Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

abból derül ki, hogy a1 reánk nehezedett financiális betegség nem egy esztendős, hanem talán évtizedes is. A' hol pedig, mint a' soproni évang. egyház körében, sok a' teendő 's a' mindenünnen fenforgó bajokkal csaknem mindennapi a' harcz, ott a' meg ujabb keltű lelkipásztortól követelni méltányossággal nem lehet, hogy rövid idö alatt minden visszásságnak elejét vegye,hozzá járulván az is, hogy városi gyülekezetnél csekélyebb — kivált a' külügyekre nézve — a' lelkésznek befolyása, mintsem falusi ekklézsiáknál. De hiszen az is mondatik ama czikkben, hogy a' helybeli „tisztelendő urak igen hallgatagok." Már engedje az elmés közlő úr, hogy midőn az általa több izben említett levélben annyi ellenmondást felfedez, e1

helynél saját logikája irányában némi kétséget fejezzek ki. „Hallgatagok a' tisztelendő urak" és mégis általuk szóba hozatott a' gyülekezet tagjainak megadóztatása; mégis ök indítványozták, sőt keresztül is vitték a1 vasárnapi istentisztelet alkalmasb órábani tartását ; mégis czikkiró úr állítása szerint ök protestáltak legjobban a' superintendentia befolyása ellen. Mindez hogyan egyeztethető azon váddal, hogy a" lelkészek olly annyira hallgatagok ? Idézni, miként a' lelkészek eme vagy amaz életkérdésnél felszólaltak és azután hallgatagságot vetni szemökre, nemde nagy ellenmondás ? A' mi a' superintendentia befolyása elleni prolestatiól illeti, ellent nem állhatok, hogy ezen állítást is azon mértékre hozzam vissza, mellyben az igazsággal összefér. Protestálni a' superintendentia befolyása ellen, ez általános kitétel, melly annyit jelent, mintha mi mindenben akarnók magunkat a* kerület és a' püspök ellenörködése alól elvonni, mi eszök ágába sem jutott a' soproniaknak. Mi tavai nem in uninersum protestáltunk a' főtiszt, superintendens ellenörködése ellen ; hanem in specialissimo, tudniillik papválasztásnál a1 kijelöllek névlajstroma suprens urnák átküldése ellen és azt tettük nem valami kiváltságainkhozi makacs ragaszkodásból, nem is saját másokétó elváló érdekünkben,hanem az egész magyarhoni protestáns egyház szabadsága érdekében, szem előtt tartva az egyéb három superintendentia papválasztási gyakorlatát és különös tekintetet vetve az egyetemes convent által kidolgoztatott és 1848-ban életbe léptetendő egyházrendezési tervre, mellyben eme reánk nézve egészen új 's a' papválasztási jogot tetemesen csonkító rendszabálynak legkisebb nyoma sincs. Már azt kiáltani ki az egész olvasó közönség előtt, hogy mi általában protestáltunk a' superintendentia befolyása ellen, a* midőn mi azt csak egyes körülményre nézve tettük, nézetem szerint nem a' legloyalisbb tactica. Előttem fekszik boldogult Gamauf Theofil urnák azon kézirata, mellyben a' dunántúli superintendentia 1

s a' soproni gyülekezet közti viszonyt okiratokon alapulva előadja. E' jeles munka 63—ik lapján a' következő szavakat olvasom : „Zu allén Zeiten gestand man in Oedenburg dem Superintendenten dasRecht derVisitation zu, ob es gleich Keiner bisher ausgeübt iát. Und dies und nichts weiter wurde jetzt verangt und zuAnfang des folgenden Jahres(1807, 7. Januar) durch eine königliche Ratification bestáttigt.u

Ezen idézett helyből láthatja mindenki.*, logy a' legrégibb időktől fogva egész mostanig a' sopronyi gyülekezet korántsem vonakodott magát a1

superintendens ellenörködésének alája vetni 's előtte kitárni mind bel- mind külügyei állapotját, noha föpásztoraink közöl mindaddig egyik sem élt vala ezen ellenörködési jogával. Itt el nem nyomhatom keblemből kifakadó azon sóhajt : Vajha hold. Kis János suprns úr néhanéha átvizsgálta volna a' sopronyi pénztárt; bizony, bizony a' csapás nem ér vala, mellynek súlya alatt most nyögünk. Azonban senkise vélekedjék, hogy a' sopronyi gyülekezet számadásait vizsgálólag áttekinteni olly gyerekség, mellynek egy pár óra alatt végére lehetne járni. Nem ám! Sok időbe, bajba kerülő munka az! Több száz ezer váltó forintra menő különféle alapítmányokat a' végrendelök akaratja szerint kezelni, a1

tökéket biztos helyeken kölcsönre adni, a' kamatokat pontosan beszedni, az egyház és az iskola annyi magasabb és alsóbb fokozatú hivatalnokait, a' kalmárokat, mesterembereket, díjpénzes tanulókat, árvagyermekeknek gondját viselő embereket 'stb. 'stb. nyugtatványaik mellett kifizetni, az elágazott szőlő- 's pinczegazdászatra kellőleg ügyelni, már magában nem csekélység, és mind ezt ellenőrködő szemmel tartani, az ezerféle bevételek és kiadások felett vitt könyveket pontról pontra át-? vizsgálni szinte nem könnyű egy feladat. Engedje tehát, czikkiró úr , hogy a' ruminans választmányt illető a) és b) alatti dilemmája logicai helyességét némileg kétségbe vonjam. Lehettek igenis 's voltak is a' nevezett választmánynak tagjai a' legbecsületesebb emberek, de egyéb közhivatalbani foglalatosságuk miatt nem győzvén a' roppant sok fáradságot 's bízván egyébiránt is a' gondnok becsületében, vizsgálatukban idö szülte miatt nem járhattak el a' legféltékenyebb pontossággal. Mit mond arra ? Kétségkívül azt, hogy azon esetre be kell hozni a' munkafelosztás rendszerét és nem egyesekre, hanem többekre bízni azt, a' mi annyi időt és munkát igényel. Már erre nézve tökéletesen egyetértek, különösen azért, mivelhogy ezelőtt itt is az alapítványok nem egyetemben egyes személy, hanem egyenkint egyes conventbeli tagok által kezeltettek, valamint az Pozsonyban még ma is divatban van. Ez által kimélnök a' pénztárnoki díjt is, mi mostani körülményeink közt nem csekély dolog. Ez utolsóra nézve szinte kis tévedésben van