Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-07 / 19. szám

rezgő sugaraiból világosságot, meleget ömledez, a' növény- és állatvilág millióinak élet-tápszerül. A' lelki világnak is van egy dicső napja, melly a' betklehemi nagy éjszakán ragyogott fel és csaknem két ezredév óta derengteti mennyei fényét, a' hit szent fáklyáját lobogtatja földi pályánkra, megvilágosítja a' sír éjszakáját, kiengesztel a' szenvedések töviseivel , az enyészet iszonyú gondolatával,felmutatja a'jutalom koszorút, melly az öröklét szép virányain a' győzedelmes erénynek halantékaira tüzelik. Százat teszünk egyre, hogy az olvasó eltalálta, mikint a' lelki világ napjának a' keresztyén vattást tartjuk. Nem ok néllátunk örvendetesebb képet e' tekintetben a' hajdankor legmíveltebb nemzetei-, az annyit magasztalt görögök- és rómaiaknál is, azoknál törvény volt a' gyenge testalkatú ujdon-szülötteket elhányni, ezeknél pedig ámbár, törvény nélkül, de igen divatos volt, mikint az anyák — legtöbbször férjök tudtával — megölték, mert a' sokgyermekü szüléket senki sem hívta lakomákra; ha valaki azt hozná föl ez ellen, hogy illy természetelleni nagy vétekre csak a1

legelvetemültebbek voltak képesek, elöállhalunk az erkölcsi szigoráról elhíresült Catovat, ki rabszolgáit halálra verte, néha még saját kezével is, a' kül tettük a' hasonlatosságot. Valamint a' ra- j bordélyházak hőseit pedig nyilvánosan megdígyogó pompájú napot nem képes lerajzolni — | csérte; és nem tudjuk-e közönségesen, hogy eT dicső nemzetnek istentisztelete is némelly ünnepeken fajtalanság volt, hogy Laverna- a' tol— vajlás és rablás istennőjének Rómában saját temploma volt 's oltárain a' rakblók áldoztak nyilvánosan, Votupia a' fajtalanság istennője — egy az erényt lábával tapodó ifjú leányt ábrázoló kép alatt — nyilvánosan tisztelletelt. (Polyklet's Reise oder Briefe über Rom. VIII. Brief). Egyetugy a1

mint van — bár milly remeklő művészi ecset, szintúgy nines ékesen szóló nyelv, sem lángeszű bölcsesség, melly a1

keresztyén vallás dicső voltát eléggé kifejezni szavakat találjon. És ha a' napot egész népek — mint például honszerző apáink — istenkint imádták áldást hintő arany sugáraiért, kimondhatlanul fontosabb okaink vágynák keresztyén vallásunk iránt kebel-üdvezítö szellem sugáraiért szívünk érzelmeinek meleg i len nép volt mellynél az egyetlen Isten ismerteágában a' kegyelet virágait ápolni. A' keresztyén vallásnak ma is sok ellenségei vágynák, kik nem nevezik azt — mint mi tevők — lelki világ napjának , egyházi lapunk ellenben nem csak helybenhagyja elnevezésünket, hanem legvég czélja a1

keresztyén élet fölvirágoztatása levén, helyén lesznek hasábjain ez elméletek a' keresztyén köréből, mik által a' keresztyén vallásnak belső szr-pségeit óhajtjuk megkedveltetni. II. Mint reggeli kedves álom, mellynek fölébredéskor édes emléke is elröpül, csak olly rövid ideig tartott az emberiség boldog aranykora, mellyben a' szelíd béke angyala, szeplőtlen erkölcsiség nemtöje örködölt a' családélet boldogsága fölött és önzéstelen szeretet gyémántkapcsa fűzte egybe a' szomszédokat. Még új volt a' föld, még iíju a' világ 's már a1

patriarkalis és pásztori élet örömei csak hamar eltűntek, mint a' kikelet első virágai, mellyeket nem várt áprili jegek dermesztenek el, nem sokára ez'tán besetétült az emberiség élete fölött az ég, a" természeti józan értelemnek világát babona és vakhit fellegezte be, bálványok előtt borult le imádságával az ember. Es nézzük a' társadalmi életet: a* hatalmas, ki a' népcsorda fölött uralkodóul tolta föl magát, tulajdon poriékainak tekinté alattvalóit, kiket járomba fogott, vas veszszöjével önkénye szerint sújtolt és ha a1

szörnykirály lakadalmát vagy gyermeke születését ünnepié, az ünnep fényének nevelésére ezerenkint gyilkoltatá népét; az úr szolgáit, a' durva férfiú nejét, az apa gyermekét barmaiként tekinté, kiket eladni, verni, sőt megölni is szabadságában állott. Emberi jogokról szólani sem lehetett. Nem tett : az egykor virágzó, azután pedig egész napjainkig üldöztetett Ábrahám nemzete, de ez is a' világbíró római hatalom vas vesszője alatt már-már alig lihegett, magasabb erkölcsi ismeretek teljes hiányával, üres cerimoniakká aljasult vallásával alig méltó népnek neveztetni. Egy szóval: nincs egy pont a' népek nagy életében Krisztus kora elölt , mellyen az emberszerető vizsgálódónak szeme kedvtelve megállapodhassék, undok babona és tudatlanság sötét éjele borongott rémesen az elmék fölött; puszlulat öldöklő angyala csattogtatta rémesen szárnyait az emberi nem erkölcsi élete fölött,'s az emberiség, mint egy elátkozott faj, mellynek semmi Isten nem tekint ügyére, az erkölcsi kárhozat poklába sikamlott lábával. De mit mondánk? Nem akartunk káromlást szólani. Van egy Isten 's ez tekintett az emberiség ügyére. III. Szokás mondani a' czérnáról, hogy ott szakad el, hol legvékonyabb, és ezt ki tagadná? a' dolog igen természetes. De nagy tévedésben volna, ki ezen példabeszédet a' gondviselésbeni boldogító hit ellen fordítaná. Hinnünk kell a' mennyei igazgató kézről, hogy a" hol és mikor a1

szükség legnagyobb, ott ragyog dicsőbben. Hol a' mierönk elfogy , az isteni ott kezdődik. A' világtörténet ezer lélekemelő eseményekkel bizonyítja állításunkat. Legnagyszerűbb, legmagasztosabb bizonyság erre Krisztus világra jövése vagy keresztyén vallásunk megalapítása. A' fölebb rajzolt szomorú idők setéte fölött megzendült és megnyílt az ég kárpitja, 's midőn a' szeretet elfogyott a' földről, a'szeretet örök forrásából sze-