Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

ndh Szabó úr ugyan azt mondja, hogy a' líelvetica Confessio ki nem űzte a' művészetet az isteni tiszteletből, 's ennek bebizonyítására következőket idéz belőle : „Verus templorum ornatus non constat ebore, auro et gemmis, sed frug-alitate, pietate, virtutibusque eorum, qui versantur in templo." Szép szólam, dea1

művészetre alkalmazva üres,'s magától eloszlik,—mert:frngalitas, pietas, virlutes s. a. t. sunt ornatus eorum qui versantur in templis, non autern templorum! Ezeknek anyagi díszre van szükségök. Továbbá : „sínt loca in quibus coeunt fideles honesta, et ecclesiae Dei per omnia commoda, Deligantur er^o aedes amplae aut templa." Loca honesta, commoda, aedes amplae. Mindez nálam még nem művészet 's legfelebb a' művészet egy ágazatának, t. i. az építészetnek, engedtetik ez által bizonyos .tér. Végre: „repurgenter tamen ab iis rebus omnibus, quae ecclesiam non decent." Hiszen épen az ;

itten a1 kérdés, quid decet, quid non ? Lássuk tehát quid deceat, quid non ? Szabó úr azt mondja : „ha templomaink külső, belső kellékeiről igazán akarunk Ítélni: helyes fogalmunknak kell lenni arról, mire valóké1

szent házak ?" Jó, de lám már itt különböző nézeteink yannak. Szabó urnák tudniillik a' templom nem egyéb olly épületnél, , mellyet az isteni tisztelet helyére kő- vagy más anyagból azért emelünk, hogy itt, mint lakó házainkban, a telő és falak az idő viszontagságaitól bennünket megóvjanak. Nekem a' templom több. Nekem az olly hely, hol a vallási eszmék a' művészet által külsölegesen kialakíttatnak 's így az érzékek világába mintegy bevezettetnek, 's benne megtestesülnek ; tehát áz öröknek kialakítása mulandó alakban. Nekem a' tempíom olly épület,,mellynek mint külsejére, ugy belsejére nézve isV mintegy homlokára van írva : ez az Úr házal 's, mellyben az áhítatos keresztyén lelkében mintegy viszhangzanak az Űr azon szavai : „old le saruidat lábaidról, mert a' föld, mellyen állsz, szent föld" 2 Mós. 3, 5. Én tehát szép templomot kívánok: „adjatok az Urnák, az ö nevének, dicsőséget, imádjátok az Urat az ö szent hajlékának ékességében;

í

Zsolt. 29, „Mindenek pedig ékesen és jó renddel legyenek ti köztetgV4

' 1. Kor. 14, 40. — Azt mondja Szabó úr,'hÓgy a' világ 6 ezer éves történetei tanúsítják, hogy a' templombeli ékességek ragyogó fénye, a' szentségeknek babonáig-űzött tisztelete, nem sokban különbözők a' vallástalanságtól. A1

hol sok a' bámulandó spectaculum^ 'stb. Ám igen; de ki mondta Szabó úrnak,hogy én bámulandó spectaculumokat kívánok? Higye el Szabó úr, én a' sok haszontalan brimboriumnak épen olly nagy ellensége vagyok, mint Szabó űr. Én valódi művészetet kívánok ! A' világ 6 ezer éves történetei tanúsítják, hogy ez mindig jó-hatású volt a' vallásosságra : sőt a1

pogányoknál is, a' rómaiknál, görögöknél és aegyptombelieknél addig volt vallásosság, mig a' művészet virágzott, 's ennek hanyatlásával a' vallásosság is sírba szállt. Sírba szállt, mert tökéletes igaz az, mit minap a' fuldai templom egy névtelen leírásában olvastam: „Es ist schon oft bemerkt worden, dass Architektur und Musik verwandt seien. Wer betrachtend in einem gothischen Döme steht, wird die Wahrheit dieses Satzes erkennen oder vielmehr empfinden. Gleichwie dieMusik Gefühle erweckt,die nicht dieser Welt angehören, unbestimmt, traumerisch^ heilig, eine Stimme ferner Welten, so gehören auch die -Empfindungen, die sich der Seele bemeistern, wenn sie sich dem Gesammteindrucke eines solchen Bauewerkes hingiebt, in das Anschauen seiner Grösse und Symmetrie verlíert, wesentlich jener Seelenstimmung an, welche eine erhabene Musik hervórbringt. Und so hat die Vorsehung in Luft und Stein, die scheinbar enlgegengesetzten Diöge, die verwandte Kraft gelegt, tom írdischen abzuziehen und zu den Wesen zu erheben, die wir iceder hören noch sehenr sondern nur ahnen und fúhlen— De miben álljon már ezen művészet? Mi az a' szép ? Igaza van Szabó urnák, midőn azt mondja : „a1

mi nekem szép, Sztehlo urnák, meglehet, ugyanaz nem fogna szép lenni." Meglehet! Szabó úr az orgona nélkül zsoltárokat éneklő iskolamesternek sokszor igen műveletlen hangját szépnek tarthatja : én irtózom tőle, — nekem orgona kell. Csak ez adhatja az éneklésnek a' szükséges malasztot; "s ha valóban jól^ 's ügyesen játszatik, bizonyosan lélek-emelő. Én őszintén megvallom, hogy én ritkán voltam olly áhítatos, mint midőn a' bécsi sz. István-templomban Haydn „Schöpfung" czimü szent énekét remekül hallottam előadatni. Pápistáskodásnak nevezheti ezt Szabó úr, —nem tehetek róla. — Nem kell továbbá Szabó urnák üíoltár, — mert benne „ótestameritomií

4

zsidóságot lát. Tehát nem azért veti meg, mivel tán czéliránytalan, hanem mivel „ótestamentomi," mivel zsidóság. Szegény zsidók ! Pedig sok jót kaptunk mi tőletek, p. o. a' monotheismust s a' keresztyénséget ! Én, midőn az oltárra tekintek, koránt sem gondolok a' zsidók áldozataira : de emlékeztet az engem arra, ki érettünk megáldoztatott. Egyébiránt én nem a' dolog eredetét, de a' dolgot magát szoktam szemügyre venni, 's így én az oltárban nem látok egyebet, mint, egy jó festmény számára szánt pompás és nagyszerű rámát.De imSzabó urnakisméta'/fejoefcnem kellenek,mertbennökidololalriátiát. Én azt ismét nem látom,'s Szabó űr bizonyosan nem idézhet történeti adatot, mellyel bebizonyíthatná, hogy az evangyélmi protestánsok, valaha vagy valahol idololalrák lettek volna, mindamellett hogy 300 év óta templomaikat képekkel szokták felékesít ni. Ellenkezőt mondhat felölük t. i. hogy semmitsem imádtuk, — de ezt nem! Csak attól függ a' dolog : hogyan taníttatik a' nép 's minő szempontból tekint képek, e ? képek-