Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

azokat is elvetni, 's az egész szentiratot mythusszá bérmálni. Eddig pedig abban hibáztak mindketten, hogy a' vizzel együtt a' gyermeket is kiönték. A' kristály-erősségű égboltozat megszüntetésével az örök élet, szoros Ítélet, jutalmazás is kétségbe hozatott; az angyalok rangkülőnbsége 's neve valótlanságának kitalálásával az angyalokat is eltagadák, vagy ha lételöket megengedik is, fölhelyezék 's bezárák őket a' csillagokba, hogy mi közük velünk, maradjon kiki maga körében ; 's mivel a' föld gyomrában sem ürt, sem elegendő helyet nem leltek a' boldogtalanok számára, a' poklot is agyrém-költeménynek | nevezék. 'S ezt cselekedni nem fölötte káros-e ? Mihelyt a' mennyország 's avvali összekapcsoltatásunk 's a' pokol hite odavan,a' testi szenvedélyek is azonnal neki szabadulván, mint Aeolus barlangjából a' kieresztett szelek, élettengerünk tükörét fölturják, 's ide 's tova csapkodják rajta úszó kis bárkánkat, vagy elverik azt a' szirének szigetéhez, hogy ott azoknak csábító kegyetlen ölükben test- 's lelkestől együtt elveszszünk,'s így az emberi társaság erkölcsi banquerouttot valljon. Mert csak nem kell azon hibás gondolatra vetemülnünk, mintha mi emberek az Isten, mennyország 's pokol hite nélkül is elég erőt találhatnánk magunkban az erényességre, a' legfőbb czél elérésére. Avvagy csak mythusz, vagy üres szó volna-e az, hogy első szüleink paradicsomban valának, de vétkök, engedetlenségök miatt abból kiűzettek? Ki ezt annak tartja, az nagyon hibázik, helyes ítéletet az emberi nemzet mostani sorsáról hozni, Krisztus váltságának érdemét méltányolni nem képes, az embert istenemberré keresztelvén isteníti, hogy vak önhittségében ördöggé legyen. A' paradicsomkert nem mythusz, hanem első szüleink állapotának symboluma, egy olly kulcs, mellyel a' megváltás titkát fölnyithatjuk. Az bizonyosan azt jelenti, hogy az Isten kezéből kijött emberek tökéletes harmóniában valának önmagokkal, istenökkel 's a' természettel; meztelenen = tisztaság r

s ártatlanságban jártak; Istennel beszélgettek — Isten akaratát, szavát minden megerötetés nélkül érték, haliák, mert lelkök világa még nem homályosult el, 's abban az istenvilág fénylett; de engedetlenségök miatt onnan kiűzettek = a' harmónia önmagok, Istenök 's e' világ közt fölbomlék, szellemi erejök meggyengüle, lelki világuk homályosabbá lön; állatok bőrébe kelle öltözniök — az anyagiság a' szellemiség fölé libbent, a' rosz szenvedélyek árjai elözönleni kezdék őket. Az elhomályosult, a' természet hatalma alá jutott emberi nemzet minél tovább esett a' paradicsomtól, annál nagyobb tévutakra vetemült. Keresé Istenét, érezvén azt magában, hogy ö nem csupán a1

föld porából való sár,de már csak itt olt egykét, hitben erős egyén ismeré azt, a' nagyobb rész nem találá öt, 's tévedésében a' gyenge ész pislogó lámpájánál fogva annak munkáit összezavarván magával a' teremtővel, mert azok valóban isteniek, fetischimádóvá lön. Hallá szájhagyomány után, néhány milly fönséges ember lakozott egykor e' földön, de azokat ö, a' nagyon elfajult, őseinek többé nem ismerhetvén, álistenekké tevé, bálványokban faragá ki, részint, hogy el ne felejtse, részint, hogy imádhassa. Testi szeme előtt kelle állani a' mozdulatlan képnek, mert lelki szemével az örökkévalót, a' szellemit többé nem láthatá. Pogányságba inerüle. Föl-fölébredt néha benne azon homályos öntudat, hogy ö égből való, 's az em-I berek mind testvérek, 's féltében, hogy a' hazát végkép el ne veszejtse szemei elöl, sem az embereket testvéreinek lenni meg ne tagadja, tornyot akara építeni, égig emelkedőt; de mivel azt nem szellemi, hanem földi anyagra alapítá, nemhogy czélját el nem érheté, sőt inkább még jobban elsodortatott a' világ hullámai által a' nyelvek zavarába. Nem érték ezután a' közös nyelvet, melly a" hit, szeretet, nem az Isten akaratát, nem ismerék egymást testvérekül. Többé nem félt és szeretett, hanem rettegett 's czivakodott az emberi nemzet. Természeti, szellemországi tünemények mind rémalakok lőnek előtte. Támadt ugyan néha itt-ott egyes igen bölcs férfi, de avvagy az is ki tudott volna-e bontakozni egyszerre a' pogányi, nemzeti előítéletek, babonaságok homályából ? Isteni erőnek kelle leszállva megtestesülni, 's ott kezdeni a' munka fonalát, hol az elvesztetett, a' hitnél, melly éltet 's az égiekhez köt. 'S az isteni erő, az ige vala Krisztus, ki a' hitet 's ezzel együtt a' szeretetet föltámasztá. Ö a' mennyei lajtorja, mellyet Jákob láta, a" nagy torony, melly égbe ér. Az ö hite és szeretete a' fönyelv, mellyet ki megtanul, az Isten szavát megérti 's ráakad testvéreire. Azért sürgeti ö 's vele együtt az apostolok is annyira a' hitet, szeretetet, hogy az idvesség elnyerését csak egyedül ettől föltételezék. 0 az, ki által az állatbört levethetjük, az anyagiság kötelei alól fölszabadulhalunk, 's ismét a' paradicsomba juthatunk Hiszem, ha a1

kigyó meg nem csalt volna bennünket, a' megváltásra nem lett volna szükségünk, mert mi most nehéz, sokunk előtt majd megfoghatatlan, akkor az könnyű 's világos lett volna. Azért jól mondja Oehler G. F. *) egy helyen: hominis natura ab initio ita fűit comparata, ut possit eliam non mori. Peccatum et mortalitas hominis necessitate quadam inter se conjuncta sunt. Milly nagy kár tehát a'szentiratot mythusznak keresztelni, Krisztus föltámadását, mennybemenetelét, egész váltságát elvitázni! Nem más ez. mint az embereket, a' földhez amúgy is nagyon hajlókat, a1

szellemvilágtól még jobban elszakasztani, 's örök halál útjára vezetni. Nem hi*) Comnieutationmn ad theologiam bibi. pertinentium pars prima, Stuttgart 1846.