Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

ságot. És ha e1 szerint magának az egész egyháznak is össze kell olvadnia egykor a' statussal, hogy közboldogság létesülhessen... mi még magában az egyházban is contradistingvált, össze nem olvadható elemeket — papi és világi •— akarnánk megörökíteni ? Pfuj, hát megfeledkeztünk, hogy a' világszellem Luther alakában, 1517 oct. 31-kén mit tön ? 'S miután a' daemon szavait ekként végigtaglalva fölfogtak, most feleljünk már a' nagy kérdésre : Mellyik igazság, mellyik tévelygés. a k. vallás-e vagy az általam fölmutatott világvallás? Szó sincs róla, hogy ember, ki a' k. vallásban született, nőtt, él, mozog és van, ki annyira nem ment, hogy cartésiusi kétkedéssel megrázta volna a' gyermekkorban belevert hitrendszert, 's ki e' szerint mindent — a' nélküL-hogy maga is tudná — keresztyén szemüvegen néz és lát; a' kérdést már magát is eretnekségnek kiáltva, minden hoszgzas gondolkodás nélkül csupán benső , mindenkor kész feleletü oraculuma érzése, után kimondja, hogy a' ker. vallás az igazság, még örök pedig változhatlan igazság, mellyen a1

pokolnak kapui soha diadalt nem veendenek, minden egyéb pedig, ha nem is büntetni, de szánni és téríteni való tévelygés. Amaz ember pedig, ki az ellenállhatlan világfolyás sodrában élve , minden perczben érezni, tapasztalni kénytelen, mennyire más elvek mindenhatóskodnak ott, mint azok, mellyeket ö a' k. vallás elvei gyanánt halla hirdettetni: ki látja, hogy az egészen — 's nemcsak amúgy ecclectice — alkalmazott ker. morál mellett a' jelen conjuncturák közt, ha a1

fölfeszíttetést kikerülné is, de igen valószínűleg vagy az éhhalál, vagy a' meztelenül megfagyás veszedelmének tenné ki magát : bizonyosan a' világvallást mondandja igazságnak ama fölött. 'S egy ember a1

philosophia: vagy szabatosabban — a' hegeli philosophia nézpontjáról? ö egy kissé máskép fog beszélni, ö, mielőtt Ítélne, igazság és tévelygésröli fogalmát látja szükségesnek fölmutatni. A' közemberi felfogás azt tartja, hogy az igazságés tévelygés két külön eredetű lény — egyike a' testből, másika a1

lélekből származván — és így egyike itt, másika ott, örökös isoláltságban állanak egymással szemközt. Philosophusi nézpontról egy eredetű mindkettő, 's állásuk egymáshoz nem parallelszerü, nem isolált, hanem egyik mint másik az idea fejlődésének kikerülhetleniil szükséges mozzanata, egyik a' másiknál nem igazabb és nem hamisabb, sőt különgondolva az egyes mozzanatokat, egyik sem teljes, mindenik csak részletes igazság. Das Wahre ist das Ganzé. Das Ganzé aber ist nur durch seine Entwickelung sich vollendende Wesen. — Phaen. d. G. 1. 15. — Az idea fejlődésének e' mozzanatait következő példa világosíthatja : Die Knospe verschwindet in dem Hervorbrechen der Blüthe, und man könnte sagen, dass jene von dieser wiederlegt wird; ebenso wird durch die Frucht die Blüthe für ein falsehes Dasein derPflanze erklárt und als ihreWahrheit tritt jene an dieStelle von dieser. Diese Formen unterscheiden sich nicht nur, sondern verdrangen sich auch als unvertraglich mit einander. Aber ihre flüssige Natúr macht sie zugleich zu Momenten der organischen Einheit, worin sie sich nicht nur nicht wiederstreiten, sondern eins so nothwendig als das andere ist, und diese gleicheNothwendigkeit macht erst das Leben des Ganzén aus. — Ph. d. G. 1.4. — 'S itt találja helyes magyarázatát ama philosophia becstelenítésére használt közpéldaszó is: ,nincs olly absurdum, mit valaha egyik vagy másik philosoph egyedüli igazság gyanánt ne árult volna. De miért soroztattak hát az idea mozzanati közöl némellyek az igazság, némellyek a' tévelygés rubricájába? Azért, mert nem minden ember dolga a' theoria sasi régióiba fölszárnyalhatni 's az eszmét saját honában keresve föl kiismerhetni , a' legtöbb embernek theoriai egész rendszerek, vagy egyes eszmék megítélésére csak egyetlen mérpálezája van : a' praxis, az élet. Ha ebbe valamelly eszme bele nem illik, 's alkalmazása nem hasznot, hanem kárt igér, ex tripode készen vannak az Ítélettel :ez tévelygés, ábránd, bolondság! 's elűzik azt. Ha pedig beillik 's hasznosnak mutatkozik, elnevezik azt igazságnak, életszabálynak, bölcseségnek, 's alkalmazzák azon módosítással, hogy ha minden tagja be nem fér a' körülmények procrustesi ágyába, a' kinyulókat szépen leszabdalják. Practicus uraimék! ha önöknek valaki néhány pompás nagyszarvu ökröt küldene ajándékba, mellyek önök ólának alacsony és keskeny ajtaján be nem férhetnének , visszaküldenék-e azért az ökröket, vagy a' szép szarvakat csonkáznák-e le ? Nem, azt hiszem, önök ildomosbak fognának lenni,'s az ajtó nagyítását kísértenék meg. Ne legyenek önök a szép nagyszerű eszmék irányában méltánytalanabbak, és ha azok a' fenálló szük körülményekbe, vagy talán épen önök agyába beférni nem tudnának ... kövessék ez analógiát! Vegyék fel magoknak életszabályuL hogy: sohase az eszmét rendeljék alá a' körülménynek, hanem mindig a körülményt az eszmének. Ez az egyetlenegy mód forradalmakat kikerülni, önök eljárása csalhatatlanul forradalomra vezetvén. — Ekként értve az igazság és tévelygésröli fogalmat, kijö, hogy mind a' k, vallás, mind a' világvallás lényegileg igazságot tartalmaznak 's az önzés és szeretet a' szükségesség és szabadság 'stbeff. csak ugy látszó ellentétek, de valódilag a' szeretet semmi nem egyéb, mint az önzésnek —, a' szabadság pedig — azaz: a1

saját lényünk szerkezetében alapuló szükségesség — a' kültermészetben alapuló szükségességnek potentiája, melly után egy új potentiát várhatunk , mindenható PÁPA K0NYT&RA