Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

voltak, és másutt rejlenek, 's ez által fegyvert ad az ellenség kezébe. Egyébiránt haragjában — mégsem ultramontan : de azért igaz, mit róla Henry mond : „ha valaha Róma Genfet ismét megnyeri, Galiffere nagy terhe hárúl a felelősségjiek" Ezek azok, kik a' legújabb korban Calvinról epével 's komor gyanúsítgatásokkal irnak ; a' részrehajlatlan lelket elszomorítja azon nemtelen törekvés, mellyel ezek jelleméből akarják kivetkeztetni a' nagy reformátort; alig van czélja 's ténye, mellyet el ne magyaráznának 's gyanúsítgatás alá ne vonnának. Ezen históriai igazságtalanság földerítése végeit emel szót a' nagy reformátor mellett Henry. „Das Leben Johann Calvtns" czimü munkájában. Nem kell esudálkozni azon, mint maga mondja : hogy ö észak éghajlata alatt délnek emberét Calvint szereti, 's éltét azö fényképének 's jellemének írására szenteli; mert hiszen a' genfi tó mellett is vannak emberek, kik Lutherről 's a' németországi reformokról írnak. Azonban öt más életviszonyok is kötelezik erre. Egy ös franczia protestáns családból származván, koránistenészetreszánta el magát; a' tiszta hitet leginkább Genfben, a' Calvinismus törzsökhelyében, gondolta feltalálhatni. Több évekig lakott azon ulczában, hol Calvin, és a' szószékben szónokolt, mellyben az ö erélyes szava hangzott : így némi apostoli visszaemlékezés támadván keblében, ifjú reményekkel tekintett Franczország reformált egyházára, 's feltette magábatí, hogy Istent kérni fogja, kedvezne addig foszlékony életének, mig az egyháznak, mellyet Calvin alapított, valami szolgálatot tenne. Eleinte azt gondolta, hogy e'bensöleg érzett tartozást leghívebben lefizeti, ha a' szétszórt reformata egyházakat beútazza, 's a' szent emlékek és a' társaslét kötelékei által magát kivándorlott honfitársaihoz kötné : e' terve az idöviszonyok által meghiúsult. Később arra érzett benső hivatást, hogy a' nagy reformátor védelmére fölkeljen. Ó a' berlini francz egyháznak lett papjává, de Genf iránti emlékei mindig ifjú erőben éltek lelkében. Genfben ekkor egy vallásos ifjú élet fejledezett, — ott szeretett volna közrehatni, honnan a' nagy reformátornak fényképe sugárzott felé, kit a'világ még mindig félreértett. Atyja egykor, ki berlini könyvtárnok volt, Drelincourtnak Calvin mellett irt védiratát adta neki kezébe, 's elbeszélte, mikép ifjúkori terve volt neki, Calvint védelmezni, és hogy írt is egy munkát „a' vallásos kivándorlásokrólAz ifjú Henryt ez arra határozta el, hogy az egész reformata egyház történetét ki fogja dolgozni, 's ennek alapjául Calvin életének leírását tekinté, mint a' mellyhez szükséges adatoknak beszerzése legkönnyebbnek tetszett. Reménye valósult is : mert Polenz őrnagy Peilauból, felsőbb engedelemmellett többutazásokattett,hogy ezen nagyszerű vállalathozszükséges adatokat megszerezze, :

s fényt derítsen az egyházi történet eddig homályos oldalára. Később a* berlini könyvtárban Calvinnak munkáit is feltalálta, mellyeket midőn olvasott, azt gondolta, hogy ismét a' havasoktól van körülvéve. A" többek közt itt találta „Opuscules de CatvinC

i

régi francz nyelven írt munkáját is, mellyet Genfben sem talált fel. Ismét később a' hires Neander segedelmével, birtokába jutott mindazon kéziratoknak, 's adatoknak mellyek Zürichben, Bernában, Gotliában 's Párisban használatlanul hevertek. „Anynyira jutottam, mond Henry : hogy Calvinnak élete mindinkább alapeszményemmé lön ; napról napra más ember kezdett előttem állni Calvinban, mint minőt őbenne a' történettan általánosan festett. Különösen az ő levelezései, mellyek naplójában fejegyeztetve találtatnak, szeretetet leheltek belém, az ö tiszta 's lepletlen lénye iránt. Szilárdsága 's nyugalma mint gyér tünemény ötlött fel előttem azon zavaros időkből; annyi förgeteg és küzdés közt egyetlenegy az ö szilárd állása, 's ha az evangyélmi egyháznak új alakra volt akkor szüksége: az ö presbyterialis egyházkormányzata minden bizonynyal páratlan mustraképe volt annak.u Ebből lehet látni, milly fontos *s meggyőző okok határozták el a' tudós Henryt arra, hogy az annyi ellenségektől ócsárolt nagy embernek Calvinnak védelmére föllépjen ; hogy ama szilárd lelkű tudóst, 's kivitel emberét, kinek emlékét a' rágalom 's félreértés feledékenység éjére kezdette kárhoztatni, — feléleszsze. Gondolhatta ugyanis ö, hogy az ultramontanok hada ezer oldalról fogja megtámadni: ö mégis megtette a' merész munkát; a' fátyolt elvonta a' nagy embernek életéről. — Czélszerünek tartám megszólalni én is, — legalább időszaki sajtónk útján — e' nagy reformátor mellett; hadd tudjunk mi magyar protestánsok istöbbet, ésigazabbat Calvinról, mint mennyit iskolánk porai közt hallánk, — hadd világosodjunk fel legalább némi részben a' felöl, mit nálunk is zsongnak mindennap a' reformatio ellenségei, „hogy Calvin egy nyakas, hajthatatlan, magábazárkozott szobatudós 's türelmetlen papzsarnok volt." Hiteles kútfők után én is fogom az ö életéből közleni azon jeleneteket, mellyeknél legtöbb homály, gyanúsítgatás 's rágalom nyilai sújtják e,

munkás férfiút, 's mellyeken kötelözködve, leakarják rántani ellenségei reformatori dicsőségéből 's érdeméből. Mielőtt Calvin jellemének 's élte főbb eseményeinek leírásához kezdenénk, vessünk egy pillanatotaz evangyélmi Francziaországra, azon pillanatban, midőn Calvin fellépett. — Sajátságos alakja volt a' világnak, midőn ö 1509-ben született. A1

pápaságnak fénykora letűnt; krisztuselleninek tartatott az egész pápai intézmény. Gyanították már ekkor a' jobb lelkek, 's várvavárták, hogy egy vallási forradalom fog kitörni, melly-