Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

sejti: Pedig* igazságukról lelke mélyéből meg van győződve. Igazság, ha éget is, igazság marad. Kifigurázza II. úr a' tiszai ev. papokat, hogy ők egyházi fegyelmet igényelnek az egyházban, 's nagy eszmezavart árulnak el akkor, a' midőn a' presbyterium hatáskörét terjedelmesen és kimerítőlegmeghatározzák, leczkét tartva nekik, miként Luther irataiból megtanúlhatták már egyszer, hogy nem a' tett, hanem a1

h i t által igazulunk ?'stb. Emez utolsót sz. Írásbeli Jak. II. 12—18 mondattal megczáfolva, *) elvárván a' tiszai ev. papoktól, miként bebizonyítják eme két mondat 1 Péter III. 16 és 1 János II. 18, 19. igazságát 's helyességét; mi mostanlag a' fegyelem mellett maradunk. H.úr, a' fegyelemtől irtózva, azt állítja: „a1

vallás teljes lélekszabadságban áll, kényszerítés annak dolgában legkisebbet sem használ, hanem mindenkor és mindenhol sokat, nagyon sokat árt." Elmellözve annak fürkészését, ki irtózik tulajdonképen a'fegyelemtől, ki nem? H. úr szavait igazságosaknak ismerjük el saját, de nem a' vallás érdekében. Mert az igaz, hogy az egyházi fegyelem némellyeknek igen sokat ártana, ezen némellyek protestáns szabadsága ez által korlátozva volna, mig most szabadon megy kiki körösztül-kasűl mindenkin az egyházban, biblia, ima, imaház, magának a' vallásnak is sületlen tréfáival neki megy, az úrvacsorájához helyettest küld, miért? mert egyházi fegyelem nincs, 's protestáns szabadság van. Hej az a' ti protestáns szabadságtok sokat ártott már a' protestáns szabadságnak! De még is tán jó volna az az egyházi fegyelem papokra nézve, a' világit teljes szabadságban hagyván, tegyen, higyen bár mit, mi neki tetszik. Alázatos szolgája, aláírom mind a' két kezemmel. így volna eldorádo ! Hogy a' dolgok illy stádiumán állunk, álljon itt egy tény, melly legközelebb történi. Egy főiskolai növendék protestáns szabadságával nyilvánosan háborgatta a' templomban ájtaloskodó híveket, doronggal — mellyel járni szoktak — vervén a' templom korlátait, annyira, hogy a' bent levő hivek. miként méh a' kasban, felháborodának, 's többen közölök rögtön kimentek a' templomból egyházfival együtt, ki is csupán ruháját jegyezte meg magának a' főiskolába surrant diáknak. Istentisztelet végeztével, midőn a' pap egyházfiával bátorkodott volna a' tettest az iskolában felkeresni, a* főiskola papjával,ki, mint h. igazgatóoktató,az investigatiót tette, érdeklett oktató, minden illedelmet félre téve, a' legpongyolább neveletlenséggel kikelt , hogy merjük mi őket az ö protestáns szabadságukban illy haszontalanság miatt háborgatni? Mi által világosan bizonyítá be azt, hogy azon tettes tettét, maga oktató úr is magáévá téve, szokott egyol*) ? < Szerk. dalúságot tanúsított, miszerint szabad nekik bár mit is elkövetni, de nem ellenkezőleg. Szomorú dolog, hogy magunk kénytelenek vagyunk megvallani, mikép felekezetünkben sok egyén van, ki minden más, csak valódi protestáns nem, 's protestanssága áll egy részről korlátlan szabad kihághatás, vallástalanság 's vallásiránti közönyösség 's a' közteher alóli visszavonulásban, más részről szabados uralkodás és kivált a' papi rend lealacsonyításában. Hányván ollyan. ki templomban soha vagy ritkán jelenik meg, 's ha megjelenik is, nem azért, hogy imádkozzék vagy vallásos oktatást hallgasson, vagy az úrvacsorájával éljen, hanem hogy ott is közbotrányra legyen a' jámbor hivöknek. De bezzeg, ha valamelly egyházi gyűlés bekövetkezik, ott ö az első, ott már vitézkedik megélesített nyelvecskéjével,'s szórja az élczeket, sértegetéseket, nem kímélve, kivált papban, sem tisztes ősz főt, sem elöljáróját, esperes vagy püspököt. Hja ! mert senki be nem dughatja száját, 's ö él protestáns szabadságával. Szomorú dolog pedig az az egész protestantismusra nézve, hogy illyesmit magunk magunkra világ előtt megvallani kényteleníttetünk : mert ha van valami kivetni való szent vallásunknál, ez az, ez bizonyosan. És kérdem: miért van ez így felekezetünkben ? Felelet: mert nincs kellő egyházi fegyelmünk. Fegyelem tehát kell. Nem értek én itt holmi rendőri fegyelmet, melly et az egvházfi minden rendezett egyházban most is végre hajt, hanem értem keresztyénszerü, azaz vallásunkban gyökerezett *s szent Írásainkban meghatározott szigorú fegyelmet, melly tudjon nem egyoldalúlag, hanem minden kereszténynek kivétel nélkül ben az egyházban igazságot szolgáltatni, jogot, rendet, békességet fentartani, 's mellynek sanctiója állana egyszerű kirekesztésben, épen ugy, mint volt az első egyházban. A' többség észrevéve némelly csenevész tagját, melly mint hitetlen maga sem boldogulván egyházunkban, az egész testületre mint contagiosus veszedelmes. egyszerűen kimondaná reá az Ítéletet : „Te nem hiszesz ugy mint mi, te nem cselekszel ugy mint mi, te nem élsz ugy mint mi, így tehát nem tartozhatol mi közénk, ezennel elbocsátunk 's névjegyzékünkből kitörlünk, válassz magadnak más vallást, melly igényeidet jobban kielégítve, jobban boldogíthat, mint ez, mellynek minden intézeteit 's tanait megveted." És eme határozat közöltetnék a' kormánynyal, miszerint az álladalomban egészen vallástalan és így az emberiségre nézve veszedelmes lakókat őrszemmel tartva, azoknak minden fondorkodásait meghiúsíthatná, így tettek első keresztény atyáink, így kell tennünk minekünk is. Erre H. úr hihetőleg ekkép szóland: ,Nini, a' római pápa protestáns egyházunkba is akarja behozni az excommunicatiót 's anathemát, nem is kell egyéb, így megszűnik a' protestantismus protestantismus lenni, megszűnünk