Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-04-23 / 17. szám
527 52$ papválasztás elve mellett marad: napfénynél világosb, hogy számos esetekben, magokat érdemesített szolgái irányában rajta fekvő kötelességét elhanyagolja, és ezek mellöztével másokat, sokszor ollyanokat emel a1 tágasb körii 's jövedelmezőbb állomásra, kik amazokkal párvonalba sehogy sem állítathatnak. Erre alig hiszem, hogy valaki elég eseteket ne tudna önnön tapasztalásából. , 5 ) Ezt ezer meg ezer adatokkal be lehetne bizonyítni, ha szükséges volna. Erről hát hallgatok, különben is exempla sunt odiosa. Most tehát azt mondom, hogy ha az egyház köteles azon szolgáinak, kiket szent czélja előmozdítására meghívott, és a' kiktől meg is kívánja , hogy arra egész erejöket, minden tehetségeiket reászenteljék, egészségüket, világi előmenetelüket 's még életöket is annak kedveért feláldozzák, sorsukról 's illendő jutalmazásukról gondoskodni; — a1 mit a' fentebb mondottakon kívül az is ellenmondhatlanul erősít, hogy ezt mindenféle testület, p. o. status — hivatalnokai, védő szolgái irányában, nevezetesen a' katonák előléptetését, 1 G ) söt szolgálatbani elerötlenedésök esetében megdíjazását is — kötelességének ismeri; ('s az egyházi szolgák nem vitézek, katonák-e a' szent írás saját kitétele szerint ?) — ezen kötelességének pedig még azzal elégtéve nincs, hogy azokat egyszer ide vagy amoda beállította , 's örökre ott hagyja, mert, mint már mondám, sokszor abban módja nincs is, hogy azokat érdemök szerint helyezze el : tehát az igazság, mellynek követése alól senki kivétetni szabadalommal nem bírhat, sem annak rovására szabadságával élni joga nincs , — az igazság, mondom, azt kívánja, hogy az egyház említett határtalan szabadságát önkint korlátok közé szorítsa ; vagyis ugy éljen azzal, hogy mondott kötelességének , mellyet tőle szolgái teljes joggal követelhetnek, teljesítése lehetetlenné ne váljon, hanem lemondván önkint a' korlátlan választási szabadságról, szabadságát ugy használja, hogy a' mellett hív szolgái megjutalmaztatása, vagyis a1 fokozatos előléptetés életbe léphessen., 7 ) Külön-1 ) Én egy esetet sem tudok. Hanem arra , igen is, elég esetet tudok, hogy a1 szabadválasztási jog mellett küzdött 's azt részökre ki is vívott gyülekezetek a' legkikiáltotta 1) b talentumokat nyerek meg, gyakran a' tractus és superiutendentia némelly tagjainak nem csekély boszankodására, — valamint arra is elég esetet tudok, hogy a' tract. consistorium sokszor a1 gyülekezet által sürgetve kért egyénnél idősebb ugyan, de szellemileg sokkal silányabb egyént erőszakolt a1 gyülekezetre. Ha az „exempla aunt odiosa" háta megöl tisztelt véleményező úr kibúvik, nem vonakodom az esetek közöl néhányat fölemlíteni. 1( ) Ha nekünk, mint Krisztus vitézeinek, volnának kápláraink és strázsamestereink és 'stb, kik egyedül bennünket richt euch-oznának, akkor helyén volna az analógia vagy micsoda. De nekünk nincsenek illyen kápláraink és strázsamestereink. 1: ) Egy egt*7 *osszu periódusán az összes egyháznak ben ezen jogának gyakorlata ollyan summa inju— ria leszen számos esetekben, melly az Abel véreként boszút kérő szózattal kiált az egek egére. Szükséges, mondom, hogy az egyház maga a' papválasztási szabadságot önkint szabályozza és korlátolja. Mert 1) A' korlátlan szabadság merő chimaera; aT józan szabadság eszméjével összeférhetetlen a' korlátlanság. , 8 ) Én legalább szabadságot törvény és rend nélkül nem képzelhetek. I 9 ) De már de facto van is korlátozva a' szóban forgó szabadság, mert papot nem lehet akármiilyen embert, hanem csupán felsöségileg képesnek nyilatkoztatottat választani. Korlátlan szabadságnak csak társasági életen kivül, — de hol társaságos szerkezet létezik, helye nem lehet. Különösen csak a' választási szabadságnál maradván, ennek csak ott lehet helye, mikor pl. egy ország trónja megürültével (nem levén örökös dynastiája) királyt választ. Mert egy országnak királyokat candidálni senkinek sem lehet joga. De egy egyes egyház nem ország, és egy pap bizony nem király. Az egyes egyháznak függetlenül állni nem lehet, és nem is áll sehol, hanem társaságos rendszerbe van fűzve, felvigyázat, kormány, ellenörség és törvények alatt áll, 2 0 ) nem ugy mint egy ország a' többiek irányában. Itt hát korlátlan szabadság képtelenség 's különösen nekünk magyaroknak, kik alkotmányos hazában élünk, egyházi kormányunkat ugy kell rendezni, hogy ezen a' hazai alkotmányosság typusa megláttassák. 2 ! ) Már pedig sehol Magyarországban a' hivatalnokok korlátlanul nem választatnak, — 's a' papok nem az egyház hivatalnokainak neveztetnek-e az ujabb időben ? Nem anomalia-e a' polgári életben tűrni a' hivatalnokok választásában a' szabadság korlátozását, az egyházban pedig választási korlátlanságot követelni ? 2 2 ) — De 's egyes gyülekezeteknek valamint fogalma, ugy kötelessége és joga gyönyörűségesen össze van zavarva. Igaz, de ebből nem az következik, hogy gyülekezeteink a1 szabadválasztási jogtól megfosztassanak , hanem hogy a' visszaélések lehetőleg irtassanak. Azaz, ugy korlátoztassék a1 szabadválasztási jog, hogy — mint felebb már mondám — vele élni lehessen, de visszaélni minél kevésbbé lehessen, t. i. büntetlenül. 1!l ) Én sem képzelhetek, — de viszont, ha — mint alább t. véleményező úr projectálja — a1 papválasztási szabadság ugy korlátoztatik, hogy a" tract. gyűlés által ajánlandó egyének közöl tartozik a' gyülekezet papot választani, illy törvény és rend mellett választási szabadságot nem képzelhetek. 2°) A' felvigyázat, kormány, ellenőrség és törvények arra valók is volnának az egyházban, hogy a' gyülekezetek jogainak épségben maradása fölött örködjenek. 21 ) Emlékeztetem t. véleményező urat, mit véleménye elején mindjárt kimondott, hogy t. i. a' prot. egyház a' statustól egészen függetlenül munkálkodik. Egyébiránt ugy látszik, vagy nem ismeri a" magyar alkotmányt, vagy annak hibáit is átakarná sajátítni. —) Szeretném hallani, mikint okoskodnék t. véleményező
