Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-19 / 12. szám

önállását azokkal ugyanazonítja, *s azt hiszi, hogy a' nép kiskorúsága az uralkodásnak legerősebb basisa. Oh pedig ez az elv erőszakos dúlásokban, 's megrázkódtatásokban szokta veszélyességét bebizonyítani. — Francziaországban csak szen­vedésekkel teljes háromszázad tette élővé e' hi­tet, miután a' reformatio némi győzelemre ver­gődött , 's Calvin nagy munkája gyümölcsözni kezde. A' felébredt komoly kedélyek — számra ugyan kevesen — lelkesen látnak a1 munkához, és a' papismus érezvén, hogy a* inulhatlan végső tusa is közelget, —- hatalommal dolgozik ellene. Francziaország mindig a' két szélsőtől hányatta­tott, könnyelműség és komolyság küzdtek egymás ellen. Ezt mutatja az egész népkifejlödés, a' mai kor. különösen a' reform ideje. Frivolitas és kéj, kegyetlenség és pompa, vérszomj, az udvari kéjhölgyeknek a' kormánybani befolyása, — lo­vagjátékok 's tékozlás látható egy részről; más részről a' reforinata egyház tenyésző tiszta jel­lemével. Amott Medicis Katalin koholja pokol­leikében a' vérményegzöt; 's vad lélekkel mo­solyg és hízeleg. Itt egy Sully áll az élet minden egyes történetében — olly komolyan és tisztán, mintha lelkismerete az utolsó Ítélet napjához ké­szülne. — így áll szemközt egymással a' király fényes tulajdonaival, Calvin komoly hűségével, 's egyszerű bibliai ismerettel. A' király Spanyolországból tért vissza, lép­tein sehol áldás nem virult. Egy, ez időbeli tör­ténetíró mondja: ,,A' király vétkei, kit az ég ha­ragja már ekkor fenyegetett, — nem engedték, hogy iratainkat olvassa." — A' szavojai prote­stánsok rövid óvást irtak a' mise ellen, 's elter­jesztették egész Francziaországban; 's mivel a' király körül állók többnyire protestánsok voltak, óvásuk behatott a' király hálószobájába is. 0 ez által gőgjét sértve látta. „Ok az eretnekek, okai az ország szerencsétlenségének, — egyházat 's állományt fel akarnak forgatni," így dühöngött a' király, 's a' pápa előtt minden eretnekség gya­nújától ki akarván magát tisztítani (mert ö a'né­met herczegekkel szövetségben állott), egyház­tisztitást (lustratiot) tartott. Hat nyomorult pro­testánsok fogattak el egyszerre, 's a' város kü­lönböző utczáin elevenen égettettek meg. Mig e' tűzijáték tartott, a' király egész udvarával pro­cessiot járt, fedetlen fővel's égő gyertyákkal maga a' király is, Genovéva képét vitetvén maga előtt, mint trónja védszentjét. Bellay, párisi püs­pök vitte a1 szentséget, négy királyi berezeg, köztök a' trónörökös is, a' baldachinot. A' parla­ment minden tagjai vörös ruhákba öltözköd­tek , — így járták be Páris utczáit; a' király tartván maga a' lázító beszédet. „Ki kell, úgy­mond, irtani az új pestist; fel kell konczolni a' protestánsokat" 's legnagyobb dühvel tett esküt arra, hogy „ha családjának bármelly tagja be­mocskolandja magát az eretnekséggel, azt áldo­zatul veti." Világos ezen beszédből, hogy a' ki­rály nem meggyőződésből szólt, hanem trónját féltette. Az egész királyi lakomával fejeztetett be. Béza mondja : „hogy ha nagy volt a\ ki­rály dühe : az igaz hit követőinek hűségök an­nál nagyobb volt" Margaréthának, a1 király testvérének lelkes erővel kellett volna ez idő szerint föllépni, de ö is,mint többnyire nők szoktak, elvonultságbankö­nyezte az eseményeket; és mint hajdan alacsony sorsból virágzott fel a' keresztyénség fája, Fran­cziaországban is e' sorsban buzogtak leginkább a' reformatio mellett; mig a' főbbranguak féltek attól, — az alacsonysorsuak küzdének Jézus ko­ronájaért. — Miló nevű csizmadia mester, hat éves beteg ágya körül iskolát állított, mint hajdan Pál a' tömlöczben, 's az új tan mellett apostol­kodott. Ezt megtudván a' kegyetlen eretnek égető Morin, dühösségtől elragadtatva rohant Miló házába, kiáltván: „Miló kelj fel" Jézus Lázár melletti szerepét akarván játszani. Miló lélek— nyugalommal felelt: „Uram! nagyobb mester kell arra egy sátánnál, hogy engem felköltsön," — 's néhány óra múlva a' Greve piaezon elevenen égettetett meg. Hasonló történt Bourg nevü ke­reskedővel, Valetonnal, kit önházának épület­fáiból rakott máglyán égettek meg,'sPoille nevü sebészszel, kinek nyelvét átfúrták és orczájához vassal szögezték, hogy beszélni ne tudjon. Mind ezen állatiságot felülmúló kegyetlenség daczára, csaknem minden városban alapított Cal­vin egyházat, 's illy erős hitű emberekből; se­géde Courauld volt. Az üldözés csak ellenhatást szült: szaporodtak a' protestánsok, ugy hogy ma­ga Bellay püspök megvallotta, „hogy ez a' munka Istennek müve" De azért nem elébb, mint 4-dik Henrik trónraléptével szűnt meg az irtóztató ke­gyetlenség; addig pedig, mint Calvin szokta mon­dani : „a' máglyák az Antichristus oltárán égő áldozattüzek voltak" Ezen gyilkos eseményekre, mint mondják,maga a' király is megborzadt, 's Melanchtonhoz írt, 's meghívta öt Párisba, reménylvén, hogy majd mó­dot találand ö a' kedélyeket lecsendesíteni, de Melanchton nem jött, mert Toumon bibornok út­ját állta; különben is az egész dolog csak poli­tika volt, a' német herczegeket akarta a' király rászedni, kikre szüksége volt a' császár ellen. Ül­dözte színleg az anabaptistákat is, ámbár titok­ban örült, hogy a' reformatioban olly hamar szakadás történt: de Calvin éles szemei átnéztek a' cselen, 's dolgait még buzgóbb lélekkel foly­tatta. Ennyi hányattatások közt is bevégezte Calvin „Institutio religionis christianae"czimü munkáját, mellyben a' keresztyénség alapeszméi legtisztáb­ban vannak kimondva; Baselben ki is jött azon nevezetes élőbeszéddel, mellyben Ferencz király szemeit fel akarta nyitni. Ezen előbeszéd bepa­* *

Next

/
Thumbnails
Contents