Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-14 / 7. szám

Kövesd meg az urat: Örök, mindenható atya Isten! a' te szent fiadért, a' Krisztusért, hálát adok, hogy nekem megkegyelmeztél,és az akolba behoztál, bocsásd meg minden bűneimet, számlálj a' te hiveid közé, adjad a' te szent lelkedet, a' kit megtarts én bennem. Amen. Ti is, hivek, keresztyének! a Krisztus nevéért megbocsássatok, és az úrnak én értem hálákat adjatok, és könyörögjetek, hogy a' sátánt reám ne bocsássa ! Hogy Révay Miklós, magyar irodalmi régiségeiben, Ihász Péter munkáiról nem emlékezik, az az oka, hogy ezek Jankomch Miklós úr gyűjteményében — honnan ö régiségeit szedte — még 1802-ik évig meg nem valának ; azonban lehetett más oka is, mert e' predikátziók sok helyen olly nyersek, és tenyerestalpasok, hogy nem mindegyik-szabású olvasónak jő kedve velők időt tölteni. Ihász Péter munkáit ajánlom mindennek, ki a' XVI. század második felében virágzott magyarsággal megösmerkedni, 's azt megmaradt legtisztább forrásából meríteni akarja. Ö mindjárt legelején élt a'reformatiónak, munkássági köre 1550= 1565 közé szorúl,'s alig foghatja meg az ember, hol vette ö, abban az időben, ama tisztaságot, ama correct irmódot, melly munkáiban olvasható, ha kivált öt az a' tájon élt nevezetesebb magyar írókkal összehasonlítjuk. Még 1541-ben Abádi Benedek újszigeti bibiiáját gothbötükkel nyomatá; kettős bötük, és c. a' szó végén sehol elő nem fordulnak, — a' g. és t. és több mássalhangzók után többnyire ott nyögh a' h. bötü. — Gallus Anaxius*) 1558. nyomatta ki predikátzióit, igaz hogy dunántúl Ovárott. Még itt a' es kettős betű helyett mindenütt eh van, a1

z bötü goth alakban jelenik meg mindenütt az s. után sat. Ihász Péter már 1561-ben — mert a' Mennyei Jelenésekről irt magyarázata hibásan van 1556. évre írva — a' kettős cs bötüt kivéve, melly legfiatalabb kettős bötüink között— mindegyiket használja, — eh. nála már nincs, 's az y bötü használásában igen mértékletes, legmértékletlenebb pedig az i és j bötük egymáshoziraggatásában.A'^y.^-vel van nyomva, melly fölött vonás áll lágyító hangjelül, m és n gyakran kihagyatnak, de helyök fölött horgas vonal van, ö és w-ben a' pontok helyett kis c látható. Legyen itt elég ennyi Ihász Péter helyesírásáról; nyelvéről, grammatikájáról nem szóllok, mert én a* bires Vossiusokat, Scaligereket, csak csodálni tudom, de követni egy nyommá, egy tapodattá sem bírom. Van azonban néhány igénytelen észrevételem a1

közlött agendára. *) Bod Péternél Huszár Gál. Jelen munkája azonban ott megemlítve nincs, hanem említve van Bullingerhez irt levele, mellyben sok érdekes dolog Yan megírva. D. í. Az eIÖbeszédben nem állhatja meg az ember mosolygás nélkül, mikor a szegin debreczeni káplán a nagyságos asszonyoknak mennyben paszomántos- aljú rokolyákat szabat, jutalom fejében.Azonban itt szinte bámulni lehet Ihász Péternek helyes tapintatát, kinek nőkkel levén dolga,a' mennyei ruhatárt nyitja meg elöttök, a' mi csak olly természetes dolog, mint mikor a' tudomány búvárai előtt a1

mennyei könyvtárt nyitogatják, s azzal biztatják őket, hogy majd ott az ég nagy könyvét forgatják. 2. Az agendák, bár predikátzió-alakban jelennek meg, azért egyszerű rövidek, 's az egy kiátkozást kivéve, sokkal egyszerűbbek, mint mai sujtásos egyházi szertartásaink. — De ezen nincs miért csodálkoznunk, mert, sokaknak állítása és izlése szerint, a' nagyon meztelen és kopasz reformált egyház gerinczére ideje volna már új czifra takarót vonni. 3. A' betegekkeli bánásból világosan látható, hogy kivált a' halálra vált betegnek nem adták fel az úr-vacsoráját 1560. táján. Es igen helyesen! Nálunk a1

kenyér és bor alanyilag is csak kenyér és bor, 's az, mint kenyér és bor, senki fiának lelkét nem táplálja az örökéletre. Hiszen adják azok, kik a' kenyérben, alatta és fölötte, egyebet is tisztelnek, és ezek igen helyesen teszik. Bár ha kedvem volna tölök megkérdezni, mit tennének ollyan esetben, millyenben mar kétszer valék? mit tennének, mikor a' görcsök alatt összerándult a' beteg, -v Vagy miként adhatják fel a' nehéz betegnek azúr vacsoráját, ki az előtte álló papot sem ismeri, figyelme egy okos gondolatot sem bir meg? — 4. A' betegnek vallatásában kis híján szóról szóra ott van a1

három szokott kérdés, mellyet én is fel szoktam tenni a* kenyér és bor osztása előtt. E1

kérdések tehát tiszteletreméltó maradványi reform, egyházunknak. — 5. A' miatyánk nem jő elő mint egy különálló formula, hanem a1

szent agendának mint egy alkató része, ugy olvad bele a' szertartásokba 's a' t. Van még Horhi Ihász Péter uramnak egy igen nevezetes munkája, mellyböl én a XVI. századbeli reformált egyházak külsőségeit a1

tiszántúli részeken kiegészitni szándékozom. Czíme a munkának imez : A Debreezembe öszve gyűlt keressztien praedi— katoroknac, igaz és szentírás szerint való vallásoc. 1567. 1. Az egy való istenségről. 2. A' szent harornsagrol. 3. A christus való istensegeröl es hogy öröktül fogua született Istennec fia. 4. Az szent lélec való es egyenlő es imadando istensegeröl. 5. A közbeiarorul. 6. A bün okaijrol. 7. A lelkeknec itelet előtt való heliekröl. 8. A Papa szörzessinec — megtagadásáról. 9. Az anya szentegyház beli éneklesekröl, es egyeb rendtartasokrol. 10. A tanitoc öltözetiröl, a templomokrol, auagy a gyüleközet helyeröl. 11. A választásról. 12. A szabad akarat ellen. 13.Az christus teste ételéről,es ielea Yoltarol. 14. Az vr vacsoraia keniereröl. A temetes helyeröl-Lássunk az éneklésről. Az Isten lelke az egyházbeli keresztyének között vaíé szép énekléseket ez okokkal bizonyítja. Első: mert a\ negyedik parancsolatban az Úr azt mondja : megszentöld innépét. A' keresztyéni éneklések, istentisztelet, dicséjret és hálaadás hát szükség és méltó lenni a1

keresztyének között. Sz. Dávid is ugyan parancsolja : minden népek éneköljetek az úrnak sat. — Másik : Sz. Pál Eph. 5. ugyan parancsolja, hogy hymnusok, psalmusok, és lelki énekek által dicsérjék az Urat, sőt ugyan azt mondja: Ena' gyűlésben éneklek lehellettel, szóval, éneklek ugyan értelemmel haszonra é» épületre, nem ugy báálok, mint a' Bál papjai ríkatják, — Harmad. A' Christus, prophéták, patriarchák éneklettek.,