Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

elemeit, mindegyiket a' maga természete 's rendeltetése szerint. A' vallásos életnek lényeges, tárgylagos, belső elemei a hit 's ennek tiszta eszméi és igazö 1 ságai; azután a1

józan belső hitbuzgóság, a' szív religiója : de ezeknek nyilatkozata, ápolása, terjesztése megkíván más, szintén lényeges, dekiilsö 's személyleges elemeket, kivált a' cultus 's nyilvános ájtatosság érdekében. A' hiteszméknek 's igazságoknak kiszemelése 's megállítása minden oldalulag kiművelt észt, és nyugodt, éles, gyakorlott értelmet kiván, hogy a' babonától 's hitetlenségtől megőriztessék. Itt világos higgadt tanítás kell és bölcs tanítók. Hanem a' hiteszméknek tisztába hozatala 's biztosítása után, ugyanazoknak életbe-léptetésére "s ha azt akarjuk hogy hassanak, szükséges a' cultus, nem mini Istennek teendő szolgálat (hisz ő erre nem szorult), — hanem saját épülhetésünk érdekében. Itt már föfő segédek a' szépmüvészelek 's a' I vallásos igazságoktól meghatott, ihletett művészek, hogy a' cultus fenséges tárgyához is méltó legyen 's a' községet ís építse. Hogy eszköznél többnek ne vétethessék 's érni ne akarjon, gondoskodniok kell a' vallásos ügyek fövezetöiknek. A1

méltó cultusnak felül kell emelkednie a' mindennapiasságon, helyre, időre, készületekre, módra 's mindenre nézve. Lakadalomhoz lakadalmi köntös; arany gyümölcshöz ezüst tányér; isteni ünnepélyhez méltóságteli ünnepélyes készület! Ronda, szorult, jelentéktelen nyomorék helyen, alkalmatlan időben, hitvány, viszás készület mellett, gépies, aluszékony vagy könnyelmű, érzékileg spectaculosus, vagy indulatosan rajoskodó (forensis) modorban vájjon érzendjük 's dicsöitendjük-e az istenit? Ellenben akár a1

nagy 's szép természet ölén, alkalmas időben a' szabadban (mit Jézus is anynyira kedvelt), akár a' nagyszerű, legtisztább architektonika szerint dicsőén kiállított, az istenire méltó, már a1

belépésnél is megható, több ezreket befogadó méltóságos falak közt; a1

lágy szelídsége és komoly méltósága által egyaránt emelő müveit, ihletett zene- és énekharmonia mellett; egy szende, szilárd, az istenitől átmelegült, prófétai és apostoli szellemű papnak szive mélyéből ömlő 's sziveket találó imája az oítár előtt, egy másnak hasonló jellemű, lelkesült, tisztán-vallásos szónoklata,— egy harmadiknak, talán a' főpapnak áldást osztó szava segítségével, egy roppant-számú, a' közájtatosságot már így is emelő, néhanéha ténylegesen is résztvevő hitbuzgó közönség közepette vájjon nem fogunk-e vallásosan épülni, 's az istenit méltóbban dicsőíteni? Az illy cultus csak ritkábban történhetik s történjék is, mind helyre, mind időre nézve. De egy illy, bár gyérebb cultusnak hatása felejthetetlen maradna's megérdemelné egy egyh.megyének vagy kerületnek concentrált erejét, megérdetnélné a' T—10 mértföldrőli odavándorlást. Egyéb helyeken lenne egyszerű imaház 's éltesbek és fiatalok oktatását eszközlö egy vagy több jó iskola. (Folyt, máskor.) Vandrák András. Még egyszer a' cultusról. (Felelet tiszt. Szabó Mihály urnák.) „teli bin nicht der Meinung', dáss durclis Evangélium sollten alle Künste zu Boden geschlagen werden, wie etliche Abergeistliclie fiirgeben, sondern will alle.Künste, s o n d e r I i c li die M us i c a , g e r n sehen im Dinstedess, der s i e g e s c ii a f f e n li a t." Luther, Olvastam e' Lap 31-dik számában Szabó Mihály úr fitemplomainkról" szóló czikkót, mellyben „a' protestanz isteni tisztelet, aesthetikai szempontból tekintve" czimü czikkem ellen kikelt. Szép és nem-szép felett vitatkozni nem igen van kedvem, mert hiszem de gust'rbus non est disputandum: mindamellett ez egyszer nem hallgathatok, leginkább azért nem , mert ugy látszik, mintha megtámadom nem igen érteit volna. Mindenek előtt tudniillik azt vei lem észre, hogy ö csikkemben a' reformata egyház "s annak Helvetica Confessiója ellen emelt fegyvert latolt; ez kitetszik leginkább abból, mivel képzelt csapásomat, egy viszon vág ássál igyekszik erőtlenné lenni, midőn tudniillik azt mondja : „ha aesthesist keresünk, ugy bizony, édes atyámfia ! az evangy. templomokban kiváltkép nem találunk, kivévén a1

kiveendőket; - milly sok oltárt 's orgonát láttunk már, mellyek csak salyrái az oltárnak és orgonának, ha művészetet s Ízlést keresünk rajtok." Erre nézve csak azt mondom Szabó urnák, hogy tökéletes igaza van! Hiszen épen ezen rosz izlés s kontár művészet ellen szólaltam én fel. Vannak, igenis, vannak nálunk rosz-izlésü oltárok, orgonák, sőt egész templomok, mellyek épen olly czéliránylalanok, mint a' reformátusok legpusztább templomaik. Tehát e' tekintetben tisztában volnánk, azaz : én nemcsak a' reformúta, de az evangy. egyház templomairól is mondottam azt, hogy kevés hennöka' művészet, 's hogy az aesthetikai elemnek igen szűk tér van engedve. Vannak ugyan kivételek ; valamint Szabó úr megvallja, hogy nem minden evangvv oltár ós orgona, satyrája az oltárnak és orgonának: ugy én is kész vagyok megvallani, hogy sok csinos református templomot láttam. De ha mi templomokról beszélünk, ugy azokat általában kell vennünk ; 1

s e' tekintetben én még egyszer azt mondom : hogy valamint az evangyélmi, ugy a' refprmáta egyház templomaiban is, kevés a' szép, kevés a' művészet, kiváltképen a reformátusok-