Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

ségi és üzleti tekintetben. 4-er az alkotmány. Ezen slatistikai földleírás után következnek 530 —601-ig a' mér-,természettan és az ugy nevezett politikai földleírásnak elemei; 632-ig a' geographiai nevek lajstroma Szerző úr élőbeszédében könyvét nagyszerű szavakkal ajánlja a' közönségnek; beszél nevelésről és életről, önmunkaságról és tespedésröl, és még más előleges okoskodások által ügyekszik könyvének irányát és jellemét meghatározni. Ha talán itten nézetei ellen némi kifogásunk volna, elhallgatjuk, csak ott kezdvén a'birálatot, hol a' szerző igérelei a' könyv tartalmával ellentétben állanak, pedig olly ellentétben, mellyet szerző semmi dialecticával ki nem egyenlítend, ha csak munkáját át nem dolgozza, vagy czimét és élőbeszédét meg nem változza. Kérdem sz. urat, vájjon valóban meggyőződése-e, hogy könyve tankönyv legyen ? hisz ez merő mystificatio, és hogy épen a' szerző szavaival mondjam, ráfogás, vagy inkább szelídebben szólva, tévedés, félreértés: mert ha szerző úr az élőbeszédében megérintett eszméket mélyebben elemezi, könyvével, hogy nevelési segédkönyv legyen, föl nem lép vala. Szerző úr az iskola és élet közt rést és ellenlétet lát, látja pedig sokhelyütt a' tanítóknak proletárius állásaikban, kiknek ismeretlen marad a1 gyakorlati élet eszméje, „ködbe burkolt eszmék után kapkodnak, tanulmányaikat ferdén fogván föl, tanítványaikat is tévutakra ragadván magok után, egyoldalulag képezik, 's így öntudatlanul, legjobb igyekezetök mellett is az élettel ellentétbe estek.u

Ez, fájdalom! gyakori panasz és gyökeresebb orvoslást kiván. mintsem hogy efféle könyvek által eszközölhető volna, ha csak szerző ott nem látja az orvoslást, hogy könyvének még az iskolán túl is kört tartván föl, ezt mintegy kapocsul akarja tekinteni. De épen itt rejlik könyvének legnagyobb hibája, nem mintha szinte ködbe burkolt eszmék után kapkodott volna, de mivel a' földleírásnak nevelési momentumát föl nem fogta és anyagát, a' mennyievolt, nem tudta vagy nem birta az iskola igényeihez alkalmazni. A1

könyv, mint szerző úr mondja, a' földleírási tanulmány második folyamának tekintendő. Már ki azt tudja és a' könyv terjedelmét látja, bizonyosan nem veszi, mert következetesen inkább tudományos kézi könyvnek fogná tekinteni, mint ollyannak, mellyböl 10—12 éves fiúnak tanulnia kell. Hát tanodákba való az illyen minden módszer nélkül — a1

módszere csak privát manierje a" szerzőnek — összehalmazott rideg anyag ? nem bukik-e itt a' szerző paedagogiai bölcsesége, ha e' tanulmánynak könyvével akar szellemi irányt adni ? Nem puszta formalismus-e a' kérdés- és feleleteknek egész rakása ? Én részemről nein tudok iskolát képzelni, mellyben a' könyv használható és alkalmazható volna. Régen túl van már a" nevelői közönség jobbika azon a' nézeten, miszerint a' tankönyveket anecdotákkal tárkázni kellene, nem tudom miféle könnyítési okból — boldog a' kí hiszi, én nem hiszem — szerző úr azt nem telte, mi méltánylást érdemel, de tarkázta mással, a' mi nem csekély kárára van. Szerző maga tanító e' szakban, és vágyom tudni, hogy győzi köayvének rakását és milly következetes marad paedagogiai okoskodásához ? Tekintsük a' könyv terjedelmét és megijedünk; ugyan hány évre kellene annak tanulását terjeszteni ? négy év talán elég lehetne, de négy évig egy és ugyanazon könyvből tanulni nem lehet növendéknek, mert akkor a' tanítás nem lesz nevelési, nem fejlődési, pedig az a' czélja. Hiszen nem szükség, hogy ollyan tankönyvben a' tudomány legcsekélyebb részleteibe bocsátkozunk; nem tartozik az illyen tankönyvbe, Lichtenstein herczegségnek mennyi szántóföldje, rété, kertje, erdeje, ugara és nem tudom még mie van, — pedig Kanya úrilly részletekbe bocsátkozik, melylyek tulajdonképen nem is a' földleíráséi. — Minek az? Küszöböljük már ki egyszer iskoláinkból az elme dressurdt; fejleszszük, gvarapítsuk és növeljük az ifjú elméket, de azt el nem érjük puszta adatokkal. (Hogy nyilatkozott e'tárgyban már Rousseau Emiljében, K. úr a' párizsi 1844-diki kiadás 105-dik lapján olvashatja.) Hirlapolvasoknak ajánlhatni Kanya úr könyvét, de nem, kinek leginkább szánta, a1

növendéknek. Eines schickt sich nicht für Alle. Én ha találok iskolai könyvet írni. bizonyosan ollyat nem írok, mellyet a' tanítvány, ha áttanulta, eldobhasson, hanem hogy későbben is legyen hasznára és érdekére — ide is alkalmazható, mit Jean Paul mond : melly könyvet nem érdemes másodszor is olvasni, nem érdemes egyszer sem olvasni, — de ollyasmit nem írok belé, mit tanulnia nem kellene. Továbbá kérem szerző urat, hogy tehette föl, ha iskolai viszonyainkat ismeri, és mint tanítónak ismernie kell, hogy könyve már drágaságánál fogva is pártolásra találjon ? vagy csak gazdagok számára írta? nem gondolnám. Némethonban , hol naponként annyi iskolai könyv jelenik meg, egynek ára sem terjed négy pftra, szerző és kiadó lehető jutányos árakat szabnak. Jelen munkának drágasága pedig honnan származható? hogy a' szerző olly tárgyakkal terhelte, mellyek az iskolába nem tartoznak, pedig a" szegény tanuló minek űzesse azt, mi nincsen számára — inkább kárára — írva ? Jelen munkának bibéje hál csak quantitatio ? akkor kár volna olly lemondólag ítélni,mert ügyes tanító könnyen hasznát veheti; de lássuk a' qualitatio jellemét is. Szerző úr a' földleírás már elavult fogalmából még ki nem vetkezett, pedig már lehetett alkalma rá. Mager jeles Revueje már néhány czikket hozott, mellyekben a1

tudomány fogalma mélyen fejtegettetik és mintegy emanci-