Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-14 / 7. szám

hogy elmondjam. A' jó szándékról mindkettőnk­nél meg lehettek győződve, valamint ők, — és az működésem legszebb eredménye, nem más okért és nem kivülötök levő rugókért tanulnak és gya­rapulnak, hanem egyedül ön-magokért, lelkűk­nek az eszméletre ébredtsógénél fogva : ugy vi­szont, én részemről, épen nem magamért hozám fel a' mondottakat, hanem az egésznek üdve, az egésznek javáért. A' magot hinteni kell, még ak­kor is, ha nem szedendjük gyümölcsét. Az embe­riség javára elhintett mag mindig Isten földébe esik, és Isten öntözi azt. Keljen-e már elébb ki vagy utóbb? de kelni fog. Igy öntözze Isten e' sarjakat is legjobb áldásával! áraszsza áldását in­tézetünkre, és érlelje a' benne fejledezendö ifjú­ságot a' haza és az emberiség legjobb gyümöl­cseivé ! Elmondám. Dr. Teichengraber Lajos. E jK y ti á z i régiségek: Magyar prot. egyházi szertart«i*í#k. ' i (Folytatás.) ' í. fi { • n : ) i r > ' J l ' ' Acki atkozasnac igaz moggia. *) viriw M.ntíiítal 5 1 v» j A lelki ostor, a kivel a keresztyének büntet­nek, három: Első depositio,mikor valami vétkei­ért, a' ki kisebb vétek 's nem igen szarvas, a' tanítót vagy egyéb személyt, egy ideig, tisz­titől levonszák, vagy bíróságáról, hogy piron­kodjék. Mint Isten Dáviddal cselekedék, ideig levoná székiből. Markos Jánost leveték tisztiről, 's meg elövevék. Másik az excommunicatio, mi­kor a' tanítót, vagy az hallgatók közöl valakit, az egész keresztyéni gyűlés egy akarattal, egy lélekkel, vagy szarvas bűnökért, mint gyilkosság, paráznaság, részegség, attya, annya, fejedelme nem tiszteléséért. Harmadik, mikor az harag edé­nyét, a' kiket Isten veszedelemre proscribált és formáit még régen, — mi is Istennel pronunciáljuk azokat kárhozat fiainak, a1 kiket soha be nem vesz­nek, mint anathemákat, mint Istentől örökre el­szakadtakat, mert soha meg nem térhetnek és a' kiket örökké megátkozott. 1. Tim. 1. 2. Igy excommunikálj: Vasárnap, mikor az egész gyülékezet együtt vagyon, mondjad : Atyámfiai! ennek a' személy­nek illyen vétkei vannak : részeges, hamis-hitü, parázna, gyilkos, isten-káromló, megtagadta Is­tenét. Azért Krisztus Jézus nevében és hatalmá­ban, kivessük az engedetleneket, haragosokat, a' *) Az eddig közlöttekböl eléggé megismerkedhettek olvasóim a' 16. századi irmoddal: a'kővetkezőket jelen Írásmódunk szerint közlöm. Talán több éldeletet nyújtanak. D. J. kik keresztyén szín alatt czégéres bűnben élnek. Azért e' Gált, Katit, a' sz. háromság nevében, Krisztus hatalmával vessük ki, és űzzük az úr országából, az ö lelki kenyerétől, az Isten igeje hallgatástól, mint ó törvénybe, hogy ugyan nem bocsáták a1 gyűlésbe, az áldozatra azokat, a' kiket kirekesztettek. Ha Isten országából kiment és az, ördöghöz adta magát a' bűnnel, mint Adam, lássa már mi ízű a' bün, az ördög országa és birodal­ma, a' törvény átka alatt lenni. Azért mindaddig mig nem igazán megtér,az urat és az ö anyaszentegyházát meg nem engeszteli, átkozott legyen ! birja és gyötörje öt a' sátán 1 — Az Isten igéjét ne hallhassa, a'gyülekezet helyére ne jöjjön. Véle se egyetek, se igyatok, nyájas­ságtok vele ne légyen, — Sz. Pál mondja. Sz. János is. — Néki se köszönj, mert azok is ollyan bűnösök, kivettettek, átkozottak legyenek, a' kik ! pártját tartják. Ha penig látjátok megtérését, siralmát, jám­bor életét, könyörgését az ö vétke megutálását, és hogy kívánja a' mennyei kényért, az Isten ke­gyelmét, egy vagy két hét után nekem megmond­játok, ón is meglátom, ez után megoldjuk, kive­gyük a' sátán kezéből. Ezt ne hagyjátok, ételt adjatok neki, italt is a* testit; de véle ne egyetek. Ha penitentiáját látjátok, vigasztaljátok élete jobbítása után, mint Sz. Pál cselekedék (2. Kor. 1.) a'paráznával; söt parancsolja is (2. Thess.3.) hogy a' ki megtér, nem vakmerő, nem marad meg a bűnben, mint atyánkfiát ugy tartsuk. — Rossz mód az, hogy távul üljön a' predikáczión, mosdat­lan, mezétláb, zsákba, borzas fővel. Ugyan se távul, se közel ne hallja. 1. Kor. 5. 6. — <r i V) '11" ,Hfifl 4> 'fiTt Mikor beveszed igy tégy : Ez mi atyánkfia vétett vala, de Isten meg­kegyelmezett neki, mint a'tékozlo fiúnak az atyja. Az atya, szerelméből, fiáért sz. lelkével ez el­veszett tékozló fiat, megtérítette, haza jött, az akolba behozta az úr az elveszelt juhot. Az ö ri­hes, sánta, vak bűneiből meggyógyította, a' kinek jegyeit az ö böjtit és alázatosságát, az az, jámbor életét, hitit jól látjuk. Vegyük be azért mint atyánkfiát, adjunk hálát azért, hogy Isten megté­rítette és mint az angyalok örülnek a' bűnös ember megtérésén, mint Sz. Pál beveteté a' paráznát, mi is oldjuk meg bűneit, terhét, kivül bizonyság sze­rint, jegy szerint bocsássuk meg bűnét, mert Isten megoldozta belől: könyörögjünk, hogy minket e' féle bűnöktől ö véle egyetemben oltalmazzon, rontsa el bennünk a' bün, a sátán, a'test, a' világ uraságát, — ne bírjon a' bün, hanem mi birjuk a* bünt, tartson meg az igaz hitben. Mi atyánk ki vagy. — Atyámfia! a' Jézus Krisztus nevében, én tené­ked az anyaszentegyház előtt hirdetem bűneid bocsánatját, 's bizonyságot teszek, hogy Isten megbocsátta minden bűneidet.

Next

/
Thumbnails
Contents