Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

azokat is elvetni, 's az egész szentiratot mythus­szá bérmálni. Eddig pedig abban hibáztak mind­ketten, hogy a' vizzel együtt a' gyermeket is kiönték. A' kristály-erősségű égboltozat meg­szüntetésével az örök élet, szoros Ítélet, jutal­mazás is kétségbe hozatott; az angyalok rangkü­lőnbsége 's neve valótlanságának kitalálásával az angyalokat is eltagadák, vagy ha lételöket megengedik is, fölhelyezék 's bezárák őket a' csillagokba, hogy mi közük velünk, maradjon kiki maga körében ; 's mivel a' föld gyomrában sem ürt, sem elegendő helyet nem leltek a' boldogtala­nok számára, a' poklot is agyrém-költeménynek | nevezék. 'S ezt cselekedni nem fölötte káros-e ? Mihelyt a' mennyország 's avvali összekapcsolta­tásunk 's a' pokol hite odavan,a' testi szenvedélyek is azonnal neki szabadulván, mint Aeolus bar­langjából a' kieresztett szelek, élettengerünk tü­körét fölturják, 's ide 's tova csapkodják rajta úszó kis bárkánkat, vagy elverik azt a' szirének szigetéhez, hogy ott azoknak csábító kegyetlen ölükben test- 's lelkestől együtt elveszszünk,'s így az emberi társaság erkölcsi banquerouttot valljon. Mert csak nem kell azon hibás gondolatra ve­temülnünk, mintha mi emberek az Isten, menny­ország 's pokol hite nélkül is elég erőt találhat­nánk magunkban az erényességre, a' legfőbb czél elérésére. Avvagy csak mythusz, vagy üres szó volna-e az, hogy első szüleink paradicsomban valának, de vétkök, engedetlenségök miatt abból kiűzettek? Ki ezt annak tartja, az nagyon hibá­zik, helyes ítéletet az emberi nemzet mostani sorsáról hozni, Krisztus váltságának érdemét méltányolni nem képes, az embert istenemberré keresztelvén isteníti, hogy vak önhittségében ör­döggé legyen. A' paradicsomkert nem mythusz, hanem első szüleink állapotának symboluma, egy olly kulcs, mellyel a' megváltás titkát fölnyithat­juk. Az bizonyosan azt jelenti, hogy az Isten ke­zéből kijött emberek tökéletes harmóniában va­lának önmagokkal, istenökkel 's a' természettel; meztelenen = tisztaság r s ártatlanságban jártak; Istennel beszélgettek — Isten akaratát, szavát minden megerötetés nélkül érték, haliák, mert lelkök világa még nem homályosult el, 's abban az istenvilág fénylett; de engedetlenségök miatt onnan kiűzettek = a' harmónia önmagok, Istenök 's e' világ közt fölbomlék, szellemi erejök meg­gyengüle, lelki világuk homályosabbá lön; álla­tok bőrébe kelle öltözniök — az anyagiság a' szellemiség fölé libbent, a' rosz szenvedélyek ár­jai elözönleni kezdék őket. Az elhomályosult, a' természet hatalma alá jutott emberi nemzet mi­nél tovább esett a' paradicsomtól, annál nagyobb tévutakra vetemült. Keresé Istenét, érezvén azt magában, hogy ö nem csupán a1 föld porából va­ló sár,de már csak itt olt egykét, hitben erős egyén ismeré azt, a' nagyobb rész nem találá öt, 's té­vedésében a' gyenge ész pislogó lámpájánál fogva annak munkáit összezavarván magával a' terem­tővel, mert azok valóban isteniek, fetischimádóvá lön. Hallá szájhagyomány után, néhány milly fönséges ember lakozott egykor e' földön, de azo­kat ö, a' nagyon elfajult, őseinek többé nem is­merhetvén, álistenekké tevé, bálványokban fa­ragá ki, részint, hogy el ne felejtse, részint, hogy imádhassa. Testi szeme előtt kelle állani a' moz­dulatlan képnek, mert lelki szemével az örökké­valót, a' szellemit többé nem láthatá. Pogány­ságba inerüle. Föl-fölébredt néha benne azon homályos öntudat, hogy ö égből való, 's az em-I berek mind testvérek, 's féltében, hogy a' hazát végkép el ne veszejtse szemei elöl, sem az em­bereket testvéreinek lenni meg ne tagadja, tor­nyot akara építeni, égig emelkedőt; de mivel azt nem szellemi, hanem földi anyagra alapítá, nem­hogy czélját el nem érheté, sőt inkább még job­ban elsodortatott a' világ hullámai által a' nyel­vek zavarába. Nem érték ezután a' közös nyel­vet, melly a" hit, szeretet, nem az Isten akara­tát, nem ismerék egymást testvérekül. Többé nem félt és szeretett, hanem rettegett 's czivakodott az emberi nemzet. Természeti, szellemországi tü­nemények mind rémalakok lőnek előtte. Támadt ugyan néha itt-ott egyes igen bölcs férfi, de av­vagy az is ki tudott volna-e bontakozni egyszerre a' pogányi, nemzeti előítéletek, babonaságok ho­mályából ? Isteni erőnek kelle leszállva megtes­tesülni, 's ott kezdeni a' munka fonalát, hol az elvesztetett, a' hitnél, melly éltet 's az égiekhez köt. 'S az isteni erő, az ige vala Krisztus, ki a' hitet 's ezzel együtt a' szeretetet föltámasztá. Ö a' mennyei lajtorja, mellyet Jákob láta, a" nagy torony, melly égbe ér. Az ö hite és szeretete a' fönyelv, mellyet ki megtanul, az Isten szavát megérti 's ráakad testvéreire. Azért sürgeti ö 's vele együtt az apostolok is annyira a' hitet, sze­retetet, hogy az idvesség elnyerését csak egye­dül ettől föltételezék. 0 az, ki által az állatbört levethetjük, az anyagiság kötelei alól fölszaba­dulhalunk, 's ismét a' paradicsomba juthatunk Hiszem, ha a1 kigyó meg nem csalt volna ben­nünket, a' megváltásra nem lett volna szükségünk, mert mi most nehéz, sokunk előtt majd megfog­hatatlan, akkor az könnyű 's világos lett volna. Azért jól mondja Oehler G. F. *) egy helyen: hominis natura ab initio ita fűit comparata, ut possit eliam non mori. Peccatum et mortalitas hominis necessitate quadam inter se conjuncta sunt. Milly nagy kár tehát a'szentiratot mythusz­nak keresztelni, Krisztus föltámadását, menny­bemenetelét, egész váltságát elvitázni! Nem más ez. mint az embereket, a' földhez amúgy is na­gyon hajlókat, a1 szellemvilágtól még jobban el­szakasztani, 's örök halál útjára vezetni. Nem hi­*) Comnieutationmn ad theologiam bibi. pertinentium pars prima, Stuttgart 1846.

Next

/
Thumbnails
Contents