Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

mi is azok lenni, mik vagyunk.1* Igenis megszűnnénk, és adná a'jóisten, hogy mihamarább megszűnnénk dissolutae scopae lenni. Most mint valami bö köpönyeg alá minden boldog boldogtalan tolúl ide, 's a' protestáns szabadságot szabadossággá törpíti le. a' mennyiben szabadon nem hisz semmit, szabadon fitymálja prot. institutioinkat, szabadon rontja bontja a1

sort és rendet ben az egyházban. Általam óhajtott fegyelem behozása által, teljesítenök nagy mesterünk ama rendeletét, mellyet megírva találunk Máté V. 29, 30. Hogyha a1

te jobb szemed azt miveli, hogy megbotránkozzál, vájd ki azt és vesd el magadtól : mert jobb néked, hogy egy a' te tagjaid közöl elvesszen, hogy nem az egész tested 'stb. Hogy a' szem alatt kit? és vájd ki 's vesd el alatt mit? kelljen érteni, felteszem H. úrról, hogy kitalálja. Kinek a' biblia szent, annak elég a' felhozott ige arra, miszerint ohajtásom alaposságáról meggyőződjék. De kegyed II. úr. — ugy hallottam — professor, azért még egy argumentumot ad hominem. Hogyha, a' mint hiszem, óhajtottam egyh. fegyelmet mind a' mellett, hogy históriai 's sz. Írásbeli okokkal támogatom, még is megvetné : akkor kérdem, miért tesznek hasonlót kegyetek is a' főiskolákban, hiszen ott is fegyelem van, ott is a' csenevész megrögzött, javulni nem akaró növendéket kirekesztik a' fötanodai köztársaságból, mint ollyat, ki az egész intézetre nézve veszedelmes, a' mennyire másokat is megrühesít, megront? Vagy itt is egyoldalúlag gondolkozik kegyed? Pedig meg van írva Lukács VI. 31. A' mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképen cselekedjetek azokkal. De itt ismét azon ellenvetést hallom, valaki bánkódva azon, ha hogy egynehány csenevész tag levágatnék a' testről, így sopánkodnék : „Ugy is kevesen vagyunk, és ha még ki is rekesztenénk egviiémellyeket közölünk, számunk még kevesebbre olvadna." Csalatkozol. Egy rothadt egyén helyét pótolná más három, avagy olvadott-e azért számuk első keresztyén atyáinknak, hogy az oda nem valókat kirekesztették ? Korántsem, sőt épen azáltal annyira érdekessé tették a' a' keresztyénséget, hogy daczára annak, miszerint ki a' keresztyén vallást elfogadta, egyszersmind a' halálnak ment elibe, még is egy kirekesztett egyén helyét más három is pótolá; mert minden becsületes derék ember, inkább akar tagja lenni egy ép, mint rothadozó testnek, 's mert midőn a' kínált árunak becse nincs, az őrzött 's becsült áru drága és keresett. Menjünk át a' második pontra. Több hóbortosok után, a' protestáns szabadsággal H. úr felmondja a' papoknak az egyházi elnökséget is, állítását okokkal eröködvén támogatni. Avatatlan kézzel nyúl a' szentíráshoz 's annak magyarázatához 's onnan, hogy Krisztus Mat. 28, 19. 20 tanítványit küldte tanítani és keresztelni, azt következteti, hogy a' papokat nem illeti az egyházi elnökség. Ez annyit tesz, H. úr tana szerint, H. urat praelegálui és tanítani küldte ki a' kerület, azért nem illeti öt a'cathedra, 'snem illeti a' növendékek közötti elnökség, hanem szükséges, hogy tanítványi közöl legyen valaki elnök az iskolában, a'professor pedig alárendeltje. Lám milylyen absurdumokra visz II. úr tana. Tudja meg tehát H. úr, hogy magában a' tanítás eszméjében benne rejlik az elnökség eszméje is, és pedig per eminentiam. Professor per eminentiam elnök az iskolában már tanításánál fogva; a' pap az által, hogy tanít, elnökké válik az egyházban. Ez az a' leggyönyörűbb, legnemesebb elnökség 's ezen elnökségtől csak akkor foszttok meg, midőn magát az egyházat 's institutioit szétromboljátok. „Nem feljebb való a' tanítvány az ö mesterénél, mondá Jézus L u k. VI. 40. Mit jelent az, H. uram ? De hogy kegyed sz. Írásból akarta a' papoknak az egyházi nem elnökölhetést kiolvasni, próbálom én is ugyanazon kútforrásból az elnökséget bebizonyítani. Mik voltak Timoteus és Titus az első keresztyén egyházban ? Apostolok által kirendelt papok, 's olvasd csak hozzájok intézett leveleit Pál apostolnak, ott utasításokat ad nekik Pál apostol, millyenekkel csak egy elnök birhat, jogok vannak ott kiírva, millyenekkel bár élhetnének papjaink, ugy hiszem, jobb lábon állana a' ker. protestantismus. Ne többet adjatok, csak mint a' szent irás ad, és sokatadtok, és békesség lesz köztünk. A' papok vezérek és kormányzók az egyházban, már pedig hogy vezér-e vagy közkatona legyen-e elnök, H. úr előtt sem leend kétes dolog. Elöljárók és számadóknak neveztetünk Zsidók 13, 17. „Engedelmeskedjetek a' ti elöljáróitoknak, k i k v i g y á znak a' ti lelkeitekre ugy mint számadók (kik lehetnek azok, a' kik a' lelkekre vigyáznak? nemde lelkészek ?), hogy örömmel miveljék azt és nem bánattal, mert az nektek nem használ." A' jeruzsálemi zsidókat így intette az apostol I. Tessal V. 12, 13. „Kérünk titeket atyámfiai! hogy becsüljétek azokat, kik munkálódnak ti köztetek és nektek Elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket." Vájjon kik munkálódnak ti köztetek, a' papok-e vagy a' mostani inspectorok? „És azokat felette igen szeressétek az ö munkájokért." A' szeretetlenség, melly sokatokból kirí a' papok irányában, nem használ a' közügynek, a' papi rend lealacsonyítása 's elnyomása nem emeli a' protestantismust. De elemezzük jobban a' dolgot. Ti néhányan, a' papot csupán azért, mert pap, nem akarjátok elnöknek, vagy tulajdonképen inspectornak, mi épen ugy hangzik, mintha a' napot azért, mert nap, nem akarnátok napnak, és miért, mert a' papot azért, mert pap, gyűlölitek, és vele együtt a' bibliát, a' templomot és vallást. Mi a' mint egy-