Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

szem ugyan, hogy kik a' szentiratot együgyű mondának nevezék el, ezt eltökélelt rosz szándékból tevék. Ok bizonyosan az ö nézetök szerint a' vallásnak, 's mivelödésnek akarának használni, az hivén, hogy a' csudák hite babonaságra vezet, pedig nem ugy van. Vannak ugyan becsempészett rosz dogmák is a' ker. vallástanban, de azon isteni, angyali jeleneteknek, mellyek a' föld és mennyország egymássali összeköttetésének bizonyságai, továbbá az ige megtestesültének, csudahatalma-, föltámadása- 's mennybemenetelének hite nemhogy nem árt az erkölcsiség- 's mivelödésnek, söt inkább ezeknek támasza. Miért hogy Sokrates bölcsesége nem nyert többséget, Krisztus tana pedig annyira elterjedt? Mert ö hozá legtisztábba az emberi nemzet ügyét a1

mennyel, mert az ö vallása figyelemgerjesztö, elragadó, azt nem ugy okoskodá ki, hanem csak azt beszélte nekünk, mit atyjától halla 's égből hoza le ; mert az az emberből szól ki, 's emberbe szól be, 's csak azáltal fölébresztetve érezzük magunkban, hogy bizony nem ugy kellene ám lennünk, mint vagyunk, 's milly fönséges lények lehetünk, ha atyánkkal összehangzunk. 'S azon vallások is, mellyek a' ker. vallás mellett elterjedtek, mind azért lőnek győzelmesekké, mert kisebb vagy nagyobb mértékben ehez hasonlók. Százszor elvitázhatják a' ker. vallás sarkalatos tanait, de mig az istenbirodalomból mindenestül ki nem szakasztanak bennünket, addig czélukat el nem érik; meglankadhat ugyan az azokbani hit, de idővel ismét föl kell ébrednie. Mindig boszonta, vagy inkább busíta azon állítás: ez és ez vallási szempontból igaz lehet, de bölcseleti, természeti, orvostani 'stb. szempontból nézve nem áll, képtelenség. Illy formán tehát arra volnánk-e kárhoztatva, hogy mit az iskolákban hazugságnak neveznek, a' templomban igazságnak prédikáljuk ? Arra, hogy a' keresztyén vallás 's a' többi tudományok egymásnak mindig ellentmondjanak? Oh! ez sokszorkeseríteengemet. 'Shogy is ne? hogy mit nagy nehezen építek, az mások által lerontassék ? vagy pedig elő se merjek állani avval, hogy én azt hirdetem, ki föltámadott, mennybe ment, a' nélkül, hogy ámitónak, tudatlannak ne neveztessem? De Krisztus vallása, közelebbről megtekintve, meggyöze arról, hogy az nem ámítás, 's hogy a' tudományok egymáshozi viszonya annyiban, mennyiben egymás szemébe hazugságot mondanak, jó nem lehet. Azon úgynevezett mythusz, hogy a' muzák nemcsak testvérek, mind egy apa 's anyától származván, hanem egyszersmind a1

legszebb és szeplőtelenebb szüzek is, eléggé bizonyítja, hogy a' tudományoknak nem egymás ellen, hanem egymásért, testvéreknek kell lenniök, 's a' tárgyhoz, mellyel foglalkoznak, nem pajkos, hanem tiszta szüzkezekkel kell nyulniok, hogy ámbár mind külön uton járnak, mégis mindnyájan egy közös czél felé törekedvén, közösen segítsék az emberi nemzetet a' föboldogság elérésére, melly egyedül a' vallásos szívnek az Istenhez minél közelebbi fölemelkedésében áll. Hm barátom! szóla nekem egyszer egy emberbonczmester, jó az önök vallása a' tanulatlanoknak, de nekünk ! mi tudósak meg biblia! mint ég a' földtől, annyira távol állunk egymástól. Mi az a' lélek? Mi elég embert bonczolunk, de azt az önök lelkét sehol nem találjuk. Mennyország, meg pláne pokol! Ej! nem is akarom hallani. 'Slátám, milly szánakozva pillanta rám együgyüre, 's viszont én is rá-rápillanték magas homlokára, szánakodván rajta, hogy ö szánt engemet. Pláne pokol! Hiszen meglehet, hogy csalódom, de ki tudja, ha a' természettannak is nem kell-e nem sokára bevallania, hogy az van, pedig épen ollyan, millyent maga Krisztus már régen taníta, t. i. a' kivül való sötétség Máté 8, 12. Belől és kivül lehetünk e' világalkotmányban. A' belől jelenti magát a'lakhelyet vagy csillagot, a' kivül pedig az ürt egyik égtesttöl a' másikig. Világosság, élet 's öröm csak a' hajlékokban, a' csillagokon van, ezeken kivül azon szörnyűséges űr, melly egyiktől a' másikig 's így az egész világon elterjed, merő sötétség. Földünktől is kifelé már 30 ezer lábnyira, mint a' léghajósok mondják, szörnyű fekete az. Magunk is, ha tiszta, de sötét éjjelenkint föltekintünk a' csillagözönbe, nem látunk azon kivül mást, mint koromfeketeséget, mellyhez hozzá tudván a' síri csöndet, melly ott uralkodik, elgondolhatjuk, millyen hely lehet az. Ez nézetem szerint a' külső sötétség, hol leszen sírás, fogaknak csikorgatása. Azon ellenvetés, hogy a' pokol hite a' tiszta moralitas akadálya, nem nyom semmit. Habár meg kell is engednünk, hogy az sokakat csak félelemmel telt be, 's csak az által kényszerít a' bűnök távoztatására, de eltagadása százszorta több roszat szül. Lám hiszen mekkora már a' hitetlenek serege, 's mutassuk meg az erkölcsi gyarapulást ? Nemde inkább minél nagyobb valahol a' hitetlenség, annál nagyobb ott a' bűnökre hajlás, 's azokbani vakmerő bátorság ? Hadd féljen, a' ki fél, a' félelem is sok ezereknek használ, kijózanítván őket részegségök-, bolondságukból ; az igazak bizonyosan nem rettegnek. Inkább azt tapasztaljuk, hogy a' példás életűek, kikkel találkozunk, többnyire mindnyájan hiszik a' jövő jutalmazást 's büntetést, 's még sincs cselekedeteikben kényszer; távoztatják a' bűnt. mert abban nincs kedvök, 's követik a' jót, mert azt szeretik. Pokol hite ugy el nem maradhat, mint a' mennyországé. Hasztalan beszéd az, itt a' mennyország, itt a' pokol. Igen! itt van mindegyik kezdete, mert a1

mint itt végezzük, ugy kezdjük a' síron túl, de ezen föld magában, hogy egy közember kifejezésével éljek,menny országnak bizony igen rosz, pokolnak pedig nagyon is jó volna.