Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-26 / 13. szám

zö, a' pénztárnok, az ügyvivő és sequestrator: mert a' birtok elfoglalása (confiscatio) lényeges része az inquisitionak. A' titokban tartás legnagyobb esküvel és büntetésseli ijesztéssel biztosítva! Az alperesnek magának kellett előadni az elkövetett bűneit vagy eretnekséget, mire ismét eskü által kényszerítve, tehát a' vallás, az ész és erkölcsiség nem csekély vesztére megsemmítve az elv : „affirmanti incumbit próba," és tág kapu nyitva a' hamis eskünek! A' bírónak Massini hiteles iró szerint, inkább rettentő, hogysem kellemes arczvonásunak kellett mutatkozni! Az alperesnek be kellett vallani szinte azt is : eldödei közt volt-e, ki az inquisitio elébe hivatott? melly esetben megfosztatott örökségétől! A' relapsusnak, ha mindjárt valóban megtért volna is, a' tettetett bűnbánat (ficta poenitentia) vádja alatt többé meg nem kegyelmeztek, mit, az elörei eskü által megtudván, leggonoszabb csínnak (stratagema) nevezhetünk. A' vádlóknak és tanuknak nevei, a1

dekretálok ellenére, az alperesnek eltitkolva; mi által borzasztó gonoszságoknak nyittaték meg az ajtó. Ez esztelen szokás megváltoztatásaért a' némethoni megkeresztelt zsidók 800,000 aranyat Ígértek V. Károly császárnak : de ö Ximenes bibornok tanácsára azokat el nem fogadá. (Csak mikor a' személynek ugyanazonsága felöl támadt kétség, engedtetett meg, hogy a' tanuk láthatták az alperest; de többnyire csak vagy a1

kulcslyukon, vagy ajtóhasadékon át, (recognitio per rimulas) vagy álorczában.) Az által a' hires Jüan d'Avila a' XVI. század közepén majdnem áldozatja lön az inquisitionak. A' bizonyítványok vétettek oklevelekből, könyvekből, tanuktól és önvallásból. Mi az elsőket illeti, tehát a' magánlevelek, a' jegyzők által kiadott oklevelekkel egyértéküeknek vétettek. Hiteles és hitelt nem érdemlő tanuk közt nem tétetett különbség, hanem alkalmasnak Ítéltetett mindenki a' vádolásra. Még a' gyóntatónak is be kellett vallani, mit az alperes felöl tudott, miképen azt Don Jüan Ant. Rodrig-Alvarez pap felfedezé ! — Az ítélet végre ez axióma szerint történvén: hogy nagy véteknél (p. o. eretnekségnél) érvényesek már a' felületes bizonyítványok is ; miért a' biró a' törvényszabta határhoz lekötve nincsen," — mind ezekről egy ujabb korú franczia íróval igazán mondhatni : Jamais autocrate le plus absolú, na produit de loi plus despotique. De nézzük már most a vallatást! — Ez, miképen könnyen gondolható, többnyire erőszakoltatok, 's minő tervezett kegyetlenséggel igyekezett az inquisitio bűnben marasztani a' vádoltat, azt, ki benne gyönyörködik, bőven olvashatja a' hires utasításban, mellyet arról adott az arragoniai föinquisitor a' praecautiók szépítő neve alatt. (Eymeric. Director. Inquis. part. III. nro 102. és 107.) E' kegyetlen ravaszságot egy n^áf föinquisitor, t. i. a' selimbriai érsek is gyalázatosnak vállá ! A' használni szokott kineszközökböl főképen divatban voltak: a) A' meztelen testnek felvonatása, mellynek kezei lekötve a' derekára, lábaira pedig egy mázsás teherü fontok aggatva. Ugy mintegy hat lábnyira a' földtől felvonva, rettentő, 's gyakran vesszözéssel nevelt fájdalmak közt folytattatott a' vallatás, két vagy három tiszteletes urak jelenlétében ! b) A' tűzi kínzás, mint legborzasztóbb neme a' vallatásnak. — A' székre lekötött vádlottnak lábai közé deszkát szorítva, azok szalonnával kenettek meg és közel széntüzre tartattak: mikor pedig fölötte nagygyá lön a' „jaj!" : akkor rövid pihenést engedvén, a' tüz és lábai közé deszkát helyhezének, megújítván időnként a' tűzi torturát. Bizonyos, hogy e' bakói munkában magok a' papok is osztoztak, kivált mikor papi egyén került kezökre. (Penna ad direct. part. III. comm. XC. Clerici non debent torqueri a tortore laico, nisi forte clerici non possint inveniri, qui id facere velint aut sciant.) A1

kinzás ideje Olaszországban egy, Spanyolhonban 1 % óráig tartott, és szükség esetében, minden 24 óra múlva háromszor vala ismételhető. Az elitéltettek nem hivatkozhattak felsőbb hatóságra, még a' király kegyelmére sem; mi által bakói tisztségre alacsonyítva lön a' polgári hatóság az inquisitio által. A1

hitnyomozó-törvényszéknek Autói és sok szerencsétlen áldozati közül figyelmünkre méltók kivált e' következők: Az 1680-dik évben Don Diego Sarmiento de Valladares föinquisitor alatt Madridban tartott Autó da fée, mellynél II. Károly király , annak neje és anyja jelentek meg , 's mellyet a' hires Ricci le is föstött, tán legünnepélyesebb 's leggyászosabb volt. A' halálra Ítéltettek számszerint 120, t. i. 72 nő és 48 férfiú volt, kik közöl 34 in effigie égettettek meg. A' halálra Ítéltet— teknek száj ok többnyire lakattal záratott be. Épületes együgyűséggel irá le ez Autót, Jose del Olmo Alcaide y familiar de S. Oíf. A' sevillai érsekségben 40 év alatt a' megégettek száma, Llorente szerint 4000 meghaladott és Andalusiában 5000-nél több ház be lön zárva, mellyekböl a' lakosok vagy halálra vagy számkivetésre Ítéltetve voltak. Torquemada Tamás föinquisitorsága alatt 14. évben, 100,000-en idéztettek perbe, 's 6000-en égettettek meg. Ez nagyban üzé kivált a' zsidók elleni táborozást is az 1492. évtől fogva, ugy hogy kegyetlen rendelései következtében 800,000 zsidó hagyá oda az országot. E' szerencsétlen nép hithözi ragaszkodása a1

kínzással és üldözéssel látszott nevekedni, 's mintegy megújítva e' részben a' Makkabaeusok hős, de szerencsétlen korszaka. A* PÁPA gj Mkytíps^/