Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-20 / 8. szám

látja, milly kevésre becsülik azt odafön, bizony ö is vagy kételkedni kezd annak értéke felöl, vagy egészen megszűnik iránta pielással viseltetni. 'S mi ennek következése ? Nem a' ker. vallás bitele 's tekintélyének sülyedése-e? Az ember szereti hinni, hogy azon forrás, mellyből vallása merítetik, szent, isteni eredetű. Mihelyt ezen hite ingadoz, vagy enyészik, azonnal ingadoz, vagy enyészik vallása iránti bizalmával szeretete is. Ha tökéletlen, vagy mondával teljes az, mellyből számára a1

tudnivalót, serkentőt, vigasztalót, erősítőt szedegetik, kinek kellene az, mit abból szedegetnek ? Nem bizonyítja-e ezt a' tapasztalás ? Nem azt vetik-e a' vallásmegvetők a' ker. hit iránti tiszteletlenségük okául, hogy hiszen mennyi a' bibliában 's ennélfogva az egész ker. tanban a' hihetetlen, miveltséggel. okossággal össze nem egyeztethető ? Koránsem akarom azt mondani. hogy a" bibliát vizsgálnunk ne legyen szabad, ezt ha újra ránk parancsolnák, sem tudnók megállani. Az embernek nemcsak joga, de szüksége is van, ha hír hozzávaló képességgel is, megvizsgálni, jó, üdvös, hihető-e az, mit vallania, követnie kell? Ugy! de mikép férhet e' kettő, kritika 's biblia össze, miután az emezt szentségéből egészen kivetkeztetvén, jámbor mythusszá alacsonvítá le ? A' tapasztalás eléggé mutatja, hogy ezek egy fedél alatt többé nem lakhatnak, egyiknek vagy másiknak hallgatnia, vesznie kell. Semmikép ! Sem egyiket, sem másikat nem lehet föláldoznunk. Eszünket megtagadni, ha lehetséges volna is, nem lenne tanácsos, szentirat nélkül pedig a1

ker. vallásnak nem lenne alapja, *s mint illyennek össze kellene roskadnia. Nincs tehát más hátra, mint bevallani azt, hogy a' kettő közöl valamellyikben hibának kell lenni. Én a1

kritikában találom a' hibát, nem azért, hogy kutat, bírálgat, hanem . mivel azt nem ugy teszi, mint tennie kellene. A' kritikának a' szentirat birálgatása körül kettős mértékkel kellene forognia, ha azt 's vele együtt a' ker. hitet megdönteni nem akarja. Egyik véges vagy természeti, másik végetlen vagy szellemországi, vagy más szóval, megkell előbb, mielőtt annak vizsgálásához fogna, győződnie a' felöl, hogy e' földvilágban nemcsak természeti, érzékiségeinkbe ötlő, hanem földöntúli, mennyei események is adták 's adhatják elő magokat, hogy a' szentiratban léleknyelv is szól, mysterium, — symbolumban fejezve ki magát. Eddig a' rationalisták abban vétkeztek "s a' mythikusok azért hasonlottak meg annyira a1

bibliával, mivel abban mindent természeti utón akarának megfejteni. mindent a1

mostani miveltség, philosophia szemüvegén néztek, mi ezeknek jelen állásához nem illett, azt félremagyarázák, vagy a' mondák országába utasítók. Pedig ki merné állítani, hogy a1

19—ik század az emberi nem életének már 50-ik esztendeje ? hogy a' bölcselet, melly már anynyiszor változék, 's az egész tudományosság a' kifejlettség korát elérvén, biztos vezetőink lehetnek megítélésében a'szentiratnak, melly nemcsak véges, földi eseményeket foglal magában, hanem a' nagy szellembiralomba is belevág, mellyet ugyanazért én ugy tekintek, mint egyedüli hírmondót a mennyeiekről, \v kapocskönyvet az érj és föld közt. Talán nem eléggé világos, mit értek a1

véges, természeti mérték alatt. Értem az alatt azon magyarázási modort, melly szerint a' paradicsomkert voltját eltagadjuk , mivel azt szemeink-, lábainkkal keresvén, nyomára nem akadhatunk ; el a' Jordánban keresztelkedő Jézusra szállott szent lelket 's a' szózatot : ,,ez az én szerelmes fiam, kiben megengeszteltettem," mivel így okoskodunk : milly sz. lélek volna az, melly galambbá változhatnék, 's ide 's tova röpködhetne? 'S a' mennyből ha szólhatna is az atya, nemde isteni nyelven kellene ezt tennie, mit pedig ember meg nem érthetne? Az emberi szólásra pedig avvagy illyen szájalkat nélkül, millvénnel mi bírunk, alkalmas volna-e ? Es oda megyünk Tábor hegyére, 's látván ott Mózest. Illyést. Krisztust. azonnal elővesszük a'véges mértéket,'s nézzük ezt, nézzük azokat szemre fejre. Mózes ! Illyés! hm! mit akarnak ezek itt, kik már régen elhordák sátoraikat e" földről? Mértékünk csak az élőkre szól, nem pedig a' holtakra is! Krisztus pedig fényes arczczal. mint a1

nap, 's olly hófehérségü ruhában, millyent földön senki nem készíthet? Márk. 9,3. \S ismét isteni szózat : „ez az én szerelmes fiam, öt hallgassátok?" Különös! ez így nem történhetett! De tudom már, mit jelent az egész tünemény! Ama két férfi kétség kivül Krisztus titkos tanítványai, baráti. kik Nikodemuskint éjjel jövének hozzá; a' fényesség a' kelő napnak sugarai, mellyek oda a' hegy magasságára, hol Jézus álla, lövelvén. a" hótömegben megütődve erre visszavetődtek : a* szózat pedig a' két férfiak valamellyikeé, mellyet egyikök. épen indulóban levén, az alantabb helyen tartózkodó három tanítványhoz intéze, inteni akarván őket, hogy tanítójokat ezután még jobban higyjék messziásnak lenni, Az egész tünemény tehát természeti esemény, csak az álmos tanítványoktól értetett félre. ..Micsoda?" kiált a* mythikus. megakarván a' biblia szentségét menteni, „hiszen így egészen kiforgatod az évangyéliom értelmét!" Tehát hiszed, hogy a' megdicsőülés ugy történt, mint előadva van? „Nem." ..Tehát?" „No te együgyü! tudd meg, hogy a' szentiratot ugy kell hagyni, mint van, mint azt maga a" közlő veszi: de mivel azt magam sem hiszem. hogy Krisztus valaha ama hegyen, vagy akárhol másutt, megdicsőült volna — mert én is tanultam philosophiát. — azt pe-