Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

Batizi Gergely 1640. Szitvási István 1642. Oloszteleki Máté 1649. Nagykárolyi János 1652. Viski János 1654. Báthori Jeremiás 1656. Harsányi Máté 1664. Nagyszombati Samu 1668. Szendrei István 1670. Ladányi István 1 671. Közli Miskolczi P. István 1672. Czeglédi 0. István 1677. Héczei Mihál 1680. Gyalui Mózes 1681. Losonczi Samu 1687. Újvárosi Márton 1689. Kismarjai Pál 1690. Gidofalvi Péter 1691. Viski Mihál 1692. Szalontai V.Mihály 1693-9. Lugossy József. VEGYES KOZLEMENYEK. Belföld: ; ^Í Halálozás. Az urigi 's f.-zempléni egyházmegyében f. hó 1-sö napján hunytéi tiszt. t. Tóth János úr, a' mihályi ref. egyház derék lelkipásztora, élte 64-ik, pászforsága 30-ik évében. — Haíála szelíd volt, mint élete. — Hideg tetemei 3-án adattak át a'közanyának ; szónokoltak felette t. t. Sárkány Sándor b. újlaki, 's Antal Sándor kolbásai lelkész urak. Megindítólag rajzolá első szónok a' papnak szép, de nehéz hivatását, ki ha a' nemes harczot megharczolla, a* pályát megfutotta, hitét mindvégig megtartotta is : egyedül Istennél van számára letéve az igazság jutalom- koronája. A' megboldogult derék népész fel bírta fogni az élet egész értékét, becsülte ós használta azt bölcsen, önnön 's mások javára : de szíve nem volt erősen a'földiekhez tapadva csendes megadással hajtá ősz fejét a' halál fagyos keblére, 's mi keserű volt a' végelválásban, felette enyhíté azon nyugtató tudat — ah, melly olly kevés prot. papnak jut fáradalmas élte végperczeiben! — hogy szerette gyermekeit már majdnem önszárnyukon láthatta. — Elhunytát kesergik a' mélybánatú özvegygyei,két szép-reményü íia,'s ugyanannyi leánya; megkönyezé minden, ki ót közelebbről ismeré; megkönyezék még volt egyházának azon néhány csökönyös tagja is, kik, — a* megboldogult férfiú elődének papi hivatalt gyalázó tettei által az az iránti tiszteletlenségre szoktatva, 's később is, miután .ez az Úr szőlője hü munkásainak sorából kitöröltetvén, közöltök húzá meg magát, aljas fondorkodásival folytonosan izgatva, — keményebb tanításaiért, szigorú feddéseiért, pontos igazságaért, szóval: lelkészi kötelessége megtartásaért, élte alkonyát viszályossá kezdék tenni. 0 ezeknek régen megbocsátolt, mert nem tudják vala, mit cselekesznek: forró óhajtása volt mégis élte végnapjaiban: vajha ez aljas izgatás-szülte rágalmaktól tisztultan szállhatna sírjába, 's a' küldöttség, melly ez ügyben a' n. t. egyházmegye által már rég kinevezve volt, teljesítené megbízását! De e' forró óhajtás, a' küldött urak egynémellyikénekindolentiája miatt, nem létesülhetett: pedig a'tisztelt urak egyikének itt szép alkalom nyilt volna megkísérteni, vájjon olly könnyü-e a'becsületet fölépíteni, mint ledönteni? Nyugodjanak a'megboldogultnak áldott porai csendesen! Szomszéd. Körlelkészi jelentés. Az utolsó közleményemben kifejezett forró óhajtás nem maradt kihallgatlanuí, mert november 23-kán színről színre láttuk egymást, *s az úrvacsorájával-élés által ezen díszes együtttartáshoz ujabb buzdítást nyerénk; bevallhatjuk, hogy ezután' nem lesz mi felett panaszkodnunk. — A' szentséget kiszolgáltató t. Mocskonyi József, t. szelei lelkészbarátunk, igen kellemesen meglepett bennünket a' kiosztás közben mondott szavakkal, a' mennyibennem a' használni szokott „vegyétek és egyétek" 'sb.igéket,hanem a' következő, igen meghatókat idézé : „Ez az én parancsolatom, mondá Jézus, hogy szeressétek egymást, mint én szedettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki az ö életét adja az ö barátiért. Ti én barátim lesztek, ha azokat cselekedenditek, mellyeket én parancsolok nektek; — Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a' szolga*) nem tudja, mit mivel az ö ura; titeket pedig mondalak barátimnak, mert mindeneket, a' mellyeket hallottam az én Atyámtól, megjelentettem nektek." János. 15, 12 — 16. — Igen czélszerü, érdekébrésztés tekintetéből, a' régi egyhangúság közé, illy változtatás által, ujabb 's szinte józusi hangokat elegyíteni. ' Két helyütt még csakleczkerendet sem találtunk, holott az iskolába nem valókat; például : kutyát, macskát, pipákat lehete szemlélnünk. — Ép esetleg kérdezők az illy helyeken: hogy van-e elég felügyelet a' gyermekek tisztaságára? megvizsgáltatnak-ereggelenkénVs van-e köztük, ki nem mosdanék vagy nem fésülködnék ? 'S ime voltak elegen i pedig mi keleti nép vagyunk 's már csak származásunkat tekintve is, minél többször kellene mosdanunk. — A' külső rendetlenség, piszkosság feltételezi a' belső aljasságot. Kecskeméten különösen feltűnt, hogy a' nevendékek fele más felekezetbeli; ugy tetszett, mintha kérdezték volna ezpn gyermekek : Kell-e szeretett tanítónknak ennél szebb ajánló levél ? — Lehetünk mi, habár számra csekélyek, nagyok, csak lelkesen munkálkodjunk és erőnk fogytáig ellankadni ne tudjunk. -f Ezt pedig nem fogjuk tenni; söt abban, hogy szegények vagyunk 's e' gazdag hazában árván, gyámoltalanul hagyatunk, ujabb ösztönt lálandunk egyházunk kitüntetésére; nem fölöslegünket, hanem mindenünket — egy nélkülözésben és áldozatokban átküzdött hosszú életet —neki adandjuk. — Kérdés: Mi aztán dicsőbb, magasztosabb : milliókat felülhaladó pangó holt alapítványok-e, vagy illy lélekemelő élet, küzdés és diadalom? 7 -C Faluhelyeken mindeddig félig üresek az iskolák. Kérés keveset, az erő-hatalom pedig épen semmit sem használ, mert nem alkalmaztatik. — Vájjon ezen országos panasz magára fogja-e vonni mostani fényes országgyülésüuk figyelmét, 's meg lesz-e általa valahára szüntetve ? ElefántMihály. *) Különös, hogjr a1

Kőszegen kinyomatott újtestamentomban az oux oT$t „tudji"; nem pedig „nein tudja" szavakkal van { lefordítva, miáltal az egész vers foglalata el van ferdítve. E. M.