Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

kel a* reformata egyház a1 művészet legnemesb ágazatát templomaiból kizárta. Hol a' templomban sok jó, bibliai jeleneteket elénkbe állító képek vannak : ott a' templom a' szent Írásnak mintegy illustrált kiadása. Egy lipcsei deák egyszer Dresdába ment, 's több napot töltvén ezen városban, ez által természetesen sok leczkét mulasztott. Visszajővén Lipcsébe, az exegesis oktatójától megdorgáltatott. De a1

fiúnak jó ötletei valának *s ö azt felelte : ,,Ich habéin Dresden die Gemalde-Gallerie besucht und dort die biblischen Gemaldeeines Angelico von Fiesole, Rafael, Coreggio, Leonardo da Vinci, Michael Angelo, Dominichino u. a. stüdiert unddarausmehrExegesegelernt, als aus Ihren Voríesüngen, Herr Doctor!" Ezen feleletben igen nagy igazság rejlik. Valóban ezen képek mintegy a1

keresztyénsóget-hirdetö eleven apostolok's a' Fiesolei Angeliko képeiben például (kinek a' festés Urunkkal való közlekedés volt, 's ki képeit — ezen isteni jelenéseket — soha ima nélkül 's gyakran sírva festette) több valódi keresztyénség van, mint gyakran száz protestáns predikátzióban! — Olvastam valahol következő szép szavakat : ,,Das Cruzifix, die Vergegenwartigung dieser göttlichen Resignation, dieses Todeskam^fes, dieses wundervollen Opfers, wie beredt Sprichtsie zu unsern Schmerzen, welche Lehre enthált dieses Bild für die Eitelkeit unserer VVünsche, für unser unzufridenes Sehnen !4

í

Sok jó oldala van ezen művészetnek a1 templomokban,'s ha van árnyékoldala, tehát egyedül az lehet, hogy nincs elegendő pénzünk annak ápolásáral — Azt mondja Szabó úr: „a1

papöltönyre nézve is, ha már csakugyan kell egyenruha, miből megismerjenek bennünket, hogfmicsoda osztálybeliek vagyunk : Ia' templomban is 's más ünnepélyes alkalmakkor is, jobb nemzeti ruha, mint a1

Luther-öltöny.u

A' nemzeti ruha ! Hiszen ez által el nem érjük az egyenlőséget, miből megismerjenek bennünket, hogy micsoda osztálybeliek vagyunk; — mert hiszen nemzeti ruhát kiki visel. Szabó urnák nem tetszik a' Lutheröltöny; ismét nem azért, mivel tán czéliránytalan, hanem mivel szerzetes öltönye. Szegény szerzetesek ! Pedig sok jót kaptunk mi tőletek, így azt a' sok, könyvtáraitokban megőrizett görög, római 's más auctort, 's végre a'reformátiót. Én, midőn Luthernek ezen öltönyére nézek, abstrahálok a' szerzetestől, 's benne csak a' nagy reformátor öltönyét látom, mellyet ö viselt, 's mellybe ruházva volt, midőn király, ország 's világ előtt az evangyéimi szabadságért harczolt, 's mellyhez, mint illyenhez, nagyszerű történeti visszaemlékezések kapcsolvák. '8 ezeknek, tudniillik a' történeti viszszaemlékezéseknek, morális erejök mindig nagy, 's képzelődési tehetségünkre hatván, bennünk lelkesedést ébresztenek! Nemzeti rnha ! Tisztelem én a' nemzeti ruhát 's viselem is a' közéletben : de a1

templomban ezen, minden hajdún látható, ruhát, (mellyhez semmiféle történeti vallásos visszaemlékezések nem kapcsoltatnak), az oTientalis és nagyszerű bibliai stylus, — az antik kehely 's más effélék társaságábartlátni, — ez, engedje meg Szabó úr, szörnyű prosai tünemény l 'S ha én ezen különnemü dolgokat együtt látom: akkor akaratom ellen eszembe jönek Horatius következő versei : „Humano capiti cervicem pictor equinam Jungere si velit^ et varias inducere plumas, Undique cotlatis niembris, ut turpiter atrum Desinat in piscem mulier formosa superne, Spectatum admissi Hsiyn teneatis, amici !u

'stb. A' mi pedig a* „fehér inget" illeti, erre nézve Szabó úr is kénytelen lesz megvallani, hogy ez, némelly szegényebb-sorsu református papnak is nem ártana ; elfedné tudniillik kabátjának rongált állapotát, a' nemzeti ruhának ezen satyráját ! Valljuk meg őszintén, édes atyámfia! hogy azon protestáns félelem mindentől, 's azon megvetése mindannak, mi katholikus eredetű, 's bennünket arra amiékeztet, egy kissé nevetséges, — 'shogy azon vélekedés, miszerint templomaink meztelenségében állana a' protestáns szabadság, 's hogy mennél kevesebb a' művészet, annál szabadabban mozoghatna a' lélek, — igen prosai, söt kissé cynikus is. Mintha bizony a'léleknek lábai volnának, 's félni kellene, hogy majd egy képrámán megbotlik! Hiszen hogy áz Isten lélekben és igazságban imádandó, *s hogy csak illy isteni tisztelet, igazán keresztyén isteni tisztelet, — azt mi is tudjuk. De hogy ez megtörténhessék, t. i. a'lélekben és igazságban való imádás, nem elég a? templomokban egyedül a? hideg értelemre hatni, a' szívet pedig, a'lelki meleg forrását 's kúfejót, pusztán 's érintetlenül hagyna Kimarad nálunk az isteni tisztelet emelő 1

s jótékony hatása a' szívre 's érzékekre. Nem ébresztetík nálunk érzemény, nem lelkesedés, nem buzgalom; pedig a' vallás inkább a' szívelet dolga, mintsem a' hidegen okoskodó és bonczolgató értelemé, melly olly könnyen eltéveszti az igazi utat, *s kételyekre 's szomorú tévtanokra Vetemedik. A'szívben vannak a' fenségesnek, nagynak, szépnek, jónak emelő 's boldogító érzetei, 's ez az igazi kegyesség, ez a'valódi vallásos ihlettség, benső eleven meggyőződés, rendíthetlen hit. Még egyre kell felelnem. Azt mondja Szabó úr : ,,a' dicső reformátorok felől is igen roszul gondolkozik Sztehlo úr, midőn ázt mondja, hogy „ők, mint a' katholicismus ellenpártja,mindent, mi ebben 's ez által jött létre, megvetettek:4

' jóllehet nem kis okuk lett volna erre, de mégis a' jót tisztelni, söt követni ellenségeinkben is ők tanítottak.a Én a' reformátorok dicsőségéről tökéletesen meg vagyok győződve,'s tudom őket becsülni: de engedje meg Szabó úr, hogy egy képpel vagyis hasonlattal magyarázzam meg, mit akartam azzal mondani. Tanítása fáját az élő emberi szívbe