Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-19 / 12. szám

dogulhatott: mire öt veszedelmének óráiban élénken is emlékeztette vissza. Calvin tántoríthatlan igyekezete után illy zavarok közt is keletkezett egy kisded egyház a' királynő pártfogása alatt. Három lelkész elszántan hirdette Isten igéjét: Rout Gerard, 'skét Augustinus barát, Bertand és Courauld, tölök ugyan mihamar eltiltatott a' szónoklat, 's kettő visszatért a' kath. hitre; Courauld 's Farel Helvécziába mentek. Calvin ez időben írt az anabaptisták ellen, „lelkek éjeu

czímü munkájában; ösztönözte öt erre az angol egyházbani történet is, miszerint Henrik magát az egyház főnökévé tolta fel, mit Calvin ön egyházi szerkezetével, — mellyben vegyes képviselet igazgat, — összeegyeztetni nem tudott. A1

némethoni eszelős Münzer, 's követői ellen is szót emelt Calvin e' munkában, mert legnagyobb ellensége volt az ábrándozóknak. Ez időben az évangvélmi egyház, illy különféle színezetű mozgalmak közt is szabadon fejlődhetett volna, ha a' protestánsok túlbuzgósága, hirtelenkedése a' dolgot el nem rontja. De ők annyira vakmerösködtek, hogy nyilvánítást bocsátottak ki a* mise ellen, 's ezt magának a' királynak is beküldötték, ki pedig ebben az időben még közönyös volt, de most annyira feldühödt, hogy egész városban, mint lejebb látjuk, lustratiot tart. A' határtalan üldözés előtt Calvinnak menekülnie kellett,mert nem volt ö fantasta,ki önként a' máglyára fekszik; czélszerübbnek tartotta, mint Luther, a' vész elől elvonulni, 's ott küzdeni a' reformatio szent ügyeért, hol az eredmény bizonyosabb volt. Calvin tudta, hogy távolról is fog hatni Francziaországra. Históriai igazságérzet nélkül szórják azért a' rágalmat a' pápa emberei, mintha Calvin a' római egyházat, 's Francziaországot azért hagyta volna el, mert a' király neki kivánt fizetést nem akart adni: ezegyremegy a' másik öszintetlen állítással : Luther azért reformált, hogy Bóra Katalint nőül vehesse* Az illy egyes történeti igazságtalanságok mutatják, mikép a' római egyház védnökeinek van egy álláspontjuk, mellyböl szeretnek tekinteni minden hitvallási összeütközést, vagy eltérést. Az igazság elferdítése, más szóval a1

hazugság az, melylyel egyházukban a'jót, — mit mi sem tagadunk — meg akarják tartani, — holott az magamagát megtartja, 's minden erőszak nélkül csak a' salak hull el a' tüzpróbák idején. — Hogy Calvin illy értelemben állt a' reformatio élén; hogy ö Isten országát, nem a' világi fejedelmekét akarta terjeszteni: az tagadhatlan tény. Önzést nem ismerőmért ha ennek hódolt volna,alig hiszem, hogy a' római egyháznak lett volna, olly engedménye, mit Luther 's Calvin attól meg nem nyertek volna, csak visszatérjenek, vagy elhallgassanak, — talán még házasságukba is beleegyezett volna. Calvinban az ösz Lefevre jóslata teljesedni kezdett. Ö azt állította, hogy Franczország kétszeres homályban sínlödik, Calvin lesz a' világosság e' sötétség ellen. Valóban ö hozzá is látott, e' sötétben akarta meggyújtani az élet világosságát ; és ha mi ma ax emlékezet tiszta szemüvegén Francziaország három százados történetein áttekintünk, be kell vallanunk, hogy mindazon szerencsétlen megrázkódtatások, mellyek e' sokat szenvedett hont érték, azért történtek, mert Calvin szava, melly Francziaország békéjének alapja lett volna, viszhang nélkül hangzott el a' pusztában. Ferencz király barátja volt ugyan a' tudomá-I nyoknak, mint X. Leo is ; de azért ök mutatják ' mindketten, melly szegény a' tudomány és szellem a' szív hűsége nélkül. A' sötétségnek 's hazugságnak országa sokszor magára veszi a' műveltség szinét, hogy czélt érjen; a' tévelygő lelkek is szerepelnek ugy, mint világosságnak emberei ; így állt a' dolog ekkor Franczia- 's Olaszországokban. Ez legyen feleletül azoknak, kik szeretik állítgatni azt, hogy ha Luther 's Calvin nem reformálnak is , magából a' pápai udvarból keletkezendik már reform , mert Leo 's Ferencz tudománykedvelök voltak. Ez állna, ha egy-két kath. embernek felvilágosodását reformatiónak lehetne keresztelni: de azt már tudja az értelmesb világ, hogy itt nem egyénekben van a' hiba, hanem magában az institutióban van a" veszteglés elve, épen ugy, mint a' protestantismusban a* haladás és szabadság lelke. — Ugy van! kérdem ugyanis, mi történt a' reformatio óta a1

vallási reform tárgyában, mi a'pápai udvarból jött volna ki. IX. Piustól, — kinek reformeri szellemétől nagy része, t. i. az önző része fél a' r. katholicus világnak, — senki meg nem tagadhatja a" dicsőséget, hogy érti korának szellemét, — mit tesz mégis egyházi dolgokban ? maga megismeri, hogy máig sem áll ott a' r. katholicus népség, hogy körébe vallási reformokat lehessen behozni. Ez annyi, mintha mondaná : a' római katholicus papságnak, egyháznak, épen ugy érdekében áll most, mint állott három századdal ez előtt, hogy a' nép ne tanuljon, ne forgassa kezében az évangyéliomot. De Ferencz király ludományszeretete is mit használt? Ö szilárd lovag volt, ki bátran tudott fellépni a' császár ellen, 's a' spanyol egyeduralkodást birta akadályozni, de különben nem nagy jellem volt. Az igazság elnyomása, 's fanaticus ellenkezései által Francziaországot, sejthetetlen vész sírnak vitte szélére. Mert lett volna csak akkor az ország protestánssá, egészen más históriája volna, 's a' revolutio nem mindent szétromboló fergeteg, hanem reformatio lett volna; mert a' protestantismus méhében hordja a' fris ifjúi erőt, melly a' szükséges reformokat, az egésznek szétrombolása nélkül képes előteremteni. A' r. katholicismus ellenben, a' közép kor elavult intézményeihez erősen ragaszkodván, hatalmát 's