Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

Mennyire ostromolták az olaszok a' pisai határozatokat, a' frankok pedig a1

lateranumiakat: elmondani fölösleges, de az mégis megemlítendő, mikép azok, kik a' pisai gyűlésben jelen voltak, utóbb a' pápa intézkedései következésében a' lateranumihoz állottak. Magok a' frankok, kik egykor a' pisai mellett a' lateranumi ellenében említetnek, Leónak engedelmeskedtek. így keletkezett Leo és Ferencz király között 1515-ben ama híres Concordatum, mellyel a' pragmatica sanctio eltöröltetett. Innét eredének annyi panaszok; megszűnt minden fegyelem 's önkény lépett nyomába, 'stb. 2

3

) Ezen időben megrendült 's megváltozott hitében csaknem egész nyűgöt. Mert midőn az egész XV. százban 's a' XVI-nak elején csaknem mindenütt a' pápa alárendelteték a' conciliumoknak, a' lateranumi decretumok pedig életbe lépvén, a' pápa felsösége állapíttatott meg. Mindezek így levén, előállott Luther , az egyháznak — annyiszor ohajtott, annyiszor, de sikertelen megkísértett — reformatióját, Isten őrködése alatt, megkezdendő. Tudománya Rómában kárhoztattatott; és ö a1 pápától conciliumra menvén, ezen lépése újra kárhoztattatott. Végre egész Európa mind inkább-inkább gyűlést sürgetvén, miután ez csakugyan visszatartóztatható nem vala. meghirdette azt III. Pál, óvásait már előlegesen is nyilvánítván. A' helyet a' pápa akaratja határozta meg. Az olasz főbb papok, mint a' pápa lekötelezettjei, nagy többségben voltak. Ez és illyen volt a' trienti zsinat, mellyben, hogy a' pápák elébbvalók-e vagy a' conciliumok, semmi nem határoztatott ; nehogy a' pápa hatásköre csorbát szenvedjen, vigyáztak, kivált, hogy a1

frankok ekkor egy kevés időre a' lateranumi jármát kivetették. Tárgyalás nélkül maradt hát az alaptétel , melly körül az egész hittan forog. Azóta is némellyek — Bellarmin és Baronius — a1 pápa hatalmát terjeszteni, mások viszont megszorítani kívánják. A frankok mindig oda törekedtek, hogy határt vessenek, 's a' pápát a' conciliumoknak alárendeljék, és mindig csak utolsó szükségben engedelmeskedtek. Egy bíbornok, lotharingiai, ki a' trienti zsinatban is jelen volt, levelében így nyilatkozott: Negare, inquit, non possum, quin Gallus sím, et parisiensis academiae alumnus, in qua romanum pontificem subesse concilio tenetur, et qui docent ibi contrarium, ii tamquam haeretici habentur. Voltak azonban a' XVI.—XVIII. században a' pápa tekintélyének 's hibázhatlanságának védői: Richerius, Vallius, sorbonai tanár, és Perronius bíbornok. Ismerjük, milly hévvel küzdöttek a' jezsuiták , kivált a' janzenisták ellen, kik a' pápa hibázhatóságát állították, noha utóbb a' jezsuiták a' pápa ellen fordultak, amazok pedig mellé szegődtek. Mikor ") Kicherii Hist. Conc. Gen. L. IV. Part. 2 a' pápa a' jezsuiták iránt rokonszenvet mutatott, akkor a' janzenisták gyűlölték öt: azoknak hibázhatlan, ezeknek hibázható volt; mikor a' pápa megvonta kegyét a' jezsuitáktól és a' janzenistáknak kedvezni kezdett (XI. Incze): ezek előtt hibázhatlan, 's amazok előtt hibázható lett. A' vér-, az indulat-rohamok így csapdosták Péter hajóját. Sorbona és a' párizsi felsőbb Curia határozataiban milly gyakran nyilvánították a' pápát hibázhatónak 's a' conciliumok alattinak; és milly ünnepélyesen tette ezt 1682-ben a' franczia papság: és viszont mint kárhoztatta mindezeket a' pápa; és egymásután mint intézkedett az ily— lyesek kárhoztatásában Olasz-, Spanyol-, és Magyarországban, Belgiumban; vagy a' papság lépését mint erősítette meg Sorbona, a' felső Curia és maga a király; mint kárhoztatott azon időben az esztergomi érsek ?: ezek annyira bizonyosak , miszerint továbbvitatásával felhagyva , sietnünk kell értekezésünkben a' ker. egyháznak ujabb terére mutatnunk. Ifj. Vári-Szabó S., tiszaföldvári ref. lelkész. Buji levelek. *) Tomp ahtihály hoz Tót Péter. V IV. „Ungebildete Méíischen gefallen sich im Raisonuireu und Tadeln, denn Tadel finden ist leicht, schwer aber das Gute und die innere Nothwendigkeit desselben zu kennen. Beginnende Bildung fángt immer mit dem Tadel an, vollendete aber sieht in jedem das Positive." így ír Hegel Naturrecht 1.323. Ezt azért idéztem, hogy tudd meg, miként én a1

becsmérelni szeretöt nem valami sokra becsülöm, 's így e' szerepet tőlem a' világvallás irányában épen ne várd. Sőt mit mondok ! oda jöttem barátom, hol ösztönszerűleg hajló vagyok a becsmérletet már a priori nagyobbnak tartani, becsmérlői egész tömegénél. Mert többször jártam már meg életemben, hogy olly egyéneknél, kiknek veszett hírök vala költ— ve, közeibi ismerkedés után — ha nők voltak — a' legforróbban szeretni tudó szívet, — ha férfiak — a' legtisztábban gondolkozó főt, "s általában mindig valami kiváló nagyobbszerü jellemet találtam, azon egy vétek — ha ugyan nem erény — kíséretében, hogy szilárdabbak voltak, mintsem kigyói ildomossággal bírhatták volna magokat ide és oda körülményszerüleg csavargatni. A' daemon szavai után látván, hogy illyesmi nemcsak concrete, hanem abstracte, nemcsak kicsinyben, hanem nagyban is tapasztalható; 's * L. 1847-ki Protest. Lap 1013, 1205, 1302 hasábjait. Csaknem felesleges megjegyeznünk, hogy az egész egyéni nézet, melly Hegel szempontjából tekint le a1

világra 's az egyháznak nem árt az illy egyéni nézeteket ismernie. Az A még tavaly mondatott 's így a'Znek sem lehetett elmaradnia. Szerk.