Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-23 / 17. szám

szélesebb munkatért engedő 's egyszersmind jutalmazóbb állomással tiszteltessenek meg? Nekem ugy látszik, egészen ez az értelme szent Pálnak 1 Tim. 5 : 17. hol Sixh] n/utj-t említ, mert 6 aligha ismerte az olly üres szavakkali játszást, mint a' maiak. Az egyháznak most előadott, szolgái irányában gyakorlandó kötelességrei igazságos köteleztetését elvitatni nem hiszem , hogy valakinek eszébe juthatna.5

) Mert ez mind a' józan észszel, mind az evangyéliommal, mind a1

társulat természetével és ezéljával olly igen megegyez, hogy ellenkezőt gondolni merő képtelenség. Most már fordítsuk meg a' dolgot, — az egyháznak , vagy is az egész összes egyházat képező egyes gyülekezeteknek, ugy látszik, viszont joguk van azon egyének közöl, kiket megbízott hivatalnokai szolgálatképeseknek ítéltek 's kibocsátottak, azt választani szolgálatukra, kit szeretnek, kihez bizodalmuk, reményük van, hogy vallásos szükségeiket képes leszen sikerrel 's közmegelégedésre kielégítni. Joguk van erre nem csak azért, mert ők tartják fen a' papképzö intézeteket, mellyek most csak a' főiskolák, hanem azért is, mert csupán ott lehet a' lelkiekben előmenetel és örvendetes épülés, hol a' nép és pásztora közt kölcsönös szeretet és bizodalom van. Illyen pedig nem lehet olly személy iránt, kit valamelly egyházra önkény — akárhonnét jön az — erőszakolt rá. A" honnét mind a' Gelei, mind a' Komjáti régibb canonok világosan tiltják, hogy a' seniorok valamelly lelkészt a' nép nyakára toljanak. Ebből, ugy látszik, az következik, hogy az egyházak papválasztási szabadságának határtalannak kell lenni, 6

) mert ha itten korlátoztatnak, félő, hogy sok esetekben ollyat nem választhatnak, millyet szeretnének. 'S ím a' mai kor épen ezt sürgeti 's e' mellett küzd az elkeseredésig, t. i. a' határtalan szabad választás mellett. Én pedig — engedelmet a' vakmerőségért 7

) — ennek bátorkodom ellentmondani, és azt ugy, s) Én el nem vitatom, — de találkozhatnék ollyan, ki ön okoskodására azt felelhetné, hogy az egyház csak a' munkához arányzottjutalomról tartozik gondoskodni, — a1

kisebb ekklézsiákban szolgáló, bármilly derék, papok is pedig, munkájukhoz képest megkapják, csekély ugyan , de a' nagyobb ekklezsiákban szolgáló papok munkájához mért fizetésnél aránylag sokkal nagyobb jutalmukat. — Egyébiránt abból, hogy az összes egyháznak kötelessége a' derekabb papok jutalmazása, — mikint következik, hogy e' kötelességét az egyes gyülekezetek jogsérelmével, pláne elnyomásával teljesítse? — '') Nem következik bíz az, még csak látszólagosan sem, hanem az következik, hogy a1

gyülekezetek szabadválasztási joga épségben fentartatván, azzal é 1 n i ö k ugyan lehessen, de visszaélniök minél kevesebbé lehessen. 7) Kész az engedelem, annyival inkább, mert szélmalom ellen harczol. Teljesen határtalan vagy korlátlan szabadválasztást senki sem sürget, annyival inkább nem küzd a' mellett az elkeseredésig. mint követeltetik, egyoldalúnak állítani. 'S azért azt felebb csak látszólagos jognak is nevezém. S

J Okaimat alább adandóm elő. Előlegesen csak azt mondom, hogy ha a' korlátlan szabadválasztás joga rendíthetlenül áll: úgy a' lelkipásztoroknak fokozatos előléptetése legtöbb esetekben merőben lehetetlen leszen mindörökké, 9

) és sokszor, igen sokszor a1

legkikiáltottabb talentom is ott fog mind örökké ülni a' porban, szegénységben , méltatlan elfeledésben, a' nélkül, hogy a' véka alól az asztal közepére jutásra legkisebb kilátása lehetne. ,

0

) Mert én ugyan a' most említett jogot és az egyház fenebb — ugy hiszem, napfényvilágosan — 1

') megmutatott 's elutasíthatlan kötelességét összeegyezhetetlennek látom. Ugy állnak ezek szemközt, mint Scylla és Charibdis, — emezt kerülvén, szükségkép amabba ütközünk. A' tapasztalás erre sok szomorú példákat mutathat.I

2

) A' ki itt középútat 's bátorságos átmeneti ösvényt fedez fel — erit mihi magnus Apollo. En illyenen nem is töröm fejemet, hanem az egyenes útat kísértem meg, — mondok, mit tudok, a* ki jobbat tud, álljon elö, 's győzzön a' mi jobb. Már mondám fenebb, hogy én az egyházak korlátlan papválasztási szabadságát egyoldalú 's látszólagos jognak Ítélem, ollyan jognak, mellyröl mondani szokták: summum jus, summa injuria. Ellenmondhatlan igazság ugyanis, hogy senki — és így testület sem — szabadságot mások joga sérelmével, ,

3

) jogot kötelesség elhanyagolásával nem gyakorolhat. Jog kötelességgel jár, és a' szabadságnak a' mások jogai határt szabnak. ,

4

)Már pedig ha az egyház a' korlátlan 8) Ön nem csupán a' korlátlan, hanem a' szabad választási jogot is csak látszólagos jognak nevezé. n) Már hogy lenne lehetetlen, a' legkorlátlanabb szabadválasztási jog mellett is? — Egy az, hogy a' nagyobb gyülekezetek rendesen a' derekabbak közöl választanak, — más az, hogy — ha ez nem állna is — az összes egyház, ha akar, más uton mindig gondoskodhatik derekabb szolgái jutalmazásáról. l0

) Fiatal ember vagyok, 's talán ez az oka, hogy nem tudok esetet sem a1

múltból, sem a' jelenből arra, hogy a' legkikiáltottabb talentom is nálunk reformátusoknál mind örökké a' porban ült volna és ülne a1

szabadválasztási jog épségben tartása miatt. Sőt azokat a1

legkikiáltottabb talentumokat — sok esetet tudok! — épen a' szabadon választó 's ezen joguk mellett erélyesen küzdő gyülekezetek emelték fel a' porból, 1') Ezt némi furfangos liczkó alkalmasint tagadná. 12

) Nem kell feledni, hogy az említett jog az egyes gyülekezeteké, az emiitett kötelesség pedig az összes egyházé. 13

) A' gyülekezet veleszületett 's elidegenithetlen választási szabadsága, ugyan micsoda jogokat sérthetne az összes egyház irányában, hanemha bitorlottakat ? u) Hátha e' jogok csak képzeltek "s bitorlottak, mint pl. ha valaki a' papválasztási jogot a'papoknak adná, épen ugy, mint ha a' leányoknak adatnék azon jog, hogy a' házasuló ifjak számára magok közöl — mert hiszen ők legjobban ismerik egymást — nőt válasszanak.