Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-14 / 20. szám

tatni, és megkívánni az érettségi vizsgákat. (Maturitatsprüfungen.) Érdekében álland továbbá a'statusnak és kormánynak, gyáinolítni minden kerületben egy-egy anyaiskolát (a' kath. akadémiák analógiájára) és gyáinolítni kiváltkép a' szegényebb községeket papjaik és tanítóik fizetésében, ez utóbbiakat nézve jelesen azon szempontból, hogy a' falukon az oktatási díj (didactrum) megszüntettetvén, a' legszegényebb se legyen kénytelen meghúzni gyermekét az iskolától. Érdekében leend az álladalomnak végtére hozzájárulnia'8 superintendens olly fizetéséhez, hogy egyes ekklézsiák papjai lenni ne kényteleníttessenek, hanem középponti helyeken lakva, kivált hol főiskola is van, főpásztor! hivataluknak teljes erejükből élhessenek 's az egyházakat minden 3-ik évben saját költségökön látogathassák. Illy segedelemért aztán méltán megkívánhatja a' kormány, hogy a' különben szabadon megválasztott püspökökre nézve, legyen joga, őket megerősíteni és az alkotmányra meghitezni. Legtöbbet tehetend azonban a' kormány a' községek rendezése dolgában, (Gemeindewesen, Gemeindeordnung), kivált egy legközelebb tervezendő "s kieszközlendő országos törvény nyomán. Mert a' jólrendezett községek anyagi és szellemi tekintetben hamar gyarapulandnak 's helybeli szükségeiket, papjaik 's tanítóik kellő fizetését, ugy mint egyéb hivatalnokaikét, majd magok is, mint illik, könnyen fedezhetik. Ennek előkészítése végett már most is mellözhetlenek némelly intézkedések, p. o. minden faluban és városban egy derék kisdedóvoda, azután közös iskola, végre az országos koldulás megszüntetésére szegények háza és kórház. A' vallásbani tanítás az illető lelkészekre bízandó. V a n d r á k A n d r á s. Válasz és nyilatkozat. E' lapok f. évi 18—ik számában Hunfalvi Pál és János késmárki tanár urak jónak látták reformkívánatainkat óriási botránykő gyanánt felmutatni, 's bennünket gyermeki kicsinységben szemléltetve, nevetségessé tenni. A' czikk gúnyos hangjára, ámbár ez nekünk ifjaknak tán jobban állana, visszhangot nem adunk, — nem mintha 30—50 éves ember szavait helyesen felfogni, 's reájuka' „suum cuique" elvnek tanár urak által reánk ruházott értelmében válaszolni nem tudnánk ; de mivel erkölcsi kötelességünk parancsolja , hogy a' két Hunfalvi iránt, kiket a' haza jeles tanároknak 's íróknak ismer, tisztelettel viseltessünk. Meg fognak még is engedni a' tisztelt tanár urak, ha ellenünk intézett felszólalásuk azon helyeire , mellyek felölünk másokban is rosz véleményt költhetnének, felvilágosítólag 's vé[eményzöleg, a' mennyire lehet, röviden válaszolunk. Reform kívánataink előszavát szóról szóra dézvén, ezeket mondják önök: „ugyan kik szólalnak fel itt olly keserűn ? — egész e' szavakig: mert ők áldozatai a' kárhozatos rendszernek melylyet azonban nem a' tanárok alkottak, hanem a' prot. egyetemes gyűlés." — Alig hihetjük, hogy ezeket önök komolyan 's meggyőződésből mondhatták. Csak 15 —19 éves ifjak, vagy ha ugy tetszik, fiuk vagyunk igen is, nem számítva azokat, kik már 20-ikévöket is túl élték: dehamégkissebb korúak volnánk is, tanárainkban mind az embert, mind a' tanok előadóját igen jól meg tudnánk bírálni. Igen sok erkölcsi hibát 100 éves emberben is hibának ismer már a' 10 éves gyermek, 19—20 éves ifjú pedig nagyon szerencsétlen volna, ha a' hibák minden nemét első pillanatra észre nem venné. Önök elve szerint a' 19 éves ifjú vakon engedelmeskedjék, tanárai által kézen fogva vezettessék; — mi ekkor nagyon furcsán állanánk, egyik tanárunk olly helyekre vinne bennünket, hová hogy lépjünk, önök bizonyosan elleneznék. De önök szavai az erkölcsi élet bírálatára nem vonatkozhatnak, mert mi tanárainkban az embert (pedig volnának méltó panaszaink) soha sem támadtuk meg, 's ellenök csak mint hivatalnokok ellen szólaltunk fel. Önökről például tisztelt tanár urak, 's más előttünk ismeretlen tanárokról, e' tekintetben nem ítélhetünk, de ebből még olly általános bírálati képtelenséget, minőt önök értenek , következtetni nem lehet. Fessék megvizsgálni természettant hallgató barátinkat az elsőtől az utósóig, 's azután tessék jssse hasonlítani ezeknek tanárjok felöli véleméíyét, vagy bírálatát a' tapasztalt elömentséggel, bizonyosan azt fogják önök vallani, hogy ezek YL ifjak, vagy fiuk természettant magyarázó talárjokról jólelkismerettel mondhatták el reformiívánataik 4. pontjának ezen szavait: „mindnyálunk felszámíthatlan kárára olly eredménytelenül anított." 'S így vagyunk inkább vagy kevesebbé öbbi tanárainkkal is. Mind ezt önök, igen természetesen. olly jól, mint mi, nem tudhatják,'s azért lágyon kár volt önök felszólításában reánk az détlen, éretlen, rakonczátlan 's Isten tudja mi nás becstelenítö szavakat csak olly könnyedén lóbálni, 's általjában fellépésünk igazsága 's néltányossága fölött mindjárt pálczát törni. Mi érezzük bajainkat, önök nem is ismerik, — mi ;ehát panaszkodhatunk, de önök érdelemre nem telhetnek. Ügyünk fölött majd ítél a' túladunai jvangyélmiak kerületi gyűlése, ez főiskolánkat ninden oldalról ismeri; ítélt már eddig is a' közvélemény azok részéről, kik a' soproni főiskoának évről évre alábbsülyedését szomorúan tajasztalták. — Hogy köztünk 's másutt is lehetlek , kik becsületesen olvasni sem tudnak, el— íisszük, — de ennek oka aligha nem az, mivel tz ifjú tanórákon azt is, mit falusi iskolában talult, az élettelen magyarázatok alatt unaljnábau dfelejti. — Hogy nem egyedül tanáraink ellen izoláltunk fel, mint önök hiszik, mutatják reform— 20 »