Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

pirja a' tetőkön már derengni kezd. 'S e' deren­gésre van egy pár szavam. Sok nagy embertől olvastam már én ezt, mégis csak kell ebben va­laminek lenni. 'S ki ne reményljen legerösb bi­zodalommal, ha egy Hegeltől támogattatik, ki „Phánomenologie des Geistes I. 10 szinte így nyilatkozik : Es ist nicht schwer zu sehen, dass unsere Zeit eine Zeit der Geburt und des Ueber­gangs zu einer neuen Periode ist. Der Geist hat mit der bisherigen Well seines Daseins und Vor­stellung gebrochen, und steht im Begriffe, es in die Vergangenheit hinab zu versenken . . . löst ein Theilcben des Baues seiner vorhergehenden Wett nach dem andern auf, ihr Wanken vvird nur durch einzelne Symptome angedeutet: der Leicht­sinn wie die Langevveile, die im Bestehenden einreissen, die unbestimmte Ahnung einesUnbe­kannten sind Verboten, dass etwas Anderes im Anzuge ist." Civilisatio, te jelen foka az emberzetriek ! én méltányollak téged. Én jól tudom , hogy te nél­külözhetlen szükséges, söt hasznos vagy; hogy te a' tobzódó bőség és a' vonagló ínség szélze­tei által csalhatlanul az egyetemes boldogság utait készíted elő, — de civilisatio! én még sem szeretlek téged. Frankhonban azt mondák rólad a' mult század utó felében, hogy te ollyan vagy „mint azon kórosok, kik csupán megöldösik a' férgeket, mellyektöl kínoztatnak,'s oda nem gon­dolván, hogy azok saját megromlott nedveikből minden perczben kifogyhatlanul szárinazandanak, nedveik tisztittatásával bajlódni nem akarnak." — Systéme de la nature — civilisatio, ezért sokan gyűlöltek, átkoztak és megrohantak téged, ténye­zőidet , az egyházat és statust saját vérökben megfulasztani akarván. Én nem kiáltom ez erös frankhoni vádat rád, én egy hajszáladat sem kí­vánom meggörbíteni, söt én őszinte hálámat fe­jezem ki nagy szolgálatidért,.. de vén vagy már, magadnak is alkalmatlan az élet, bizony jobb len­ne , ha meghalnál, pompásan elpredikálnálak. Azonban tréfa a' mi tréfa, hanem csakugyan ész­revehető, hogy a' világot mozgató és éltető erö jelenben nem a'civilisatio két tényezőjének, egy­háznak és statusnak kebelében — azaz: zsinatok­'s országgyűlésekben nyilatkozik, mint ez elölt; hanem ezeken kivül magányegyletekben, hol val­lás és nemzet számba sem jő. Új, és pompában minden mást haladó épületek emelkedtek, mely­lyek ez elölt nem voltak, mellyekröl még sejte­lem sem volt: a' börzék! Ezekben kezd trónolni ez időkben a1 világhatalom, 's az uralkodó csalá­dot kérdezed? az a' legjellemzőbben, sem nem a' k. egyháznak, sem nem valamelly statust al­kotó nemzetnek tagja . . . hanem egy zsidó-csa­lád !! 's a' név, melly egész Europaszerte mint börzekirály ismertetik : Rothschild! De még nagyobbat mondok! Az egyleti szel­lem megkísérté már el vét egészben is alkalmazni, I 's legalább papíron jóformán tisztában álla' min­tával, melly után dolgozandik. Új, soha nem is álmodott építvényekhez hordja a1 külföld, 's fő­leg Amerika, az alapköveket, és feltalálójának Fouriernak műszavát használva, phalansteriumok alakulását várhatjuk! Mi Isten csodája akar ez lenni, kérdezed ? Tehát halljad: Amott nyugaton azt rebesgetik, hogy tán jobb lenne a' sok külön álló vityilló helyett összesített erővel egy nagy­szerű palotát építeni 's abban együttlakni; a' sok csipp-csupp birtokot — mellyek külön alig hasz­nálhatók — egy nagy egészszé olvasztani, 's a' munka hajlamszerü megosztása mellett közös erővel használni; a' sok kis családot, — melly így külön kényszerítve levén ex omnibus aliquid ex toto nihil, lenni nagyobbára boldogtalan, — egy nagy 'saz által erős és boldog családdá po­teneirozni ;a' vagyontalanság miatt megkötve he­verő, vagy épen kártékonyán működő igen sok agyat, kezet és lábat szétszórtságukból össze­szedni 's mindeniknek kellő hatáskört adván, ez­zel őket is, az emberi társaságot is boldogítani; 's több e' féle. Az eszme — mint láthatod — a1 „vis unita fortior" axiómát rejti, 's így nem lesz csoda, ha terjedni fog, 1 s akkor... jaj neked Ko­rázin! jaj neked Bethsaida! jaj nektek silány fa­luk és pompás városok , mert sorsotok bizonyos pusztulás. Oh minő dús a' legszegényebb is egy­ben . a' reményben ! Ládd, e' hallatlan vak­meröségü reményt fejezik ki ez eszmének kül­földi bajnokai, 's azt jósolják, hogy az egész föld szine egykor illyféle phalansteriumokkal fog el­boríttatni minden • mtföldön egy, 's mindenikben két-háromezer tagból álló család. Nemde, az eszme igen is költői? Igaz, csak hogy azért már a' magyar irodalomban sem hallatlan. Mély ke­délyű költőnk Jósika „Regényes képletek" czi­mü köteteiben több helyen emlékezik róla , söt egy egész regény sarkeszméjeül tevé a' fenyé­resi phalanster leírását. Azt hiszem, fejed már is szédül, 's nem visz­lek még magasabb regiokba, nem rajzolom a' ter­jedező communismus még dicsőbb, még bajosabb álmait, elegek levén a' mondottak is mutatni, hogy a' daemon csakugyan nem alaptalanul állítá: mi­ként a' civilisatio szaka vége felé jár,'s újnak — socialismusnak — küszöbén áll a' világ. Végre a' daemon azon tanácsára, mellyet a' k. egyháznak ad, t. i. a' belsőleg és külsőleg egy­gyé olvadásra : valamint az egyes ember mindig félszeg, inig benne test és lélek, mint két külön­böző söt épen ellensarki elem működnek: ugy az emberi társaság is, mellynek e' minta után kell alakulva lennie, azaz: nagyban épen olly organice egybeszerkezelt egészet kell képeznie, mint ki­csiben az emberi lény, még nincs a' boldogító fo­kon , inig benne a' status, test és egyház, lé­í lek — mint külön hatalmak uralkodnak. Bizonyos i az, hogy csak egység képes adni valódi boldog-16 *

Next

/
Thumbnails
Contents