Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

E&VHází ás ISKO LUK UP. 10. szám. Hetedik évi folyamat. Martius 5. 1848. Históriám nihil magis decet, quam veritas atque candor. J. Sieidanus. TARTALOM : Calvin. KunBertalan. — A' vidéki, különösen két tanítóval biró ref. gymnasiumok. Könyves János. — Irodalom. — Vegyes közi emények. Calvin. Számtalan életraj zok,sok száz ívekre terjedő tudományos munkák jelentek meg az irodalmi téren, Németország nagy újítójának Luthernek életéről 's tetteiről : de alig bírunk egy hü képet, alig munkás *s fáradhatlan életéről egy méltó emlékiratot Helvéczia nagy és tudós reformátorának Calvinnak. Pedig ha valaha jeles és kitűnő férfit értek gyanúsítgatások ; ha volt ember, kit kortársai nemcsak nem bírtak egészen felfogni a' maga szellemi mélységében, — sőt méltatlan félreértésekkel, gáncsokkal *s előítéletekkel terheltek : bizonyosan Calvinnál e'részben nagyobb martyrt nem mutat az újabb történettan. Mégsincs ember, — nincs még c" nagy férfi működésének színhelyén sem, ki az egyházi történet ezen oldalának hiányait napfényre derítgetné, — e'nagy ember élete és jelleme körüli bizonytalanság, tudatlanság, elfogultság fátylának félrelebbentésével, 's az igazság földerítésével foglalkoznék. Nálunk magyar protestánsoknál erről szó sincs : a' tudós németek itt-ott felszólalnak, — de kicsi pártérdekkel mégis lehet őket vádolni : hogy ők jobban szeretik a' nagy Luther dicsőségének fénytükörébe nézetni a' világot. Ámde az ellenkező részről, az ultramontanisták zajongó sergéböl annál többen felkelnek, és szórják a' mérges tüzet a' helvécziai nagy reformátorrá, 's ha elámíthatnák a1

világot, gyalázatúl írnák fel neki reformeri világhírű szerepét. — Audin áll ezeknek élén egy munkával, melly szomorú jele az időnek. *) Vak részrehajlással van ebben az igaz a' hazugsággal 's románnal olly ügyesen összeszőve, hogy a' tanúlatlan itt, a' tudományosságnak színe alatt, mintegy hálóban fogatik meg. Az egész munkának főiránya azt megmutatni, „hogy Calvin fő gonosztévő, 's legügyesebb ámító 's csalárd volt, kit a' történet mutathatKépzelhetni, melly tűzzel 's vakbuzgósággal viszi k

eresztül e' czélját az egész mun-*) H i s t o i r e de lavie, des ouvrages, et des doctrines de Calvin parM. Audin, auteur de Phistoire de Luther. Paris 1 841. kán. Ö, mint az ultramontanismus képviselője, a protestantismussali ellenszenve mellett, libertinismusi szerepet is visz, — hogy többeket megnyerjen, 's a' szabadelmü pártot Rómával kibékítse. Dühös elragadtatásában, egy összezavart képét adja Calvinnak, — mellybenbe akarja ellene bizonyítani, „mikép ő a polgárosodást, művészetet, szabadságot lábbal tapodta" (Vraef. 18.) De, hogy sokat beszél tiszta papirosról, onnan megtetszik, hogy a' római centralisatio elvét nem tiszta meggyőződéssel 's igazsággal pártolja, mint sokmások, kiknek tévedés őket türelemmel kell tisztelni. Ugyanis a' theocratiát 's egyházi fegyelem szigorúságát Calvinban kárhoztatja : holott ezen kárhoztatással a' r. pápaság alapeszméjét támadja meg, másutt pedig egyházi fegyelem 's theocratia hő tisztelőjének adja ki magát. Néhol össze akarja egyeztetni Calvinnak tanait a' r. catholicismus alapelveivel : másutt legdiihösebben kikpí* ellene. — Mi azt mondjuk, !.<>gy az ö értelme szerint távolról sincs csak kk>i odahajlása is Calvinnak a' pápai egyházhoz : vagy egyiknek esni kell, vagy a' másik fel nem állhat : élet és halál a' jelszó küzdelmükben : 's ez az elhatározottság hint valódi fényt Calvin jellemére. Egyébiránt Audin munkájában az ép hitnek nyoma sem mutatkozik. „Franczia modorú aesthetica az ő vallása" mint Henry mondja. A' protestáns egyház ellen esküdt hitét, ha más nem bizonyítaná is, bizonyítja az, hogy munkájában a' közvélemény ellenére, védszót emel a' „bertalanéji vérontás" mellett. — Ez olly lelket árúi el, melly előtt nincsen semmi szent; melly a' legvétkesebb eszközök által is czélt akar érni. *) Más ellensége Calvinnak, kit meg kell említenünk, fájdalom! egy, névvel ugyan protestáns, genfi születésü Galiffe, különben jó hajlamú író; hibázott, hogy sok előítéletei miatt birálatlan tűzzel támadja meg Calvint, 's róla egy zavaros képet ír, mellyet a' tanultak megnevetnek ugyan : de vele sokat ártott, mert a' régi időt igen hályogos szemmel tekinti; mindent Calvinnak tulajdonít, a1

mi visszaélés történt, bár okai mások *) Audinnak e' müve Francziaországban már kétszer adatott, a' köznép kedveért kivonatban is átdolgoztatott, Németországban átfordította Egger. Egyébiránt azt mondja róla Henry, hogy csak vakbuzgóság 's a1

német érzelemhiány találhatott e' műnek fordítót.