Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

páltatika' közönséges nézet alól , mintha csak szolga tudomány volna, fejtegettetik, iskolai fontossága és nevelési momentuma, miszerint egészen más lesz a' tanulmánya, mint eddig volt. Sajnálom, hogy ezen czikkeket, mellyekre csak rögtöni áttekintés után emlékszem, kivonatban nem birom, de tudom, hogy szerző úr is olvasta, és annál kevésbé foghatom meg, hogy belölök keveset tanult. Ha a' szomszéd német nevelöknek ügyekezeteit említi, föl kell vala tennünk, hogy szerző azoknak működéseit ismeri, mi munkájából sehol sem tetszik ki, még az sem, hogy Diesterweg Wegweiserében Bormane' tárgyban jeles értekezését olvasta volna. Túl vannak már azon, hogy a' földleirási tanulmány puszta rideg statistikai adatokból álljon, földünket magasabb eszme szerint fogják fel, organicus egésznek, saját élettel biró egésznek tekintik, eltérvén az eddigelé divatozott modortól, melly a' hült állat tetemein bőrét, szőrét vizsgálá; ezen formalismus nemcsak hogy meg nem kedveltette a' növendékkel a' tudományt, de elfojtván benne az érdeket, épen elutáltatta. A' földleírás ama szellemibb fölfogása szerint olly iskolai könyvet kellene szerkeszteni, mellyben földünknek léteges viszonyai és saját egyéniségei tekintvék. Nem forog itt eszemben, hogy mély tudományosságot rakjon a1

szerző könyvébe, de kivánom, hogy tudományossággal szerkeszsze. Mit hozott Kanya úr? csak a' régit; összeszedett statistikai adatait egybevetette és bizonyos fölvett elvek szerint rendbe szedte. De kérem, mi gondja a' 10—14 éves növendéknek, hány gróf, herczeg 'stb. lakik egy vagy más országban ? mi neki a' számok rakása, melly haszontalan fejtörést okoz? Lássuk p. o. Pest városának leírását, melly a' 9—23 I. elterjed, ez roppant sok, és minő felületesség, de inkább talán mélység, mert a' részletekben a' növendék érdekének meg kell fuladnia. Először is általánosan Pest vidékéről, házai és lakosai számáról beszél, azután a' belvároson kezdvén, részletesen minden utczáit és a1

nevezetesebb házakat sorolja elő — mintha valami „Passagier és Touristból**" tanulta volna a' földleírási előadást, — és végre kérdezi tanítványait: 1) hány három és hány két emeletes ház van a' belvárosban? — 2) hány kapuja 's udvara van az invalidusok palotájának, 's főhomlokzatán hány ablak létezik? Ezen modorban folytatja szerző a1

külvárosoknak leírását; a" Lipót-városról a' többek közt kérdi: „Adjátok elő az utczákban levő kövezet állapotját?! — E' szerint kénytelen volna minden tanító növendékeit Pestre vezetni, hogy lássák mindazt és tudjanak felelni. Most már nem csudálom, haszerző olly hő pártolója a' rég elavult kis tükörnek, elavult a' népre nézve is; fölfoghatják a' nevelök ,,magasztos" hivatásukat, mint szerző élőbeszédének jegyzetében mondja, olly könyvekkel sem nem szilárdítandják, sem nem ébresztendik a' tanuló tehetségeit. Ollyan atomistikvs eláadás, minőben szerző úr a'mér-és természettani földleírás elemeit tárgyalja, akármibe való, csak iskolai könyvbe nem. W eber Ármin.u Eddig Weber úr, kit atyafiságosan arra kérnék, hogy másszor ne kényszerítsen drasticns modorát vörös krétával enyhíteni, 's igyekezzék véleménye nyíltságához több kegyeletet csatolni olly férfiak irányában, kik ezt csakugyan megérdemlik. Tapasztalásból szólok, magam sem voltam sokkal jobb fiatalabb koromban; de elég okom van sajnálni, hogy az illyesekben nem mindig tudtam megtartani az illendő mértéket. Most halljuk Neumann urat. „Hlyen könyvre vinni a'közönség figyelmét, más nemzeteknél talán fölösleges volna : régen fogyandott el második kiadása is. Mennyire kelt legyen a' munka nálunk, nem tudom, azonban hiszem, volt és van kelete, hiszem, hogy számos kézen forog, hiszem, hogy a' ki megvette, meg nem bánta. És épen, mivel gondolom, hogy sokan ismerik, sokan birják, bátorkodom róla, mint sok olvasót érdeklő tüneményről szólani. A' földleírás olly munka, mellyre nézve legjobb, ha írója önfejéböl nem gondol ki semmit, nem ir le semmit és nem fest semmit, hanem azon van, hogy a' meglevőt, a' valóságot minél hívebben, minél természetesb rendben, minél teljesebben és minél élénkebb színezettel tükrözze vissza. — Ennélfogva földleírást adni igen könynyü és igen nehén a' szerint, a' mint írója vagy csupán saját hasznát keresi, vagy önhasznát mellékesnek tekintve, a1

honban levő ismeretek tárát ügyekszik fáradságai gyümölcsével szaporítani. Ha amazt keresi, elővesz egy-két külföldi földleírást és neki ülvén, csinál belőle külföldi földleírást magyar nyelven. Ez könnyű. — Ki az utóbbit akarja,'s kinek sükerül is fáradsága, az a' földleírásban is adhatand eredeti munkát, a' rendet, mellyet követett, a' teljességet, mellyre szemügyét fordította, a' színezetet, melly sajátja, joggal nevezhetvén tulajdonának. — Ez már nehéz. Kanya úr ez utóbbit választá és könyvében a' földleirati adatok olly bőségét raká le olly hűséggel, olly logikai rendben és olly helyes választással, hogy munkáját hosszabb időre minden illynemü könyvek Írásában alapul, kútforrásul, mintául és irányul szolgálhatand. Ki a' földleírás széles mezejét ismeri, melly egyenlő a' föld felületével; kitudja, hogy könyvtárak telnek meg a' földleíráshoz tartozó mindennemű munkákkal; ki tudja,milly gyorsan következnek egymás utána'könyvek, mellyekazon egy feladatot, a1

föld ismertetését, czélul kitűzvén, mennyi különböző szempontokból indulnak és milly különböző irányban haladnak : az meg fogja tudni becsülni a' szerző szorgalmát, mellyel * »