakban,

Next

/
Thumbnails
Contents