Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-07 / 19. szám

retet szállott alá, mert ez hangzott le édesen az égi követ isteni ajkáról és annak szelleme magával ragadta a1

népek szívét; és lön világosság a' lelki világban , a' haldokló erkölcsiség ismét éledni kezdett; keresztül tört e' szeretet a' pogány vallás sorompóin, 's annak kebeléből is már a' Nerok helyére Traján, Hadrian 's Marc Aurelek állanak elé, a' népek rabszíjai repedezni, a' nemzetek közti gyűlölség kőfalai porladozni kezdettek, a' nőnem emberi méltóságára emeltetett, mellyröl addig az emberiség ezen kedves felének gondolkozni sem lehetett, a' szolgák sorsa könynyebbedett 's uraik dölyfösségelohadott; szóval: Krisztus a' keresztyén vallás által emancipálta az egész emberi nemet, 's minden nagy és szép, mi van a' nap alatt: polgári és családi béke, szeretet, élelüdvösség, mint megannyi báj virág, a' lelki világ napjának — mondottuk már: a' keresztyén vallás e' nap — rénytenyésztö sugárai alatt nyiladoz. Nem csak, hanem megvilágosítja a' sír éjszakáját, 's fénysugárainál a' kripta hasadékain keresztül, belátunk ama szebb hazába, hol nincs több baj és szenvedés, hol e' földön üldözött erény halantékaira hervadatlan koszorút tüzend az igaz bíró. A1

keresztyén vallás philosophiája kiapadhatlan szellemi táplálékot nyújt a' vizsgálódó észnek, egy határtalan eszmebirodalom ez, mellyen a' pokol kapui sem veendenek soha diadalmat. Méltó fölkeresnünk ezen eszmebirodalom elverősségeit, mint utazók fel szokták keresni azon ország nevezetes várait, hol utaznak. A' sziklavárak ormairól letekintő utazónak sokszor gyönyörű kilátás jutalmazza fáradalmait, de ennél sokkal magasztosabb 's lélekemelőbb gyönyörű élvezetre számolhatunk, ha a' keresztyén vallás elverösségeinek magosságából vizsgálódva körül tekintünk. Menjünk tehát kinyílt lelki szemekkel! Ha az olvasó már ismert tárgyakat látna is, gondolja meg: vannak dolgok, mellyeket akárhányszor megnézni is nem fölösleges. IV. A' világnak legnagyobb bölcse, ki hirdette: „világosságul jöttem a földre, hogy senki ne maradjon setétben" ki az addig nem hallott tant: az egy Isten minden népek Istene megismertette, dönthetlen alapra tette Istennek erkölcsi országát, őrállóul e' dicső országnak rendelte az igazságot és szeretetet,'s romolhatatlan kapujára maga írta föl gyémántbetükkel: „leszen egy akol és egy pásztorEzen lélekemelő jóslatot sokszor felhasználta ugyan a' vakbuzgóság és gonoszság a' lelkismereti szabadságnak lebilincsezésére, de ez még is egyebet nem teszen, mint hogy a' keresztyénvallásnak rendeltetése az egész emberiséget ugyanazon erkölcsi czélra az igazság és szeretet kapcsaival egyesíteni.És e' tanban, melly a' keresztyén vallásnak egyik elverössége, ki lön mondva a' nagy gondolat, hogy minden ember eredetileg azonegy családtörzsből vette lételét 's mindeniknek azonegy rendeltetése van. Ezért hirdették az apostolok: „Isten előtt nincsen személyválogatás,kedves előtte minden ember, akár— melly nemzetből legyen, ha öt féliés igazságot, cselekszik " Ezen szellemet hagyta örökül nekik az igazság nagy mestere : „menjetek a' föld minden határira, tanítsatok minden népeket Egy szóval: semmi sem bizonyosabb, mint hogy a' keresztyén hit alapítója, az egyetlen nagy világpolgár, szent szerelemmel csüngött az egész emberi nemzet boldogításán és üdvözítésén. A> boldogság és üdv pedig, mellyet égi tanában felmutatott, nem testi kéj, nem anyagi jóllét, nem tünde örömökben áll, mellyek múltokkal keserű emlékezettel gyötrik a' lelket — szellemi kincsek kúlforrásához vezette ö az emberiséget, honnan életvíz csörgedez. Azt akarta, hogy ismerje minden — kin Isten képe van — az egy igaz Istent, hogy imádja 's kövesse minden az erényt 's utálattal forduljon el a' vétektől; azt akarta , hogy az emberiség minden tagjait felebaráti szeretet gyémántkapcsai foglalják össze, miglen földerül Isten erkölcsi országának dicső hajnala és teljesülend mennyei illetü jóslata:,,lészen egy akol és egy pásztor— Lélekemelő magasztos terv, emberiséget boldogító dicső feladat : ledönteni a' válaszfalakat, mik embert embertől, nemzetet nemzettől külön tartanak, minden népeket rokon szeretet arany lánczával kapcsolni egybe és egy erkölcsi czélra egyesíteni í — A' hajdankornak sok lángelméjü bölcse volt, elmemviveikböl sok szép igazságok ragyognak le korunkig, de hogy a' föld minden népei egy család törsökböl eredvék,egy reményre, rendeltetésre hivatvák illy magas erkölcsi fenségre egy is nem tudott emelkedni. Sokrat, a' nagy erkölcstanár és nagy bölcs, csak Görögország nagysága 's dicsőségéért hevült, csak a' görögöknek számára hirdetett igazságokért itta a' méregpobárt; Plató, a' lángeszű bölcs, nem emelkedett fölebb nagymesterénél, 's bajos volna megmutatni , hogy az emberiség fogalmába a' helotákat belé képzelte volna; Pythagoras arany mondásait ki nem ismerné: „imádd az Istenséget jó téleményeiddel, szíved tisztaságával, törekedjél tiszta barátságra, mert az változ-hatlan; okosságod legyen úr szenvedélyeid fölött" ''stb, és ezen gyönyörű elvek tanítója — 's mi több: követője kit holta után tanítványai szép emiékiért Istenkint tiszteltek, ez a' magasztos lelkű bölcs, ki az égi testek forgó kerekeinek báj zengzetü harmóniáját értette, olly messze maradt az emberiség eszméjétől, hogy a' hősöket, és a' kitűnőbb lelki tehetségű embereket másnemű alkotrészekből származtatá; nem csak, hanem az Isteneket is különböző rang és méltóság szerint osztályozta, söt maga Mózes az isteni szeretel-