Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-19 / 12. szám

naszlása a' római egyháznak, 's apologiája a' re­formationak. Meg- van benne világosan mutatva, hogy a' római egyház önegyháztanaival ellen­kezésbe jött, söt rendeltetésének határain túllé­pett. Az egész mü éles elmét 's melly belátást árul el. Ez az „Institutio," 's előbeszéd az, melly a' néplelkét magához ragadta 's feltüzelte, ez győzte meg arról, hogy a' papismus a' lélek bi­lincse, — mert e' könyv nemcsak hittudósok, ha­nem nép számára is volt írva. E' munka bizony­sága annak, hogy Calvin geniejét már ifjúkorában kiképezte; előadása bátor jellemet, rendszere tiszta logikát árul el. Erővel lép ö ki azok ellen, kik egyházát rágalmazták, 's azokat lefegyverzi. Türelmet igényel mindentől 's az évangyélmi igazságok ismeretét. Előadásában van sok csi­pősség és láthatólag veti meg ellenségeit, de a' léleknagyság még haragjából is kitűnik; könyeket nem idéz Calvin elő irásmódorával, hanem feltüzeli 's inegedzi a' lelket egész a' mártyrkoronáig. A' király nem hallgatott Calvin intésére, söt azt megvetette, ámbár bizonyos, hogy munkáját olvasta. Testvére , anyja mindent elkövettek, hogy öt évangyélmi hitre bírják, de ezekre sem hallgatott, hanem az idö intéseire nem figyelve, vakon ment önmaga 's az ország bukása felé. — E' percztöl kezdve az üldözés még dühösebb lett: vad hatalommal tombolt a' valdensesek 's hugon­nották ellen, és bár halálos ágyában, öntudatának sok szemrehányásai közt bánta meg vérengző tetteit, mégis utódjára 2-dik Henrikre semmi ha­tása nem volt. Ezután sebes léptekkel fejlődtek ki a' vallási háborúk a'ravasz olasznö és Quisek alatt : spanyol ármány dúlt Francziaország ben­sejében. Csak 4-dik Henrik Sullyvel hozott csen­det egy kevés időre, mert a' minden jót eltiporni szerető vakbuzgóság, 's a'magát ármánynyal is fentartani szerető hierarchia korán életétől fosztá meg a' lelkes fejedelmet, — ezzel Sully terve is hiúsulva volt, mellyel Osztrákországban a' pá­pai hatalmat megtörni akarta, melly terv a' né­methoni 30 éves háborúnak okvetlen eleit veszi. Richelien és a' Lajosok alatt Francziaország er­kölcseés vallása vér és szenny közt szállott alább­alább, és csak a' revolutio rettenetes, de mégis szükség idején jótévö kezének segedelmével vív­hatta ki a' türelem és vallási szabadság a' maga győzelmét,— örök intésül a1 fejedelmeknek,hogy a' „látogatás napját " mint hajdan Izrael, soha ne engedjék veszteglésben elrohanni, hanem ra­gadják meg a' kedvező alkalmat. Most ismét jelen a' látogatás napja, 's ugy lát­szik, minden előkészületek megvannak, utolsó tusát küzdeni az ellen, ki eleitől fogva szította a' parázst 's készítgette a' vérfördöt, és a' ki a' fe­jér liliomot veresre festette. — Egy kis para­bola az okosoknak. Calvint ezeknek végeztével nem látjuk többé a' franczia földön. Kun Bertalan. A' betegségek magyar nevei. Felsö-rakonczai lelkész nt. Matusska József, tisztelt atyánkfia, ugyanaz, a' ki a' méhészet, a* selyemtenyésztés 's a' hasznos gyümölcsfák ter­jesztése körül olly példás buzgalommal működik, egy minapi levelében így ír: „Az idezárt: „No­menclatura diversorum morborum"-ot olly szán­dékkal küldöm Önnek, hogy a' Pr. E. I. Lapban adja ki, hogy lelkésztársaink az anyakönyvekben divatos „Halálának oka" rovatot szerinte tölt­hessék be, annál inkább is, mivel a' mi halott­vizsgálóink nem sebészek, mint a' városokban, hanem egyházfiak vagy harangozok, kik az ily— lyesekben járatlanok. De különben is, hogyan magyarosítsák a' nemorvos papok a' bevett la­tin-görög nevezeteket? Innen van , hogy az illy rovatokba gyakran csak ennyi iratik : nem tuda­tik. A' minap épen olly pillanatban jött be hoz­zám Hézsay János, kamarai orvos úr, midőn épen egyházíimat examináltam az általa bejelentett halottnak milly betegségben lett kimúlása felöl, a' nélkül, hogy minden egyházfias symptomizá­lás mellett tisztába jöhettem volna, millyen volt legyen tehát a' fenforgó betegség. Az orvos úr azzal vigasztalt meg, hogy ö majd készít szá­momra egy nomenclaturát. Ezt megtette, 's íme illő használat végett azt Önnel is közlöm" 'stb. Én pedig minthogy illy helyzetbe a' nemvárosi papok között igen sokan jöhetnek, kiadom ezen nomenclaturát ugy a' mint jött, latin magyará­zattal. Nomenclatura diversorum morborum. 1) Idegláz (Febris nervosa.) Vörhenyes láz (Febris scarlatinosa.) Cutis ru­bra lividis maculis intertineta. 3) Lobosláz (Febris inflammatoria) eum sym­ptomatibus inflammationis idiopaticae (helybeli­leg) praedominantibus stipata. 4) Forró-lob (febris acuta inflammatoria) cum symptomatibus inflammationis acutae intra pau­cos dies mortem inferens. Túltengés (hypertrophia) apud infantes, mor­bus, qui ex nimia succorum vitalium abundantia originem trahit. 6) Sebzésiláz (febris traumatica) morbus, qui e potentiis externe corpus humánum adficienti­bus, eg. in sequelam ex alto lapsus, contusione organorum nobiliorum, cerebri, pulmonum, cor­dis, vesicae urinariae, distorsione, aut ruptura arteriarum originem sumit. Vérbőség (plethora) morbus, qui in sequelam abundantiae sanguinis, si venaesectio intermissa fuerit, apoplectice finitur. 8) Görvélykór (Scrophulosis) apud infantes, 4—7 anno procuratur, in quo glandulae subma­xillares, (alkapocs mirigyei) inflammata©, tumi­dae, exulceratae observantur. 9) Májtömemény (infarctus hepatis) apud me-

Next

/
Thumbnails
Contents