Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

cseppet sem meríthetett, most 250 vftokat, öcscse szamára tőlem felvett. Hogv pedig ,

/2

évvel utóbb az egész tömeg mind mennyiségére, mind biztosítására nézve tökéletes rendbe hozva lön, erről az 1847-ki martius utoljáig elkészített 's a' nemes megye által, hűségemet magasztalva, helybenhagyott számadásom bizonyságot teszen. Ezeknek elösorolását Szabó tanár urnák a' Stelczer-tömeg kezelése ellen általánosságban irányzott mérges lehellete, melly becsületemet azok előtt, kik jellememet nem ismerik, könnyen bepiszkíthatná, —- szükségessé tevé. Térjünk most már a'megbiráltatni kért tárgyhoz. — Szabó tanár űr azt állítja, hogy a' tőlem felvett 250 vftok nem a' kezdendő, hanem az elmúlt iskolai évre adottaknak tekintendők, mert — úgymond — a' szorgalomdíjak csak akkor osztathatnak ki, midőn márjtudathalik, ki legyen arra érdemes. — Hogy ö az ügyet illy színben adja elő, az egy tanárhoz nem igen illő ravaszságot tanúsít. Ugyanis: jól tudja ö azt, hogy a' végrendelö úr a1

hagyománynak jövedelmeit nem ösztöndíjakra, hanem „egy vagy több árva jó talentomu, tehetség nélkül szűkölködő győri liunak nevelésére 's taníttatására" szánta. Mikor kell hát a' segedelmet kiszolgáltatni, elölegezve-e az év kezdetével, vagy az év bevégeztével, midőn már a' szegény tanulónak bőre csontjához száradt 's testéről a' ruha leszakadt ? Lehetséges volna-e tanszerek nélkül illy szegény árvát tanítatni; ezeket pedig nem az évvégével, hanem kezdetével kelletik beszereznie, — ezt tanár úr tudhatja. — Ennélfogva az általam adotl 250 vftok az 1846—ki tanévre elölegezetteknek tekintendők, a1

mint hogy a' tanár úr nyugtatványa illy értelemben is szerkesztetett. De végre az elmúlt évre adottnak azért sem tekintethetik, mivel a1

tömeg, a1

mint mondatott, csak gondnokságom kezdetétől, t. i. 1846-ki májustól veszi rendszeres állását, az az előtti tömkeleg valamint az előtt 15 évekig, ugv az 1845-ik évre sem adott gyümölcsöt, mellyel tanár úr olly igen nagy mértékbeni szomját csillapíthatná. Ezen, becsületemet és a' n. megyének tekintélyét is mentő feleletemet azon figyelmeztetéssel fejezem be, hogy Szabó tanár úr, kinek sértéseire most már két helyen 's kétizben feleltem, a' tri— plicára okot ne nyújtson, mert ez még fájdalmasabban fog reá hatni, mint a' mellyel első megtámadására adni kénytelen vollam. —Györdecemb. 17-kén 1847. Zathureczky Sámuel, több megyék táblabírája. IRODALOM. Magányos Áhítatosság Oltára. Imádságos könyv evang. keresztyének számára. Készítette Pálfy József, Nagy-Geresdi ev. lelkipásztor. Sopronban 184 7. Ára 30 kr. p p. 16-rét. 128 lap. Ha ezen kis könyv ismertetését azon kérdéssel kezdenök, mi minden kívántatnék egy olly könyvben, mellyböl a' népnek buzgólkodnia r

s ájtatoskodnia kell: ugy aligha a' lana caprina-ig nem menne a" vetekedés, mert itt ennek ez, másnak amaz volna véleménye, a' mint e' vagy ama szempontból indulna ki. Azért legjobb illy könyveknél csak azt kérdeni: millyen az, a1

mit nyújt? 'S már itt örömest bevalljuk, miként mi e1

könyvet becses ajándéknak tartjuk 's nagyon alkalmasnak arra, hogy fellelje benne az imádkozó nép azt, a' mit keres. Nyelve egyszerű, tiszta, távol azon, tudja Isten, a' pogány poesis melly berkeiben tépett virágos kifejezésektől, de annál gazdagabb a' szentírásból merített szólásokkal, mi népre, nem népre egyiránt üdvös hatást gyakorol ; itt-ott inkább száraz, de ritkán annyira, hogy egy magasabb kenet rögtön ne váltaná fel. Ha volna némi kifogásunk ellene, az abban állana, hogy míg az Atya és gyermek közötti viszonyt végtül végig feltaláljuk benne,'s örömest halljuk a1

magzatok— a' halandók bizalomteljes fiúi és leányi ragaszkodását az Atyához, ritkábban leljük Jézust a' közbenjárót az Atya és a' magzatok között. Isten segítse szerzőt 's engedje megérnie, hogy minél többen merítsenek üdvei, vigasztalást és erőt imádságaiból! Marc. Aurél. Antoninus Elmélkedései XII. könyvben. Görögből fordította Per 1 aky Sándor. Pest, Trattner-Károlyinál. 1 847. 1 2-rét. VI. és 189 lap. Alig emlékezem, hogy ezen, minden lárma nélkül megjelent munkáról a' lapok szólottak volna. Hihetőleg mivel a1

szerény szerző nem lármát ütni, hanem használni kivánt. A1

munka eredetiét nem birván, a' fordítás hűsége vagy hűtlensége felöl nem ítélhetek. De annyit mondhatok, miként Marc. Aurél ezen könyvét, mihelyt gyermekem oda jutand, hogy eszmélni tisztán tud 's magával számot óhajt vetni rendeltetése felöl, azonnal kezébe adom, melly az életbölcseségnek — ugyan hányan dicsekedhetnek ezzel ? — a' legnyájasabb, csaknem enyelegve és kézzel foghatólag oktató mestere. A' fordító úr forró köszönetre kötelezett mindnyájunkat, kik az illyeseket becsülni tudjuk, e' munkája által. Minél jobban terjednek a" realék, és méltán: annál szükségesebb a1

humaniorákat is mivelnünk, 's ha szerző úr e' részben tovább is kész leend magyarul léptetni fel előttünk a' humanitas nagy mestereit, a' helleneket: bizony üdvös dolgot teljesítend. Ti pedig nevelő és szülő urak és asszonyok! szerezzétek meg e* munkát, inellynek ismertetése se megrendelve, se beküldve nem volt, hanem saját lelkem ösztönzése íratta azt velem. « *