Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-02 / 14. szám

lyett felelnek, kérdezni: hiszesz-e a' r.kath. egy­házban? a' temetéseinknél szokásos imákat az övéiknél is imádkozni, mivel ök tisztító tüzet nem hisznek ; holttesteiket vagy élőket is vízzel, mellynek ök megvetik használását, befecskendez­ni ; szokásos napokon lakaikat szerintünk meg­szentelni, a' feszületet megcsokolásul nekik oda nyújtani 'stb. Erre akartunk benneteket megtar­tásul emlékeztetni, mig meg fogjátok az általunk e' részben készített rituálét kapni. 6) Tudjuk ugyan, hogy az egyházjog egyik rendelete azokat, kik egyházon kivül halnak meg, tiltja a1 többi hívővel egy azon sikertben elte­metni. De mivel e' rendeletek csak egyházi rend­őrséget illetnek, senki nem tagadandja, hogy azok a' korkörülmények 's más események mértéke szeriüt változtatásnak alája vannak vetve. A' béke 's nyilvános csend, mellyek az egyház rend­őri törvényei köztelsö helyen méltán állnak, kö­vetelni látszanak, hogy prot. polgártársainknak, kikkel barátságos békeszeretésben élni köteles­ségünk, haláluk után köztünk nyughelyet kegyel­jünk. Ugy tartjuk, hogy ovatosan 's a' ker. sze­retet szerint cselekvendetek, ha ág. és helv. val­lásrokoninkat, kik nálunk meghalnak, a' többi hí­vővel mindaddig eltemetitek, mig erről 0 Fölsége máskép rendelkezcndik vagy más temetkező he­lyük nekik magoknak lesz. De ez ügyben is, ki­vált elejénte, szemesen és meggondolva kell el­járni, hogy a' nép közt nyugtalankodás ne tá­masztassák. Mert megtörténhetnék, hogy a' ka­tholikusok nagyobb része helytelen vallásbuz­galom- 's más előítéletből prot. holttestet nem akarna temetőjében tűrni 's eltemetésének erő­szakkal szegülne ellene. Illy esetben ékesszólá­sával a' pap sokat tehet, hogy az ellenszegülő nép e' szeretetszolgálatra rábeszélés által reááll­jon. De ha fáradozása minden várakozáson kivül hasztalan volna 's illy temetés forrongást okozna, az erőszaknak mindenesetre engedni 's a' holt­testet temetőn kivül illendő helyen kell eltakarí­tani. 7) Meg vagyunk győződve, hogy becsületes lelkipásztor sokat tehet hivei szivét illetőleg. Atyailag és sürgöleg intünk tehát benneteket, hogy az egyház és haza, jó rend 's nyilvános béke szereteteért a' türelem e' törvényét a" gondvise­léstek alá bizott népnek igazságosság 's vallás szellemében magyarázzátok, annak Isten igéjén alapuló eredetét, szükségletét és hasznosságát híveitek előtt a' legjobb akarattal hathatósan be­bizonyítsátok ; azt más példákkal igazoljátok; mint szolgái a' felebaráti szeretetnek 's békes­ségnek minden alkalmat a' gyűlölködésre, visz­szavonás- és gonosz magyarázatra önkénytes, eszélyes és sz. buzgalommal egészen eltávoztas­satok 's az által magatokat mindenben az egyház méltó szolgáiul, hasznos alattvalók- 's polgáro­kúi, hazátok bölcs törvényértöiü! 's törvényei­nek bátor védöi-'s becsületes teljesítőiül mutas­sátok. 8) Végre komolyan parancsoljuk nektek, hogy ha e' rendeletben foglalt eseteken kivül közsé­geitekben legkisebbet is fölfedeznétek, mi a' pol­gári egyetértésnek 's jó rendnek ártekony lehetne, ezen esetet minden mellékkörülményével nekünk vagy consistoriumunknak följelentsétek 's mielőtt valamihez fognátok, akaratvéleményünket min­denkor bevárjátok. Kimondhatlan volna szivünk fájdalma, ha tapasztalnunk kellene, hogy vala­mellyik papjaink közöl szerénytelen buzgalomból rendetlenségre, vagy épen, mitől Isten őrizzen, gyűlölet-, harag-, ellenségeskedés- vagy üldö­zésekre legkisebb alkalmat adna, 's mi szomorú kénytelenségben volnánk öt egész szigorral, sőt javadalma elvételével büntetni. Daru. C. Griesbach levele Szinovicz bányakerületi püs­pökhöz a' eonsistoriumok tárgyában. Vir plurimum Reverende et doctissime Super­attendens summopere colende ! Laetissimo animo admirabundus veneror iusti­tiam, sapientiam, constantiam et clementiam in­comparabilis Imperatoris et Regis Leopoldi II—di, qua fidelissimis suisin Ilungaria subditis, a Sacris Rno Catholicis alienis, maximam Jurium eorum partém, quibus proavi eorum gavisi sunt, resti­tuit ac forti animo vindicavit. Ad haec jura sarta tectaque conservanda, permultum utique facere potest Consistorium, cujus erectionem Rex con­cessit. Verum maximi haee res momenti est, et sedulo perspiciendum, ne quod utilissimum esse potest coetibus Protestantibus, perniciosum ipsis évadat. Quare humanissime a TE vir summe re­verende exeitatus, ut qualemcumque meam de re tanti ponderis sententiam TIBI aperirem, TEque quomodo Consistoria nostra coordinanda sint, cer­tiorem redderem, nolui nimis festinanter respon­dere, sed omnia probe ponderanda esse censui, et id sedulo egi, ut de praesenti rerum Ecclesi­asticarum in Ilungaria statu, et de ambitu Jurium Protestantibus nuperrime concessorum edocerer. Consistoriorum quidem in Germania non una est ratio. Quemadmodum enirn a Principis voluntate pendet, utrum consistorium instituere velit nec ne ? (sunt enim status Evangelici nonnulli, in qui­bus nullum existit) ita etiam pro Principis arbi­trio mox plura, mox pauciora negotia Consisto­rio tractanda, demandata sunt. Quae nonnullis in terris Consistorio concredita sunt, ea alibi vei politico Regimini, vei aliis Collegiis, ad id spe­cialiter deputatis, v. c. Scholastico reservavit Princeps. Praeterea dilferunt Consistoria provin­cialia ab iis, quae suprema sive Proto-Synedria adpellantur. Jenense eg., quod quomodo consti­tutum sit, scire cupis, nonnisi provinciáié est, Proto-Synedrio Vimariensi subordinatum. Pro­vincialibus minoris tantum momenti res, incerto

Next

/
Thumbnails
Contents