Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

az egyháznak, mondja ki jegyzőkönyvileg a1 zsinat 's ajánlja azt ugy magának a' minister urnák, mint hatályos szószólásának a' királynál. 'S ámbár néhány szónok nem tekinté az egyház legsürgetőbb szükségét épen új szerkezettel kielégítettnek, mindnyájan elfogadák mégis az indítványt 's ezzel a' fözsinat tanácskozása mostanra befejeztetett, a' minister azon nyilatkozatával, hogy a' zsinat f. é. tavasz- vagy őszkor újra össze fog hivatni. A. K. Z. után Daru. Válasz Henyey Gy. urnák. Szokott elmés, de komoly dologhoz — érzetem szerint — nem igen illő modorában rostálja e' lap f. é. 5-dik számában Henyey úr a' legközelebbről hozzá szállongo tt s—i (soproni) hireket. Sokban, fájdalom ! igaza van, némellyekben pedig nincsen. Emezekre nézve kötelesnek érzem magamat következő felvilágosítást adni 's a' rólunk elterjedő közvéleményt ferdén értesítő adatait, mennyiben kitelik tőlem, útbaigazítani. Tagadnunk nem lehet, mert csakugyan tény és szomorú valóság, miszerint mult évi april 20-kán az örök birószék eleibe szólított Schneider Jakab János helybeli egyházgondnok halála után, az egyház- és alapítványbeli pénztárban, melly mind a' kettő tiz és több évig általa kezeltetett, hatvankétezer váltóforintra menő hiány találtatott. Találtatott pedig azon körülmény daczára is, hogy a' hűtlen sáfárkodó számadásai a' fenálló úgynevezett ruminans deputatio által évenkint revideáltattak, sőt super is revidealtattak és, hogy ellenzár — Gegensperre — volt be hozva. Olly linómul tudta csalárdságát leplezni az elhunyt gondnok, hogy hivatalárólileköszönése alkalmával annak további viselésében annyiszor a' menynyiszer megerösítetett a' contventnek benne helyezett bizalma által. A' csapás meg van. Czikkiró urnák első gondolatja az volt, hogy a' kiket illet, megtérítik a' hiányt. E' véleményben kétség kivül osztoznak mindazok, kik ugy fogják fel a1

dolgot, hogy képviselői hibája miatt semmi esetre kárt nem vallhatván az egyház, számot méltán kérhet és fog is kérni azoktól, kikre az ügyei feletti őrködést bizta 's kik azon feltétel mellett is, hogy intézkedéseikről számolni kötelesek, felvállalták a1 képviselői szerepet. Második aggodalmára nézve azonban, miszerint a' soproni gyülekezet tagjai még mindig olly annyira vonakodnának a' megadóztatás eszméje valósulásától, mondhatom, hogy szebb remény tölti el keblemet. Annyi bizonyos, hogy mikor ezen eszme gyűlésünkben elsőbben megpendíttetett, a' mindenünnen visszhangzó refrain nem volt egyéb, mint nem adózunk ! Hanem máskép hangzik immár most a'közakarat nyilvánuló szava. Nem egyszer, hanem többször „mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben*1

(2. Tim. 4. 2) szóba hozatván „valamellyik tisztelendő" által a' fizetés szükségessége, végtére minap f. é. január 30-diki gyűlésünkben a' megadóztatás elve jegyzőkönyvileg ki lön mondva. A' külső — nem conventbeli — egyház a' presbyteriumi tagok irányában igenis devalvált bizodalma helyreállítása tekintetében ugyanazon tisztelendő indítványozni bátorkodott : miszerint kezdetben példaadás végett csupán a' convent adóztassa meg magát, hivatkozva e' részben a' győri convent példájára. A' gyűlést megelőző napon győztes maradt ugyan a' választmányban ezen indítvány ; a' gyűlésen pedig megbukott, az levén mondva némelly tagok részéről, hogy ha kizárólag a' convent kezd fizetni, az egyéb egyház kiváltság gyanánt tekintetvén adómentességét, nem olly könnyen fogna hozzá szokni a' fizetéshez, mi oknál fogva misem lett az ajánlott szűkebb képviselő körünkben tett indítványból 's hasztalan volt a' győri atyánkfiaira hivatkozás, mi azért nagyon is sajnálandó, mert e' hirtelen (?) eltökéléstől ama 180 gyermekes iskola két osztályai elválasztása leginkább függött. Ki azonban azt hiszi, hogy azon tagok, kik a' kezdetben csupa conventiinkre alkalmaztatandó adófizetést ellenezték, azt azon remény fejében tették, miszerint az általános megadóztatás a' helybeli gyülekezetnél nagy nehézséggel vagy semmikép sem életbe léptetendő 's így ők is továbbá adómentesek maradandnak — mondom, ki azt hiszi, kétségkívül tévedésben van ; nekem legalább a' képviselő testületünket most átható szellemről egészen más felfogásom van. Kényes pontra megyek át, a' midőn czikkiró úr ama vádja megczáfolásába ereszkedem, „hogy a ruminans választmány tetemes bűnének tetemes részét Isten nekünk, sopronyi lelkészeknek, rovandja fel, kik mint annak per eminentiam tagjai illy lelkismer etlen játéknak véget nem vetettünk" Sok itt a' mondani való. A' helybeli három lelkész egyike alig egy éve, hogy hivataloskodott, mikor az első évenkinti számadás alkalmával a' szóban forgó deficit íolfedeztetett; a' másik pedig csak néhány héttel ezelőtt lépett körünkbe. Mi ketten tehát új emberek valánk, mikor e' tetemes pénztárrablás napfényre jutott. De azon esetre is, ha már hosszabb ideig itt lettünk volna, könnyen történhetett vala, hogy a' pénzbeli ügyek iránt nagy ismeretlenségben valánk, mivelhogy a' nálunk divatozó, mindeddig meg nem változtatott rendszer szerint a' lelkészek nem tagjai a' ruminans választmánynak, annál kevesebbé annak per eminentiam tagjai. Továbbá merem állítani, hogy milly részletes és kimerítő vala is dicsőült eldödeinknek, kiknek sarujoknak kötőjét, hogy megoldjuk, nem vagyunk méltók — gyülekezetünk egyéb körülményei körüli ismerete a'pénztár mibenlétét illetőleg ők is féligmeddig homályban jártanak, melly állításnak igaz volta