Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-03-19 / 12. szám
naszlása a' római egyháznak, 's apologiája a' reformationak. Meg- van benne világosan mutatva, hogy a' római egyház önegyháztanaival ellenkezésbe jött, söt rendeltetésének határain túllépett. Az egész mü éles elmét 's melly belátást árul el. Ez az „Institutio," 's előbeszéd az, melly a' néplelkét magához ragadta 's feltüzelte, ez győzte meg arról, hogy a' papismus a' lélek bilincse, — mert e' könyv nemcsak hittudósok, hanem nép számára is volt írva. E' munka bizonysága annak, hogy Calvin geniejét már ifjúkorában kiképezte; előadása bátor jellemet, rendszere tiszta logikát árul el. Erővel lép ö ki azok ellen, kik egyházát rágalmazták, 's azokat lefegyverzi. Türelmet igényel mindentől 's az évangyélmi igazságok ismeretét. Előadásában van sok csipősség és láthatólag veti meg ellenségeit, de a' léleknagyság még haragjából is kitűnik; könyeket nem idéz Calvin elő irásmódorával, hanem feltüzeli 's inegedzi a' lelket egész a' mártyrkoronáig. A' király nem hallgatott Calvin intésére, söt azt megvetette, ámbár bizonyos, hogy munkáját olvasta. Testvére , anyja mindent elkövettek, hogy öt évangyélmi hitre bírják, de ezekre sem hallgatott, hanem az idö intéseire nem figyelve, vakon ment önmaga 's az ország bukása felé. — E' percztöl kezdve az üldözés még dühösebb lett: vad hatalommal tombolt a' valdensesek 's hugonnották ellen, és bár halálos ágyában, öntudatának sok szemrehányásai közt bánta meg vérengző tetteit, mégis utódjára 2-dik Henrikre semmi hatása nem volt. Ezután sebes léptekkel fejlődtek ki a' vallási háborúk a'ravasz olasznö és Quisek alatt : spanyol ármány dúlt Francziaország bensejében. Csak 4-dik Henrik Sullyvel hozott csendet egy kevés időre, mert a' minden jót eltiporni szerető vakbuzgóság, 's a'magát ármánynyal is fentartani szerető hierarchia korán életétől fosztá meg a' lelkes fejedelmet, — ezzel Sully terve is hiúsulva volt, mellyel Osztrákországban a' pápai hatalmat megtörni akarta, melly terv a' némethoni 30 éves háborúnak okvetlen eleit veszi. Richelien és a' Lajosok alatt Francziaország erkölcseés vallása vér és szenny közt szállott alábbalább, és csak a' revolutio rettenetes, de mégis szükség idején jótévö kezének segedelmével vívhatta ki a' türelem és vallási szabadság a' maga győzelmét,— örök intésül a1 fejedelmeknek,hogy a' „látogatás napját " mint hajdan Izrael, soha ne engedjék veszteglésben elrohanni, hanem ragadják meg a' kedvező alkalmat. Most ismét jelen a' látogatás napja, 's ugy látszik, minden előkészületek megvannak, utolsó tusát küzdeni az ellen, ki eleitől fogva szította a' parázst 's készítgette a' vérfördöt, és a' ki a' fejér liliomot veresre festette. — Egy kis parabola az okosoknak. Calvint ezeknek végeztével nem látjuk többé a' franczia földön. Kun Bertalan. A' betegségek magyar nevei. Felsö-rakonczai lelkész nt. Matusska József, tisztelt atyánkfia, ugyanaz, a' ki a' méhészet, a* selyemtenyésztés 's a' hasznos gyümölcsfák terjesztése körül olly példás buzgalommal működik, egy minapi levelében így ír: „Az idezárt: „Nomenclatura diversorum morborum"-ot olly szándékkal küldöm Önnek, hogy a' Pr. E. I. Lapban adja ki, hogy lelkésztársaink az anyakönyvekben divatos „Halálának oka" rovatot szerinte tölthessék be, annál inkább is, mivel a' mi halottvizsgálóink nem sebészek, mint a' városokban, hanem egyházfiak vagy harangozok, kik az ily— lyesekben járatlanok. De különben is, hogyan magyarosítsák a' nemorvos papok a' bevett latin-görög nevezeteket? Innen van , hogy az illy rovatokba gyakran csak ennyi iratik : nem tudatik. A' minap épen olly pillanatban jött be hozzám Hézsay János, kamarai orvos úr, midőn épen egyházíimat examináltam az általa bejelentett halottnak milly betegségben lett kimúlása felöl, a' nélkül, hogy minden egyházfias symptomizálás mellett tisztába jöhettem volna, millyen volt legyen tehát a' fenforgó betegség. Az orvos úr azzal vigasztalt meg, hogy ö majd készít számomra egy nomenclaturát. Ezt megtette, 's íme illő használat végett azt Önnel is közlöm" 'stb. Én pedig minthogy illy helyzetbe a' nemvárosi papok között igen sokan jöhetnek, kiadom ezen nomenclaturát ugy a' mint jött, latin magyarázattal. Nomenclatura diversorum morborum. 1) Idegláz (Febris nervosa.) Vörhenyes láz (Febris scarlatinosa.) Cutis rubra lividis maculis intertineta. 3) Lobosláz (Febris inflammatoria) eum symptomatibus inflammationis idiopaticae (helybelileg) praedominantibus stipata. 4) Forró-lob (febris acuta inflammatoria) cum symptomatibus inflammationis acutae intra paucos dies mortem inferens. Túltengés (hypertrophia) apud infantes, morbus, qui ex nimia succorum vitalium abundantia originem trahit. 6) Sebzésiláz (febris traumatica) morbus, qui e potentiis externe corpus humánum adficientibus, eg. in sequelam ex alto lapsus, contusione organorum nobiliorum, cerebri, pulmonum, cordis, vesicae urinariae, distorsione, aut ruptura arteriarum originem sumit. Vérbőség (plethora) morbus, qui in sequelam abundantiae sanguinis, si venaesectio intermissa fuerit, apoplectice finitur. 8) Görvélykór (Scrophulosis) apud infantes, 4—7 anno procuratur, in quo glandulae submaxillares, (alkapocs mirigyei) inflammata©, tumidae, exulceratae observantur. 9) Májtömemény (infarctus hepatis) apud me-