Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-02-14 / 7. szám
Ibi 16&. inkább elérhető szigorú lanosztályi és tanfolyami censurák által ? A' mi vizsgálataink határkövek ugyan, de feljebbléptetési feltételek nem. Mi minden évben egyszer léptetünk feljebb, és vizsgálatot kétszer tartunk. Es ha ismét feljebb léptetünk, nem járunk el e' feljebbléptetés dolgában érdemileg, hanem csak az egyegy osztályban töltött idő szerint. Az érdem szerinti feljebbezés visszamarasztaltatást is ismer : de mi ezt vagy épen nem, vagy csak igen ritkán, és igen kényesen gyakoroljuk, és nem is gyakorolhatjuk máskép. Tehát a' mi vizsgálataink, legalább eddig- elé, még nem feljehbezési-czéluak, mert hazánk tanodáiban, nem annyira a' tanulmányokbani haladás foka, mint inkább az azokra fordított és az azoknak tanosztályaiban töltött idő szokott tekintetbe vétetni. Itt is, mennyi még a' javítandó, mennyi még a' tanodák teendője! De feltéve, adjuk meg vizsgálatainknak a1 feljebbléptetési czélt, — kérdem : vájjon ki fogja rövid, nyilvános, ünnepélyes, némelly esetben netalán szándékosan az ámításra kiszámított vizsgálat adatásából merni a' növendékeket megítélni, hogy ki mehessen feljebb, ki nem ? Biznók inkább ezt is a1 tanítók lelkiösmeretére. tisztökbeni eljárásának hűségére, — biznók az intézet tanítókarára, és biznók ezekkel egyetemben az intézeti elöljáróságra, és fogadom, hogy illy eljárás mellett tanodáink, mind tanulmányi, mind nevelési tekintetben, sokkal inkább teljesíthetendik a1 kor tudományi és erkölcsi igényeit. Hogy hazánkban a? tanodák roszaknak mondatnak, annak ők magok okai. Mert ugyanis hány tanoda van széles e hazában, és hány tanító, a' ki az elfogult szüle ohajtatának, miszerint fia mentől elébb fussa végig az osztályokat, ne veszítsen időt — mert vesztett időnek nézik a1 tanodában töltöttet, — és végezzen mentül elébb, és esküdjék fel és lépjen az életbe, és — és — hozzon éretlen gyümölcsöt a' hamar érlelt növény; — hány tanoda van, mondom, és hány tanító, a' ki az illy szüle kivánalát még maga is nem gyámolítaná és kivitelét elő nem segítené ? A' természet megtartja tavasz, nyár és ősz szakát és megboszulja az e' gátokon áttöröt : de az ember egyszerre kiván élni tavaszt és nyarat,& mentől ha marább — őszülni. Korunknak és mostani fejlődésünknek egy nagy tévedése, hogy ne mondjam, bűne fekszik ebben, a' mellynek gyökérszálai lemennek a? tanodák vizsgálatáig, és a1 vizsgálatok átléptetési czéljáig. De mig ezt tanodáinkban valódilag életbe nem léptetendjük, mind addig, bizony csak mi is egyik forrásául szolgálandunk korunk e' vétkének. De végre — engedjétek még megérintenem a' mi nyilvános vizsgálatainknak utolsó czélját, azt t.i., hogy e' vizsgálatok az egész nagy közönség irányában arra szolgáljanak, hogy általuk a' tanoda iránt érdek ébresztessék és pártoltatás eszközöltessék! A' ki adakozik, látni akarja,hogy mi czélra adakozik; látni akarja adománya gyümölcsét; látni az anyagi tökének szellemi kamatját. 'S ezt kivánja különösen a' prot. ember, mert ö tartja a1 tanodát, ő viseli anyagi terheit, — ő tehát mindannyiszor és pedig joggal, látni óhajtja gyarapodtál, látni és Ítélni, ha érdemli-e a' tanoda a' bővebb adakozást? Ez igen szép és igaz, 's e' jognak elismerése igen isméitányos. De vájjon gyarapodlát mutatja-e a' tanodának, 's gyarapodtát a' nevelésnek, a' fényes nyilvános vizsgálat? Én részemről nem hiszem. A' melly alapító és pártoló hív a' tanodát eredményeiből kivánja megítélni 's e' szerint adományára méltatni vagy nem: az ollyan pártolót, először is, önmagára utasítanám, — hahogy netalán ö is azon intézetbejárt, — hogy ítélje meg, jó eredménye-e ö maga az intézetnek, vagy nem? Ha igen, akkor méltassék adományát nyújtania hálából; ha pedig nem, — még akkor is felkérném, hogy nyújtsa és pedig kötelességből; mert hogy az ö korában a' tanoda tán rosz volt, a' minthogy egyik gyümölcse rosz: ki tudja nem rejlett-e annak is alkoron oka inkább a' tanoda nem pártoltatásában, mint az ellenkezőben? Tettleges bizodalom és tettleges pártoltatás emelheti csak a' tanintézetet is, — adjuk meg ezt elsőben,és azután várjunk gyümölcsöket. De mi lehetne ez a' gyümölcs ? Egy félévig tanult növendéké? ki kevés leczkéjét a' hallgatók tetszésére akkor mondja fel jobban, a1 midőn folyásban, — vagy pedig, a1 tanodából már kikerült sarjak, a' mellyek az élet viharai közt szokták bebizonyítani, mi földből szivott légyen gyökerök nedveket? A' vizsgálatok legfeljebb is egy kis bokrétáját teszik az intézetnek, de még korántsem gyümölcsét. Itt a' folytonos virágzás szaka van még, a'midőn, igaz, hogy legtöbb napot, legtöbb meleget igényel a' növény, és földje legtöbb nedvet. De e' nap, e' meleg és nedv nem mutatkozhatik az illy nyilvános kiállítás által, — annak tettlegesnek kell lennie, — annak az életerőket kell hatványoznia, lehatnia a' gyökerek bajáig és ott segíteni; ós szaporítani a'tanítók számát, és új tantermeket nyitni, és gazdagítani a' tan eszközöket és gyűjteményeket *s a' t. 'S a' ki azt kivánandja tenni, annak nem gondolnám, hogy épen nyilvános vizsgálatra volna szüksége; az megtalálandja a' bajt e' nélkül is. Sőt inkább, nyilvános és fényes vizsgálataink nem láttatják bajainkat. A* mi illy dúsan virágzik, — szokás mondani, — mi baja volna ott a' gyökérnek? mi hiányoznék ott a' földnek ? mi a' kertésznek ? mi az urnák ? Én másként tudom és másként érzem. — De a' lejárt idő, és a1 ti türelmetekkeli visszaélés már hallgatásra int. Máskor, ha engedelmet adandtok, tán erről is szóiandok. — És most, vegyétek még köszönetemet, fiaim kihallgattatásáért; ők azt hozák és mutaták be, a* mit eszméletök, az én vezérletem mellett, termesztett : én azt hozám, a' mi szivemen feküdtv 7 *